Egyetemes Közgyűlési Jegyzőkönyv – 1925. október 22

15 11. Kimondja, hogy kívánatosnak tartja, hogy a reformáció emléknapja, október 331-ike, hivatalos egyházi ünnep legyen, amelyen minden gyülekezetben ünnepi istentisztelet tartandó, felterjesztéssel él a kormányhoz, hogy e nap ünnep volta az evang. hí/ekkel szemben minden vonatkozásában érvényesíttessék. 12. Tudomásul veszi és jóváhagyja az egyet, felügyelői jelentésben felsorolt utalványozásokat. 13. Örömmel üdvözli dr. Masznyik Endre ny. theol. igazgató magyar újtestamentomának megjelenését és a fordítónak hálás elismerését nyilvánítja. 14. Köszönetet mond dr. Mágócsy-Dietz Sándor egyet, tanügyi bizottsági elnöknek iskolalátogató útjaiért. 15. Csatlakozik az egyetemes felügyelő által eszközölt üdvözlésekhez. 16. Gyurátz Ferenc, Scholtz Gusztáv, Csengey Gusztáv, dr. Zsilinszky Mihály és dr. Obetko Dezső emlékét jegyzőkönyvében hálás kegyelettel megörökíti. 17. Fájdalommal veszi tudomásul dr. -Fischer Gyula egyet, törvényszéki bíró és Góbi Imre egyet, levéltáros lemondását és sok esztendőn át kifejtett buzgó szolgálataikért hálás köszönetet mond. 18. Háláját nyilvánítja mindazoknak, akiknek áldozatkészsége báró Prónay Dezső tb. egyet, felügyelő arcképének megfestetését lehetővé tette, valamint báró Prónay Dezső tb. egyet, felügyelőnek édesatyja, báró Prónay Gábor, egykori egyetemes felügyelő, arcképének megfestetéséért, végül Senyei József festőművész úrnak művészi alkotásáért. 19. Végül örömének ad kifejezést, hogy a v. és k. miniszter a középiskoláknak szóló 10,000 aranykorona rendkívüli segélyt a II. ügyosztály útján utalványoztatta és felterjesztéssel él a vallás- és közoktatásügyi miniszterhez — dr. báró Kaas Albert felszólalásában foglalt indítványára — aziránt, hogy a protestáns ügyosztály hatásköre iskolai ügyeinkre is terjesztessék ki. 4. (Sz.) Ezután D. Raffay Sándor püspök terjeszti elő jelentését a külföldi érintkezésekről (az 1924 októberétől 1925 októberig terjedő időben.) A külföldi érintkezés köre az elmúlt évben ismét szélesebb lett. Legújabban a francia és német egyházi hatóságokkal léptem érintkezésbe s bocsátkoztam tárgyalásba azért, hogy mindkét országban magyar lelkészi állás szerveztessék. Franciaországban ugyanis Gunesch Károly dr. strassburgi egyetemi hallgató ez év húsvétján és pünkösdjén úgy Párisban, mint Strassburgban megtartotta az első magyarnyelvű evangélikus istentiszteletet, melyen a magyar követség is hivatalból résztvett. Levélbeli érintkezésemet a francia egyházi és egyetemi körök a legkedvesebben viszonozták és kilátásba helyezték, hogy a francia területeken élő evang hívek lelkigondozása érdekében felállítandó magyar lelkészi állást szívesen támogatják. Ugyanilyen tervet beszéltem meg a német egyházi tényezőkkel is, nevezetesen .Kapler elnökkel, Konrád alelnökkel, Burghardt Generalsuperintendenssel, Döhring udvari lelkésszel és Hardeland missziói direktorral is. Abban állapodtunk meg, hogy a berlini dóm kápolnáját magyar istentiszteletek céljaira átengedik, adnak egy hivatalos helyiségre is alkalmas lakást. A Németország nagyobb városaiban lakó magyar evang. hívek gondozásán kívül a hamburgi és bremeni kikötőkön át kivándorló magyarokat is ez a berlini magyar lelkész látná el. Minden reményem megvan arra, hogy ez a terv sikerülni fog, annál inkább is, mert a magyar kultuszkormány belátva e terv nagy nemzeti és valláserkölcsi fontosságát, készséggel támogatja szándékainkat. A folyó évben a kivándorló magyarok lelki gondozását Kuthy Dezső, Fürst Ervin és Helle Ferenc dr. volt szíves elvégezni. Az elmúlt év folyamán tett utaim között kétségtelenül a Gyakorlati Keresztyénség Világszövetsége dolgában tett utaim voltak a legjelentősebbek. Ez év áprilisában Zürichben voltam a szövetség stockholmi tanácskozásainak előkészítése dolgában. Itt a nagy . templomban az istentiszteleti rész végzésére kértek fel. A stockholmi nagygyűlések bizottsági ülésein augusztus elején Kaas Albert báró volt szíves helyettesíteni (aug. 9—18). A nyilvános üléseken azonban már én is résztvettem (aug. 19 — 30), s a Kathedrálisban aug. 23-án az istentiszteletet én tartottam. Ez a világszövetség három évvel ezelőtt Helsingborgban alakult. Magában egyesíti a keresztyénség nagyobb felét, mintegy 370 millió hívőt. A római pápa a részvételt elvi okokból megtagadta ugyan, de áldását küldte a tanácskozásra s így lelkileg szintén ott volt. A stockholmi gyűlés a mi terminológiánk szerint a világ krisztianizálásának ügyével foglalkozott. A világ minden részéből összegyülekezett mintegy 650 delegátus heteken át tartó komoly munkája annak bizonysága volt, hogy Isten szent lelke mégis csak munkálkodik most is az egy akol és egy pásztor jézusi eszményének megvalósításán. A niceai zsinat óta kerek 1600 esztendőnek kellett elmúlnia, míg a keresztyénség ismét egyetemes tanácskozásra gyülekezett össze. És ha más eredménye nem lenne is ennek a világgyűlésnek, akkor is történelmi jelentőségűvé tenné azt az a tény, hogy a keresztyénség többsége barátságos érintkezésbe lépett egymással, egyakaratú határozatokat hozott és együttes célokat tűzött ki maga elé. Századok óta ez volt az első eset, hogy a különböző keresztyén egyházak a hitvallásbeli eltérések mellett is a Krisztusban