Egyetemes Közgyűlési Jegyzőkönyv – 1925. október 22

13 lését írásban üdvözöltem, ugyanúgy a jubiláló kőszegi leányiskolát. Levélben íejeztem ki 3. üdvkívánataimat a Közjegyzői Kamarának a közjegyzői intézmény létrejöttének 50 éves jubileuma alkalmából. Broschko G. Adolf esperes-lelkész úrnak 30 éves lelkészi jubileuma és dr. Bakay Lajos úrnak az Erzsébet tudományegyetem rektorivá történt megválasztása alkalmából írásbeli, dr. Pesthy Pál igazságügyminiszter úrnak pedig a szarvasi egyházközség felügyelőjévé történt megválasztása kapcsán távirati üdvözlést küldtem. Gärtner Károly tanító urat 40 éves és Mikolik Kálmán igazgató urat 50 éves tanügyi szolgálati jubileuma alkalmából elismerésem kifejezése kapcsán írásban üdvözöltem. Több 'ilyen esetről nem szereztem tudomást. Nagyon kívánatosnak tartanám azonban, hogy nekem ilyen jubileumok bejelentessenek s ezáltal módomban álljon az egyházi köz érdemes munkásainak érdemeiről ilyen kiváló alkalmakkor megemlékeznem. Elismerésemet fejeztem ki írásban Zalánfy Aladár főorgonista úrnak a Bachkultusz ápolásáért és dr. Gunesch Károly theológus úrnak a Strassburgban és Párisban végzett missziói munkáért. írásban üdvözöltem dr. Szelényi Ödön theol. tanár urat a debreceni egyetem magántanárává történt kinevezésekor. A Harangszó olvasóközönségének pünkösdi üzenetet küldtem. Gróf Degenfeld József réf. kerületi főgondnok úrnak dísztoktorrá avatási ünnepélyén dr. Zelenka Lajos kerületi felügyelő úr, dr. Antal Géza ref. püspök úr beiktatási ünnepélyén pedig Kapi Béla püspök úr volt szíves képviselni, aki a pécsi theol. konferenciát is üdvözölte nevemben, amelyen bár szándékom volt, nagy sajnálatomra résztvenni nem tudtam. Az Evang. Tanító- és az Evang. Tanáregyesület közgyűlésén dr. Mágócsy-Dietz Sándor egyet, tanügyi bizottsági elnök úr képviselt. Résztvettem Szolnokon az ottani misszió oltáravató ünnepén, meglátogattam a piliscsabai Fébé diakonissza intézetet, Domonyban az egyházzal fennálló azon viszonyomból kifolyóan, hogy Atyám ott felügyelő volt, jelen voltam a lelkész 50 éves szolgálati jubileumán, Galgagyörkön pedig, ahol, mint egyházközségi felügyelő, közegyházi pályafutásomat megkezdettem, megjelentem és fel is szólaltam a templomunk előtt elhelyezett és egyházunk gondjaira bízott hősök emlékművének felavatásán. Hivatalos látogatást tettem Kapi Béla püspök és Me^terházy Ernő kerületi felügyelő úrnál, meglátogattam a theol. fakultást és a Theol. Otthont, a soproni lyceumot és tanítóképzőt, a kőszegi egyházközséget és leányiskolát, valamint a nagygeresdi elemi népiskolát. Sajnálattal kellett a bonyhádi gimnázium meglátogatását jövő évre halasztanom. Látogatást tettem a'z egyetemes tanügyi bizottsági elnök úr kíséretében a budapesti Veress Pálné-intézetben s a Deák-téri polgári leány- és elemi iskolában. Meglátogattam hivatalosan Geduly Henrik püspök és dr. Zelenka Lajos kerületi felügyelő urakat, a nyíregyházi egyházközséget, az ottani fiú- és leánygimnáziumot, egyben az egyetemes tanügyi bizottsági elnök úrnak kegyeletes kezdeményezésére megkoszorúztam néhai dr. Meskó László kerületi felügyelő úr sírját. Az egyet, tanügyi bizottsági elnök úr ugyanez alkalomból megszemlélte a debreceni elemi népiskolát. Résztvettem a dunáninneni egyházkerület ezidei rendes közgyűlésén, mivel e kerületnek a megszállás miatt sajnálatos módon ezidőszerint nincsenek olyan intézményei, amelyek meglátogatásával a kerület iránti érdeklődésemnek a többi kerületekhez hasonlóan kifejezést adhattam volna. Egy németországi utammal kapcsolatban hivatalos látogatást tettem Berlinben több egyházi vezető férfiúnál, sajnos, egy részüket, valamint a Dresdenben meglátogatni szándékolt hivatalos faktorokat, nem találtam otthon. Szomorú szívvel regisztrálom az év folyamán előfordult haláleseteket azok kronológiai sorrendjében. Az első csapás, amellyel közvetve minket is sújtott a halál, a ref. testvéregyház dunamelléki kerületét érte dr. Szilassy Aladár úrnak elhúnytával, aki a saját egyházának égő buzgóságú tagja s a mi egyházunknak is megértő barátja volt. Elhúnyta alkalmából kifejeztem a gyászoló kerületnek egyházunk mélyen érzett részvétét. A mi sorainkat is megritkította a halál. Elsőnek Gyurátz Ferenc püspök urat ragadta el, az imádságos lelkű főpásztort, akinek imái, amíg evang. él e hazában, sok lelket tanítanak meg ég felé szárnyalni. Temetésén Mesterházy Ernő kerületi felügyelő úr képviselt. Utána Scholtz Gusztáv püspök úr vett búcsút tőlünk, a szelídlelkű békeapostol, aki nehéz időkben szenvedélyes pártok között is fenn tudta tartani a békességet. Temetésén, ravatalára koszorút helyezve, én is megjelentem. A csaknem ugyanazon órában elköltözött Csengey Gusztáv ny. theol. tanár úr temetésére csak sürgönyöm tudta elvinni egyetemes egyházunk együttérző részvétének a kifejezését. A lelke tovább él egyházunkban az ihletett költő maradandó becsű poémáiban. Még sajogj a seb, amelyet dr. Zsilinszky Mihály v. kerületi felügyelő úr halálhíre ütött a szívünkön. Újabbkori egyháztörténetünk e markáns egyéniségének neve történelmi név lett s emléke halálában is élni fog. S még friss a hant, amely alatt dr. Obetko Dezső jogakadémiai tanár úr teteme pihen. Benne egyik legnagyobb jogtudósunk vált ki körünkből. Legyen áldott a holtak emlékezete s az élők járjanak el lélekben a sírjukhoz egyházszeretetet és égő, önzetlen buzgóságot tanulni tőlük. Hálás emlékezésre indít az a két lemondólevél is, amely közgyűlésünk asztalán fekszik. Az egyiket dr. Fischer Gyula egyet, törvényszéki bíró úr küldte, lemondván benne betegségére hivatkozással az egyetemes törvényszéki bírói tisztről, a másikat ugyanaz akéz rótta, amely az egyetemes levéltár összevisszaságában 32 esztendei fáradság árán