Egyetemes Közgyűlési Jegyzőkönyv – 1927. október 27

III. . kértem fel a konferencián való részvételre. A konferencia ülései legtöbbnyire zárt ülések voltak és a zsidó misszió ügyét megnyugtatóan tisztázták. Augusztus 8-tól 14-ig tartotta a Christian Endeavor V. európai konferenciáját Budapesten, amelyen személyesen azért nem vehettem részt, mert ugyanakkor a lausannei konferencián voltam elfoglalva. Hogy milyen nagyarányú volt e konferencia, talán az mutatja legjobban, ha megemlítem, hogy csak Németországból 250 és Nagybritanniából 60 képviselő jelent meg közöttünk és mint reánk nézve örvendetes jelenséget emelhetem ki, hogy német és angol folyóiratok a cikkek egész sorát szentelték a magyar nép és a magyar történelem ismertetésének és az ez alkalomra készült, illusztrált magyarországi prospektusnak 30,000 példán3'át vitték szét a világ minden részébe. A református testvéregyháznak is sok kiváló jelentőségű külföldi vendége volt a szept. 4—13-ig Budapesten tartott presbyteri világszövetségi gyűléseken, amelyeken egyházunk képviseletében személyesen is többször résztvettem, sőt előadást is tartottam. A konferencia ünnepélyes megnyitásán egyetemes felügyelőnk üdvözölte a testvéregyház külföldi vendégeit. Most pedig mi készülünk ilyen kedves vendégek fogadására, mert okt. 25-től körülbelül 10—12 napi tartózkodásra a lutheránus világgyűlés végrehajtóbizottságának tagjai jönnek közibénk, hogy itt készítsék elő a két év múlva Kopenhágában tartandó teljes lutheránus világgyűlést. Nagy örömünk és nagy büszkeségünk, hogy éppen Budapest lesz a színhelye annak a világtörténelmi jelentőségű mozgalom előkészítésének, amelytői evangélikus szentegyházunk feléledését és megújulását várjuk. Ez alkalommal a jótékonyságáról és nemes szívéről mindnyájunk előtt ismeretes Morehead professzor, Ihmels szász püspök, Jörgensen dán professzor és Pehrsson svéd lelkész jönnek hozzánk, míg Boe, amerikai lelkész és báró Pechmann, a bajor evang. egyház elnöke, betegség miatt kénytelen elmaradni. Amilyen örömmel fogadjuk a közénkjövőket, annyira fájlaljuk a közénk jönni nem bírók elmaradását. A mult hó második felében, közvetlenül a bányakerület közgyűlése után kellett volna megjelennem Marburgban az Allgemeine Lutherische Konferenz gyűlésein, ahová előadást is ígértem, ugyancsak abban az időben Eisenachban a Kontinentális Belmissziói és Diakóniai Szövetség központi választmányának a konferenciáján, ahol szintén előadást kellett volna tartanom, azonban végtelen sajnálatomra közbejött súlyos meghűlésem mindkét konferenciától távoltartott. Ez is egyik bizonysága annak, hog}^ a mind szélesebb körben mozgó külföldi érintkezések minden terhét lehetetlen egy embernek viselnie és bár hálára kötelező módon úgy Kaas Albert báró, mint Pröhle Károly dr. és Kuthy Dezső is igyekszenek megosztani velem a munka terhét, még így is lassanként kénytelenek leszünk új erők bevonásáról, illetőleg begyakorlásáról gondoskodni. Kérésemre Kuthy Dezső lelkész Drezdába és Berlinbe a külföldi ügyek egy részének elvégzése, más részének előkészítése dolgában kiutazott. Sőt a húsvéti ünnepeket Abbáziában és Fiúméban töltötte el, ahol magyar és német nyelvű istentiszteleteket tartott és így a régóta szünetelő evang. istentiszteletek sorát újra felvette. Ugyanebben a munkában fáradott később az én kérésemre Blatniczky Pál esperes is, aki Abbáziában tartott istentiszteleteket. A mult esztendőben üdvözöltük a svéd evang. egyházat a wästeräsi országgyűlés négyszázados jubileuma alkalmával, mert ez volt évfordulója a svéd evang. egyház megalakulásának. Testvéri adományokat gyüjtötttink az oroszországi evang. testvérek felsegélyezésére, akiknek számára a magyarországi evang. gyülekezetek országszerte megtartott offertóriuma és az egyet, egyház adománya 2000 pengő összeget eredményezett, amelyet Jörgensen professzor kezeihez Kopenhágába küldtük el. Az egyetemes egyház pénztárából 100 frankot juttattunk a Goldenrule céljaira. Nemzetközi mozgalom ez, egy-egy vasárnap takarékossága eredményének szegény nyomorult és elhagyott, üldözött keresztyén gyermekek felsegítésének céljaira. Örömmel említem itt meg, hogy Farkas Győző, debreceni lelkész, a nyár folyamán Angolországban tett tanulmányi utat, aminek értékes eredményeit bizonyára majd egyházunk belmissziói mozgalma fogja élvezni. Egyetemes egyházunk nevében az amerikai magyarok irredenta zászlajára is küldtünk nemzetiszínű szalagot, hogy velük való lelki közösségünknek látható kifejezést adjunk. A fiumei evang. gyülekezetnek pedig úrvacsorai edényt juttattunk, hogy a mi rájuk való testvéri gondolásunknak látható bizonyítékát nyujtsuk. Az észtországi evangélikusok egyházi lapjába a magyar evangélikus egyházat ismertető cikket írtam, hogy ez a hozzánk ragaszkodó és velünk egyiittérző testvérnép az érdeklődésnek még szorosabb szálaival fűződjék hozzánk. Új viszonyokat is sikerült kötnünk az elmúlt esztendőben, amennyiben Wolf Lajos budapesti segédlelkészt Svédországba, a lundi egyetemre, Dedinszky Gyula végzett theológust pedig Finnországba, a helsinki-i egyetemre juttattuk be. Amott Söderblom upsalai érsek, emitt pedig Gummerus tamperei püspök testvéri készséggel tette lehetővé, hogy a magyar evang. egyházzal való személyes összeköttetés megvalósulhasson.