Egyetemes Közgyűlési Jegyzőkönyv – 1926. november 11

18 8. szociális munka egyik apostola, Hägen lelkész, aki köztünk töltött idejének legnagyobb részét vidéki gyülekezeteknek szentelte. Az ilyen látogatásoknak mindig megvan hiterősítő nagy jelentőségük, mert a közömbösek, vagy az elernyedtek látják és tapasztalják, hogy más országok evangélikusai milyen hatalmas munkát tudnak kifejteni és milyen nagy áldozatokat tudnak meghozni az evangéliumért. Az elmúlt esztendőben azonban messze keletről, Mezopotámiából és Szíriából is jártak nálunk vándor atyafiak, akik a keleti nagy felekezeti harc áldozatai számára gyűjtöttek közöttünk. Ezek mind nesztoriánus keresztyének voltak, akik bennünk a testvért keresték s hálával emlékeztek meg róla, hogy meg is találták. A velük szemben gyakorolt jótevés folyamán is éreztük, mennyire igaz az Úrnak mondása: bizony csak jobb adni, mint kérni és elfogadni. A látogatások között különösen is ki kell emelnem nemzetünk egyik legkiválóbb barátját és igazának hárcosát, Drummond angol lelkészt, aki a háború elvesztése óta sohasem szűnt meg elnyomott véreinket támogatni és a magyar igazságnak megértését munkálni. Ugyanilyen barátunk Beronka norvég lelkész is, aki irántunk való rokonérzésből még magyarul is megtanult és nekünk itt, ebben a nagy teremben, magyar nyelven tartott előadást a saját hazája egyházi viszonyairól. Külföldi testvéreink nemcsak lelkük gazdagságából, hanem anyagi javaik fölöslegéből is nagy szeretettel juttattak nekünk, elszegényült magyaroknak. Amerikai testvéreink 2000 dollárt küldöttek előre meghatározott célra, dán testvéreink pedig 350 dán koronát juttattak kezeimhez és néhány szegény egyházat közvetetlenül részesítettek segítségben. Ezekről a segélyekről az elszámolás az egyetemes egyházi levéltárba tétetik le. A sok szépen indult és szépen fejlődő külföldi ügy mellett azonban van olyan is, amiről csak sajnálkozással emlékezhetem meg. Nevezetesen jó, öreg német barátunk, Hardeland, hamburgi missziói lelkész, elhúnytával ez a szép munkatér is sorvadásnak indult. Lehetséges, hogy Isten segítségével még fel tudjuk ezt a szép munkát eleveníteni s evégből ' a tél folyamán előbb Fürst Ervin, majd Kuthy Dezső lelkész járt kint Németországban, de egyelőre le kell mondanunk arról a tervünkről, amellyel az elmúlt esztendőben foglalkoztunk, hogy a Németországban lakó magyarok számára akár Berlinben, akár Hamburgban lelkészi állást tarthassunk fenn. Hasonló eredménytelenséggel végződött a franciaországi lelkészi állás felállítása dolgában tett kísérletezésünk is. Úgy látszik, hogy ilyen intézkedés megtételére a viszonyok még nem érettek eléggé. Hasonlóképen megfeneklett az abbáziai tervünk is, mert az olasz kormány a már századok óta meglévő waldenseken kívül más protestáns egyházat se támogatni, se engedélyezni nem hajlandó. Ezért az abbáziai evang. egyház átvételéről egyelőre kénytelenek vagyunk lemondani. A francia egyetemeken, nevezetesen Párizsban és Strassburgban, ma nincsenek theológusaink. Ez azt jelenti, hogy ezeket az új térfoglalásokat lassanként ismét elveszítjük. Az amerikai egyetemekre sem tudtunk még eddig theológusokat küldeni, mert az igen tetemes útiköltséget senki sem akarja megfizetni. Ezzel kapcsolatosan ráirányítom a tisztelt közgyűlés szíves figyelmét arra, hogy a külföldi iskolázás kérdésével a theológiai bizottságnak behatóan foglalkoznia kellene, mert a külföldi egyetemek látogatását lehetetlen egészen az ifjak vállalkozó kedvére hagyni, anélkül, hogy annak akár a menetét, akár a tartamát komoly és hozzáértő tényezők állapítanák meg, vagy legalább irányítanák. Ugyancsak rá kell a figyelmet irányítanom a hallei magyar könyvtár és általában a külföldi ösztöndíjak még ma is teljesen rendezetlen ügyére. Ezeket a kérdéseket mielőbb meg kell oldani. A Zürichben székelő Zentralstelle segélyezéséről nem kívánok szólni, mert annak minden ügye az egyetemes egyház irodáján megy keresztül. Végül rámutatok arra, hogy a Hit és Szervezet ügyében a jövő évre Lausanneba összehívott világkonferenciába egyházunk rajtam kívül, aki hivatalos tagja leszek a konferenciának, még öt tagot küldhet ki, továbbá, hogy ugyanezen konferencián legalább két nyilvános előadást kellene vállalnunk s végül, hogy a külföldi utazások költségeinek fedezéséről az eddiginél nagyobb mértékben kellene gondoskodnunk. A külföldi képviseletek vitelének megkönnyítése végett Boér Eleknek megbízást kellene adnunk, hogy a Nemzetközi Jóbarátság ügyvezető bizottságában a mi érdekeinket is képviselje, hasonlóképen képviseletről kell gondoskodni a Gyakorlati Keresztyénség szociális osztályában is, végül, hogy gondoskodni kell nemcsak a sokféle levelezés ellátásáról, hanem a különböző statisztikai adatok beszerzéséről is, hogy a külföldi gyűléseken egyházunk és nemzetünk érdekeit megfelelő módon képviselhessük. Az egyetemes közgyűlés a jelentést tudomásul veszi és köszönetét fejezve ki a püspöknek és segítőtársainak fáradhatatlan és buzgó tevékenykedésükért, felkéri D. Raffay Sándor püspököt, hogy továbbra is irányítsa és vezesse a külföldi protestantizmussal való érintkezést.