Egyetemes Közgyűlési Jegyzőkönyv – 1925. október 22

4 1. munkakör természetesen tetemes anyagi áldozatot kíván. Ez azonban, legyen akár hivatalos külföldi utakkal, akár egyesek tanulmányi útjaival kapcsolatos, nézetem szerint bőven megtermi a maga gyümölcseit egyrészt azért, mert a künt szerzett tapasztalatok alapján módszereiben tökéletesebbé válik az itthoni munka, másrészt pedig azáltal, mert ily módon megismertetjük a külföldet speciális viszonyainkkal és azokból folyó speciális szükségleteinkkel. Ha pedig meggondoljuk, hogy az e téren kifejtett egyházi munka közben mennyi alkalom nyílik szétdaraboltságunk és elnyomatásunk mai szomorú napjaiban nemzetünk ügyének szolgálására is, akkor bátran mondhatjuk, hogy egyházunk a külföldi kapcsolatok elmélyítését célzó munkájával nemzetvédelmi munkát is végez. Ennek méltánylását vélem felismerni az állam által nyújtott azon speciális segélyben is, amellyel például hamburgi missziónk ügyét is előmozdítani igyekszik. A külföld speciális viszonyainkról és szükségleteinkről való felvilágosításának szükségességét csak néhány egészen szembetűnő példával óhajtanám illusztrálni. Amerikai testvéreink például egyházunknak az államhoz való viszonyát úgy fogják fel, mintha államegyház volnánk, miután náluk egyház és állam között semminemű viszony nincsen. Ennek praktikus kára az, hogy így megmagyarázhatatlanokká válnak előttük anyagi gondjaink és sokféle nehézségeink. A felekezeti iskola jelentőségét is nehéz megértetni velük, akiknek csak vasárnapi iskolájuk felekezeti. Amerikai nézőpontból nem tudják felfogni azt sem, miért hangsúlyozzuk mi a történelmi egyházak szükséges védelmét a szektákkal szemben, azt állítva, hogy ezeknek munkája, terjeszkedése hazánk összprotestantizmusának kárára van. Nem ismerik a reverzális-kérdést sem, mert náluk a gyermekek vallását nem szabályozza parancsolólag törvény s azok csak felnőtt korukban csatlakoznak tetszésük szerint valamely szabadon választott egyházhoz. Nem csoda tehát, ha hiányzik az érzékük e kérdés megítéléséhez, ami egyébként Tiemcsak róluk, de északi testvéreinkről is áll, akiknek országaiban úgyszólván nincsen vegyesházasság és így nincsen reverzális sem. A külföldi kapcsolatok egyrészt az isteni hivatással járó kötelességeknek teljesítésére tanítják és e munkában erősítik egyházunkat, másfelől pedig módot adnak egyházunknak arra, hogy nemzetközi viszonylatban is kifejthesse Istentől vett erőit. Ezért jut akkora fontosság a külföldi kapcsolatoknak s ezért illeti különös elismerés azok felvételéért és viteléért D. Raffay Sándor püspök urat, aki buzgón és - eredményesen képviselte ezidén is egyházunkat a külfölddel szemben, valamint Kaas Albert báró urat, aki ugyancsak erői javát állította ez ügy szolgálatába. A külföldi kapcsolatok fenntartása érdekében életrehívott külügyi bizottságnak, hogy úgy fejezzem ki magamat, korszerű megszervezése és e szervezetnek az egész vonalon való kiépítése mai közgyűlésünk feladatainak egyikét képezi. Fokozott mérvű kötelességteljesítésre hív fél hazai egyházunk keretein belül is a hitélet lanyhasága és másvallásúak közé elszórt híveink elhagyatott állapota. A lefolyt közigazgatási év e téren két nagy eseményt hozott. Az egyik a M. E. L. E. elnökének dicséretes kezdeményezésére Budapesten megtartott országos lelkészi konferencia, amely feltárta egyházunk legégetőbb sebeit és beható tárgyalás alá vette azok orvoslásának módozatait. A másik a pécsi theológiai konferencia, amely lelkészeink tudományos és gyakorlati felkészültségét igyekezett fokozni, hogy kellő szellemi és lelki vértezettel tudják felvenni a korunkkövetelte fokozottabb küzdelmet az evangéliumellenes irányzatokkal és erkölcsromboló tendenciákkal szemben. Mindazoknak, akik komoly elszántsággal és célravezető eszközökkel akarnak résztvenni a misszió egyházmentő munkájában, ezidén is értékes vézérfonalat adott a kezébe Kapi Béla püspök úr gazdag belmissziói programmjában, amelyért őt nemcsak egyházkerülete, de egyetemes egyházunk részéről is soha eléggé ki nem fejezhető hálás elismerés illeti meg, mert a belmisszió egész közegyházunk ügye s az ő munkaprogrammja közkincse egyházunknak. Különös jelentőséget kölcsönöz a missziónak egyházvédelmi szempontból a benne rejlő preventív erő is, mely hivatva van elkerülhetővé tenni az egyházunk jövőjéért aggódok tiszteletreméltó táborában felvetődött egyhá'zvédelmi tervek, úgymint fegyelmi szankciókkal ellátott bizonyos körülmények közt föltétlenül indokolt eljárások megvalósításának szükségességét, melyeknek alkalmazása nézetem szerint azonban csak mint ultima ratio lehet megengedhető. A misszió munkájában fontos szerep jut a sajtónak is. Örvendetes tényként kell megemlítenem, hogy az Evang. Lapja a szerkesztésében beállott zökkenésen szerencsésen átesvén, derekasan vette ki a maga részét ezidén is az egyházépítő munkából. A missziói munka sikere és általában egyházunk jövője a jövő lelkésznemzedék arravalóságától függ, miért is a lelkészképzés és pedig annak tudományos és gyakorlati oldala egyaránt korunk legfontosabb kérdéseinek egyike. A tudományos képzést jó kezekben tudom. Hogy azonban a theol. fakultás hivatásának mindenben megfelelhessen, megfelelő elhelyezésének foganatosítása — a késedelemnek az ügyre gyakorolt hátrányos voltára való tekintettel — tovább immár alig halogatható. Joggal reméljük és elvárhatjuk, hogy e részben az állam teljesítőképességének határain túlmenőleg is meg fogja tenni a magáét. A gyakorlati képzés kérdése — sajnálatraméltó módon — teljesen stagnál. A Szeminárium felállítása anyagi erők híján egyelőre kereszfülvihetetlennek látszik. E kérdésben azonban mégis meg kell találnunk a megoldást. Az adott körülmények között nézetem