Egyetemes Közgyűlési Jegyzőkönyv – 1927. október 27
III. Ily módon mai közgyűlésünknek, reménylem, módjában álland e kérdésben vég- 4. érvényesen dönteni. így az ügy a kényszerű elhalasztás ellenére sem szenvedne kárt, mert Sopron város, amely a telket lekötelező módon már átíratta egyházunkra, az építésre engedélyezett időt kérésemre az 1928. év végéig meghosszabbította. A lelkészképző szemináriumot illetőleg nem tehetek még ennyire kedvező bejelentést sem. Az elnöki megnyitómban említett elvi komplikációkon kívül, amelyek végelemzésben csak a minél tökéletesebb megoldás érdekét szolgálják, pénzügyi nehézségek azok, melyek az egyetemes közgyűlés vonatkozó határozata ellenére is, mint elháríthatatlan akadály, torlódtak a szeminárium folyó tanévre való felállításának útjában. A vallás- és közoktatásügyi miniszter által a szeminárium céljaira engedélyezett, hálásan fogadott évi 16.000 pengő nem nyújt fedezetet a szemináriumi igazgató dotálására, a lelkészjelöltek elhelyezése és ellátására és a kapcsolatos egyéb dologi kiadásokra. Nem különösen, ha tekintetbe vesszük, hogy az eredetileg számításba vett 10 hallgató helyett a theológusok létszámszaporodása mellett évi 30 szeminaristával kell számolnunk. Ezt a körülményt is latba veti az a javaslat, amely a szemináriumnak a Theol. Otthonnal kapcsolatbahozását s így annak Sopronban leendő létesítését célozza. A budapesti kombinációval kapcsolatban az Üllői-úti meglévő épületkomplexum számításbavétele a hallgatók számának nagymérvű felszaporodása mellett önmagától megdől. Csak az oldaná meg a helyiség kérdését, ha a Luther-Otthonra egy emeletet ráépíthetnénk. Erre nézve tárgyaltam egy építésszel, aki be is nyújtotta számításait. Sajnos azonban, a Theol Otthon építési bizottság, amelyben lándori dr. Kéler Zoltán és dr. Rásó Lajos kiváló egyházjogászainkon kívül, mint szakértők, az országos szaktekintéllyel bíró Sándy Gyula és Hoeptner Guidó is résztvesznek, a ráépítés .tervét se m technikai, sem pénz-^ ügyi, sem jogi vonatkozásaiban nem ítélte keresztülvihetőnek. Ä szënïïhlnTûm kérdésébén~ az ëgy^tëmëinSôzgyiïles ilymódon azon kényszerű helyzetben van, hogy új határozatot kell hoznia. A Luther-Otthon ügyében, amit egyébként az Otthon bizottsága részletesebben megtesz, új fordulatról kell beszámolnom. Kermeszky György, volt igazgató, megvált ezen tisztétől és helyét Vidovszky Kálmán, a békéscsabai reálgimnázium vallástanára, foglalta el, aki, mint a hazai cserkészmozgalom vezetőségének lelkes tagja, a cserkészek országos lapjának szerkesztője, alapos ismerője az ifjúság lelkének. Nem lehetünk eléggé hálásak a vallás- és közoktatásügyi miniszternek azért a megértésért, amellyel átvételét, illetve itteni szolgálatba állítását lehe»tővé tette. Kermeszky György volt igazgatónak a Luther-Otthontól történt megválása és az igazgatói lakásból való kiköltözése tetemesebb költséget jelentett. Elismerés iileti őt távozásakor azért a hűségért, amellyel különösen az összeomlás utáni nehéz időkben az Otthon ügyeit vitte. Vidovszky Kálmán szolgálatba lépésével teljesült az az évek óta állandóan szőnyegen volt kívánság, hogy lelkész kerüljön a Luther-Otthon élére. Adjon Isten az új igazgatónak erőt, hogy a hozzáfűzött várakozásokat, amelyekre eddigi munkája feljogosít, valóra válthassa. A mai viszonyok között fokozott mértékben kívánatos, hogy legyen olyan intézményünk, amely a középiskolákról a fővárosba felkerülő ifjainkat evangélikus szellemtől áthatott családias közösségbe tömöríti. A Luther-Otthonnak ez a tulajdonképeni célja, nem a szállásadás és élelmezés. E cél érdekében a szükséghez képest segélyt is utaltam ki az Otthon számára és intézkedtem, hogy az egyetemes egyház adományából minden lakószobájába Luther-kép kerüljön. A Luther-Otthonnak azzá a maggá kell lennie, amelyből kinő az evangélikus egyetemi hallgatók nagy átfogó testvéri szervezete, azzá az intézménnyé, amely, mint mágnes a szétszórt fémszilánkokat, magához vonzza a fővárosban tanuló, itt szétszórtan élő evangélikus egyetemi hallgatókat. így mintegy betetőzni hivatott az egyetemi pályákra lépők számára azt az evang. vallásos nevelést, amelyet közép- és elemi fokon egyházunk iskolái nyújtanak s pótolni azt, amely nélkül nem egyházunk iskoláiba járt iíjaink esetleg szűkölködnek. Középiskoláink szellemi egységét részben megbontotta volt a középiskolai reform. Ezen egység újbóli megteremtése érdekében áll és e tekintetben nagy jelentőséggel bír az a vívmány, amely egyébként a lelkészutánpótlás szempontjából is döntő fontosságú, hogy t. i. a görög nyelv, ha csak mint rendkívüli tárgy is, reálgimnáziumaink tananyagához is hozzátartozik. Ezáltal a klasszikus szellem összekötő kapocs humanisztikus és reálgimnáziumaink között. De a fő nem ez, hanem az evangéliumi szellem közössége kell hogy legyen. Ezt célozza az az utasítás, amelyet a vallásosságnak és az evangélikus öntudatnak az állami tanterv keretében középfokú iskoláinkban való ápolása érdekében a multévi egyetemes közgyűlés határozata értelmében kibocsátottunk. Megjelent az állami középiskolai rendtartásnak egyházunk szellemében a mi középiskoláink használatára átdolgozott kiadása is a tavasszal megtartott egyetemes tanügyi bizott-
