Egyetemes Közgyűlési Jegyzőkönyv – 1925. október 22

7 tartható legyen, de fel kell teljesen készülnünk arra, hogy, amint az minden vonatkozásá- 1—3. ban kellően megérett, a zsinat azonnal, minden késedelem nélkül összeülhessen. A kikül­dött albizottságok elsősorban vannak hivatva ennek lehetőségét azzal biztosítani, hogy a reájuk bízott munkát közülük immár azok is késedelem nélkül megkezdjék, amelyek a dolog természetéből kifolyólag eddigelé érdemleges munkát nem teljesíthettek. Nekünk is számolnunk kell az adott helyzettel, akcióképesebbé kell tennünk az egyházat és nagyobb teret kell nyújtani — hogy másra ne is utaljak — a kötelességteljesítés érdekében a fegyel­mezésnek. Erre a fegyelmezésre okvetlenül szükség van. Nem olyanra, amely elriaszt, hanem olyanra, amely a hitélet hathatósabb kifejtésének a lehetőségét biztosítja. Közegyházunk reputációja érdekében ki kell ugyanis küszöbölnünk, még pedig a leg­sürgősebben, minden olyan törekvést, amely az utóbbi időben, amint azt több szomorú példán láttuk, tért kezd hódítani, kéjelegve a személyes okokból és célzattal megindított, vagy megindíttatni szorgalmazott fegyelmiekben. Az egyházi törvénykezés célja csak egy lehet: az egyház mindenek felett szent érdekeinek védelme és azok biztosítása. A béke és szeretet szellemének azonban nemcsak az egyes egyházak körén belül kellene tért hódítania és diadalmaskodnia a széthúzás és visszavonás szellemével szemben, hanem egyházközi vonatkozásban is az egész világon, különösképen pedig szétdarabolt hazánkban. A stockholmi világgyűlés megmutatta, mint lehet és kell a Krisztus egyházainak, anélkül, hogy saját hitvallási alapjukról letérnének, egymással békességre igyekezniök és együttes harcot hirdetniök korunk krisztusellenes irányzataival és törekvéseivel szemben. Bár ezen a téren — sajnos — még sok a kívánnivaló, azt hiszem nem csal a megítélésem, hogy a legutóbb túlságosan kiéleződött ellentétek elsimulóban vannak, és a jelek alapján remélni lehet, hogy előbb-utóbb meg fog valósulni az eléggé nem óhajtható azon egyház­közi béke, amely nem csupán egymás nem hántásában, de egymás támogatásában is áll. A stockholmi világgyűlés programmja alapján úgy vélem, hogy az általa kiadott jelszó felhívás nemcsak a Krisztus egyházaihoz, de Krisztus minden hívéhez is fokozottabb, egész énjét odaadó kötelességteljesítésre. S ha ezt minden keresztyénnek meg kell szívlelnie, mennyivel inkább azoknak, akik az evangéliumi nevet viselik, akik az Űr szolgálatában érdemet nem, csak kötelességet ismernek s akik jól tudják, hogy értékmérőjük kötelesség­teljesítésük mértéke. Hassa át azért egyházunkat és annak minden fokozatát az egyértelmű közös, szent célra irányzott kötelességtudás evangéliumi szelleme s keljünk egymással nemes versenyre kötelességeink odaadó teljesítésében. Azzal a kívánsággal, hogy ez a szellem hassa át egész egyházi közéletünket és vezesse mai tanácskozásainkat is, tisztelettel és hitrokoni szeretettel köszöntöm a Főtisztelendő Egyetemes Közgyűlés igen tisztelt tagjait és 1925. évi rendes egyetemes közgyűlésünket Isten nevében ezennel megnyitottnak nyilvánítom. Az egyetemes közgyűlés nagy érdeklődéssel és tetszéssel fogadván a mély hitet sugárzó, evangéliumi szellemű megnyitó beszédet, azt egész terjedelmében a jegyzőkönyvbe felvétetni rendeli. 2. (Sz.) Egyetemes felügyelő — a jegyzői kar bejelentése nyomán, hogy az egyház­kerületek küldöttei kellő számú megbízólevelet mutattak be és hogy a határozatképes számban megjelentek jegyzéke összeállíttatott — a közgyűlést megalakultnak jelenti ki. Ezzel kapcsolatban, az ügyrend értelmében a jegyzőkönyv hitelesítésére, az ülés elején lévén, a bizottság kiküldendő. 1 A közgyűlés a jegyzőkönyv hitelesítésére az elnökség elnöklete alatt a jegyzői karon kívül kiküldi dr. Zsigmondy Jenő, D. Raffay Sándor, dr. Kéler Zoltán, dr. Rásó Lajos, Broschkó G. Adolf és Blatniczky Pál közgyűlési tagokat. 3. (Sz.) Egyetemes felügyelő azután beterjeszti és felolvastatja következő évi hivatalos jelentését : Az 1924/25. közigazgatási évről szóló egyetemes egyházi és iskolai felügyelői jelenté­semet az alábbiakban van szerencsém előterjeszteni : ­A kötelességteljesítéssel kapcsolatban az imént, elnöki megnyitómban tett meg­állapításaim kötelezéseit igyekeztem levonni, mint eddig, úgy a lefolyt közigazgatási év folyamán is, egyetemes egyházunkra nézve, amelynek legfőbb kormányzását híveink bizalma rámruházta. Amidőn e kötelességteljesítésről ma számot adok, előrebocsátom, hogy az egye­temes felügyelői megnyitó beszédemben kifejtettekkel ehelyütt nem kívánok külön bővebben foglalkozni. Egyházunk különböző címeken élvezett államsegélyeinek korszerű emelése tárgyában a református testvérekkel együtt, de külön is, többrendbeli felterjesztéssel éltem a miniszter­elnök, a kultuszminiszter és pénzügyminiszter urakhoz. E felterjesztések az ország nehéz pénzügyi viszonyai miatt eddigelé nem hozták meg ugyan az óhajtott és bennünket jogosan megillető eredményt, de az a kisebbmérvű emelés is, amit eredményeztek, bizonysága annak, hogy a magas Kormány a gazdasági helyzet adta lehetőség határain belül nem zárkózik

Next

/
Thumbnails
Contents