Egyetemes Közgyűlési Jegyzőkönyv – 1924. október 16

9 Tanügyi vonatkozású munkánkról jelentésem más helyén, a nyugdíjintézetről pedig 4. az ügyvivői jelentésben lesz szó, amiért is azokra itt nem terjeszkedem ki. Többrendbeli fölirattal fordultam a kormányhoz különböző címeken élvezett államsegélyeink korszerű felemelése iránt. A miniszterelnök úr útján az összkormányhoz intézett, kezdeményezésünkre a református testvéregyházzal azonos szövegű felterjesztésem javára írandó az a körülmény, hogy, habár nem is igényeinket teljesen kielégítő mértékben, mégis a mult évhez viszonyítva tetemesen felemeltetett az államsegélyünk, amelynek összege akcióképesebbé teszi egyházunkat, mint volt a legutóbbi időkben, amikor az államsegélynek a korona romlását alig figyelembe vett mértéke egész munkánkra bénítólag hatott. Ezzel a kérdéssel egyébként a mai közgyűlés behatóbban fog foglalkozni. Igyekeztem az ingatlan vagyonváltsággal kapcsolatban az állam tulajdonába jutó földekből az 1848. évi XX. t.-c. részleges végrehajtása címén egyházunk földhözjuttatásának ügyét előbbrevinni. Nagy összefoglaló felterjesztésem eredményekép ma már biztosítottnak látszik, hogy kerületeink mindegyike a püspöki javadalom biztosítására bizonyos földbirtokban fog részesülni. A közigazgatási célokra szolgáló ingatlanvagyont illetőleg sajnálatomra nem tudok még ilyen kedvező kilátásokra rámutatni, amennyiben a kérdés ezen része még csak a tárgyalás kezdetleges stádiumában van. A lelkészi kongrua, kor- és családi pótlékra vonatkozólag is intéztettek közbejöttünkkel felterjesztések, hogy a theol. tanárok segélye a városi lelkészekével tétessék egyenlővé, továbbá, hogy a lelkészeknél a VIII. és X. fizetési osztály javadalmának emelkedésével a segély is emeltessék, végül, hogy, tekintettel a protestáns egyházak lelkészeinek családos állapotára, a családi pótlék külön biztosíttassék. Személyesen is eljártam, utoljára éppen az elmúlt napokban, a kongrua emelése, a kor- és családi pótlék valorizálása érdekében. E közbelépéseknek az az eredménye, hogy remény van arra, hogy e célokról is gondoskodás történik az ezévi költségvetésben. Felirattal fordultam a pénzügyminiszter úrhoz aziránt, hogy, miként a r. katholikusok kegyúri terhei, úgy a mi egyháztagja'ink javára az egyházi adók leszámíttassanak a jövedelmi adóalap megállapításánál. A kilátások e tekintetben is kedvezők. Feliratban kértem a kultuszminiszter urat, hogy, mint a háború folyamán katonai szolgálatot teljesített köztisztviselőknek illetménypótlékot engedélyezett, részesítse katonai szolgálatra behívott lelkészeinket államsegélypótlékban. A válaszirat a kérést méltányosnak ítéli, de fedezet híján nem tudja teljesíteni." Feliratban kértem a miniszterelnök urat, hogy a honvédelmi miniszter úr eltiltó rendeletének módosításával tétessék lehetővé a katonatiszteknek az egyházi közületek életében való tevőleges részvétele. A miniszterelnök úr válaszában, miután szerinte adódhatnak elő esetek, amikor egyházi közületek gyűlésein a politika is szóba kerül, a rendelet módosítását államérdekből nem tartja lehetségesnek, ami azonban szerinte egyházunk részéről annál is kevésbbé sérelmezhető, miután a rendelet az összes egyházakra egyaránt vonatkozik. A bányakerület felterjesztése alapján e kérdés közgyűlésünk tárgyalási anyagához tartozik. A protestáns honvédegyének lelkigondozására kirendelt lelkészeinek a kultuszminisztérium részéről véleményezésre leküldött szervezeti szabályzattervezete a református testvérekkel azonos, a közös protestáns bizottságban megállapított észrevételeink figyelembevételével érvénybe lépett. A protestáns tábori püspök úr kérdésére nyilatkoztam oly irányban, hogy vitéz Horkay Béla segédlelkésznek a m. kir. honvédség evang. egyéneinek lelkigondozására való alkalmaztatása ellen egyházunknak nemcsak hogy nincs kifogása, sőt azt örömmel üdvözölné. Örömmel jelentem, hogy a mult évi közgyűlés jegyzőkönyvének 114. pont alatti határozatában foglalt megbízás értelmében rendeztem a pozsonyi theol. akadémia Budapestre való átköltözési költségeire D. Kovács Sándor úr, akkori igazgató, közbejöttével a Hitelbanknál felvett kölcsönnek egyetemes egyházunkat terhelő részét. Különös elismeréssel és hálával kell itt kiemelnem a Magyar Altalános Hitelbank azon előzékenységét, amellyel olyan egyességet kötött velünk, hogy az adósság rögtöni lefizetése esetén a 36,000 cseh koronát kitevő kölcsönt 26,000 cseh koronával rendezettnek tekinti. Ez összegnek a Hitelbankba még aránylag kedvező árfolyam mellett történt befizetésével az ügy végleges elintézést nyert. Ezen ügy kedvező elintézésének bejelentése kapcsán rá kell mutatnom a volt selmeci tanároknak a cseh megszállás alatti időre vonatkozó fizetése kérdésében köztük és az egyetemes egyház között felmerült ügyre is, amelyről, még folyamatban lévő ügyről lévén szó, nem tartom kívánatosnak az érdemben való nyilatkozást. Az ügynek nagy fontosságára való tekintettel az elnökségek értekezlete is foglalkozott a kérdéssel, mely jelenleg az ügyész úr kezében van. Hangsúlyozni kívánom, hogy az ügyről sajnálatos módon hivatalom elfoglalásakor, sőt azután sem informáltatván, csak akkor szereztem nagy megdöbbenéssel tudomást, mikor dr. Fejes ügyvéd úr ügyvédi felszólítása 1923 december havában hozzám érkezett. A közös protestáns bizottság a következő ügyekkel foglalkozott. A tanítói lakások adómentessége ügyében felterjesztést tett a kultuszminiszter úrhoz, a polgári iskolai tanárok fegyelmi ügyeit illető törvényjavaslat sérelmes pontjai ellen, nemkülönben az áttérést szabályozó rendelkezéseknek az egész vonalon leendő betartatása ügyében is felterjesztéssel • ' 2