Egyetemes Közgyűlési Jegyzőkönyv – 1926. november 11

10 3. püspök úr vállalt a bányakerület részéről, munkába állítottam egyet, levéltárosi minőségben dr. Scholtz Oszkár urat, mai közgyűlésünk jóváhagyását előfeltételezetten és azt ezennel kérve. Az új levéltáros már hónapokkal ezelőtt megkezdte és dicséretes buzgósággal folytatja működését. A napisajtónak egyházi vonatkozású hírekkel való ellátása tárgyában szerződést kötöttem egy kőnyomatossal, ami havi 1.500,000 korona terhet jelent az egyet, egyházra nézve. A kérdés nagy fontosságára tekintettel kérem a szerződés jóváhagyását. A mult évi közgyűlés 38. jkvi pontjával kapcsolatban szükségesnek ítélem annak megállapítását, hogy a Transoscius énekes-könyv magyar nyelven leendő kiadásának terve tévedésből tüntettetett fel a jegyzőkönyvben úgy, mintha azt a kormány kezdeményezte volna. Egyházi részről volt ez egy régi terv felelevenítése, amelynek, mint sok másnak, a megvalósításához a kormány támogatását én kértem. Szükségesnek tartom még jelentésem e részében dr. Kirchknopf Gusztáv bányakerületi lelkész úr kezdeményezésére felvetni a kérdést, vájjon nem lenne-e majd célirányos a pengővalutára való áttéréssel kapcsolatban az anyakönyvi kivonatok kiállítási díjának egységes rendezése. Az egyetemes törvényszék az elmúlt év folyamán két ízben tartott ülést. Nagy Lajos, volt gyúrói lelkész, perújítási fegyelmi ügyében végzést hozott, Varjú József beledi tanítót, a ker. törvényszék ítéletét némi változtatással helybenhagyva, hivatalából való elmozdításra ítélte, Takács Zoltán, tabi tanító, fegyelmi ügyében az egyh. ker. törvényszék ítéletét helybenhagyta, Majba Vilmos lelkésznek a pesti magyar egyház elleni újított perében a dunántúli kerületi törvényszéket delegálta és dr. Haviár Gyula ügyében a II. fokú ítéletet helybenhagyta. Az elmúlt esztendő közigazgatási és törvénykezési munkája után, amelynek során Isten segítségével több fontos kérdést sikerült rendeznünk, és sok jövőre kiható jelentőségű eszme vetődött íel s jutott a megérlelődés stádiumába, első helyre a lelkészképzés kérdését teszem, amelynek egyházunk jelene és jövője szempontjából a legnagyobb a fontossága. Örvendetes tényként kell itt elsősorban is megállapítanom azt a benső harmóniát, amely a theológiai fakultás és egyházunk között fennáll, s amelynek több örvendetes megnyilatkozását hozta a lefolyt munkaév is. Ezért különösen hálásak lehetünk Stráner Vilmos prodékán úrnak, aki a mult tanévvel megvált dékáni tisztétől. Nevét nemcsak azzal írta be az evangélikus lelkészképzés történetébe, hogy ő volt az evangélikus hittudományi kar első dékánja, de azzal is, hogy ő volt az, aki az első akkordját adta meg annak a harmóniának, amelynek folytatását a jövőtől várjuk. ígéret erre nézve D. dr. Pröhle Károly fakultási dékán úr személye, aki e tanévvel a fakultás vezetésében következett. Amikor Stráner Vilmos prodékán urat, mint dékánt, hálás elismeréssel búcsúztatom, D. dr. Pröhle Károly dékán urat reményteljes várakozással köszöntöm, s hogy a várakozásban nem csalatkozunk, arra nézve garancia eddigi egyházi és tanári múltja, egész theológiai iránya és felkészültsége, melynek legszebb méltánylása az a tény, hogy ar leipzigi egyetem őt tiszteletbeli doktorrá választotta. Ebben az őt ért kitüntetésben a magyar lutheránia megbecsülését is látom. S hogy ő nekünk ilyen megbecsülést szerzett, azért is övé a hála a meleg üdvözlés mellett, amellyel ez alkalomból köszöntjük. A fakultással való harmonikus együttműködést fokozza a püspök urak soros vizsgaelnöksége is. Geduly Henrik püspök úr, rangban legidősebb' püspökünk, akadályoztatása miatt Kapi Béla püspök úrnak adta volt át az elsőbbséget, majd ő maga vette kézbe a vizsgaelnöki tisztet, amelyet ezidőszerint betölt. Érdemes munkájuk méltán tarthat igényt elismerésre. A fakultás ezidei megnyitó ünnepén Kaas Albert báró úr képviselte egyetemes egyházunkat, akinek eme ténykedéséért ezúton is köszönetemet nyilvánítom. Az egyházi éneknek és zenének, különösen is Bach művészetének theológusainkkal való megismertetése érdekében felvettem az érintkezést a fakultással. A fakultás tanárainak pedig készséggel voltam segítségére a kormánynál, hogy lelkészi szolgálati éveik tanári szolgálatukba beszámíttassanak. A theológusok tanulmányainak anyagi terheit megkönnyítendő, a mult tanév II. félévére 24, e tanév I. felére pedig 25 millió korona tandíjsegélyt engedélyeztem. Itthon és külföldön theológusok részére ezenfelül összesen 7 millió korona segélyt adtam, amelyhez hozzájön még az a tekintélyes összeget reprezentáló külföldi tanulmányi segély, amelyet a közös protestáns segélyezőbizottság révén a zürichi Zentralstelle juttatott tanulmányaikat külföldön folytató theológusaink részére és általában tudományos theológiánk nívójának emelésére. A fakultás munkája azonban igazán eredményes az egyház és a tanári kar minden fáradozása mellett is csak akkor lehet, ha megvan annak legfőbb előfeltétele: a fakultás alkalmas elhelyezése. Ebben az irányban is több ízben jártam el a kormány illetékes köreinél, de mindezideig az óhajtott eredmény nélkül. A soproni lyceum néhány szűkös terme, amelyre a lyceumnak magának is égető szüksége van, nemcsak hogy a célhoz nem méltó, de a feladatnak is semmikép meg nem felelő otthon a fakultás számára. Különösen nem ma, amikor a szokott 12 helyett 32 elsőéves theológus iratkozott be a fakultásra. Nem