Egyetemes Közgyűlési Jegyzőkönyv – 1923. október 25

6 1—3. káról kell ma megemlékeznünk, báró Prónay Dezső tiszteletbeli egyetemes felügyelő úr Őméltóságáról, aki e hó 22-én töltötte be 75-ik életévét és aki negyven esztendővel ezelőtt választatott meg egyetemes felügyelővé. A magyar lutherániának legtipikusabb alakja ő. Ha róla beszélünk, ha magunk előtt látjuk nemes alakját, mintha nem is a gyászos jelenben élnénk, hanem rég letűnt, nagy idők legendás alakjai kelnének új életre előttünk. Dr. Kéler Zoltán egyházkerületi felügyelő úr Őméltósága azáltal, hogy báró Prónay Dezső emlékiratait és beszédeit kiadta, nagy erkölcsi kötelességet vett le az egyház válláról, amiért őt egyházunk őszinte hálája és elismerése méltán megilleti. De egyházunknak is marad még egy nagy kötelessége : Őméltóságának a képét megfestetni. Indítványozom is ennek elvben való elhatározását. Legfőbb kötelességünk pedig mindnyájunknak nem is vele, hanem egyházunkkal szemben azon az úton járni, amelyen báró Prónay Dezső járt egész eddigi életén keresztül, mert ez az út az egyház jövőjének az útja. Áldja meg a hit jubiláló bajnokát az Úr esztendőknek sokaságával és teljes földi boldogsággal. Kedves kötelességet teljesítek, amidőn megemlítem azon örvendetes eseményt, hogy a Kormányzó Úr Őfőméltósága egyetemes egyházunk főjegyzőjét, dr. Szelényi Aladár urat, egyházunk szolgálatában szerzett érdemeinek elismeréseül kormányfőtanácsossá méltóztatott kinevezni. Érdemes férfiút ért a legmagasabb kitüntetés. És igazi érdemeket jutalmazott. Dr. Szelényi Aladár példaképe annak a világi férfiúnak, aki szerényen és serényen és minden hátsógondolat nélkül csak az ügyért magáért dolgozik, fárad A földi kitüntetésnél értékesebb, drágább, maradandóbb jutalmát az egyház Urától vegye ! Tisztelettel és bizalommal üdvözlöm Mesterházy Ernő úr Őméltóságát, mint a dunántúli egyházkerület újonnan megválasztott felügyelőjét. Egyházkerületének szinte egyhangú bizalomnyilvánítása legyen számára erőforrás tisztének végzésében. Nyerjen benne a dunántúli egyházkerület olyan világi vezért, aki a kerület nagyérdemű, ékesszavú püspökével, Kapi Béla úr Őméltóságával, egyetértésben és az általa képviselt szellemben vezérkedik a hit harcában. Isten segítse mindazokat, akik a hit mindenekfelett szent ügyének szolgálatában állnak, hogy ebben a szolgálatban hűséggel megálljanak. Segítse meg egyetemes közgyűlésünket is, hogy minden, amit itt végzendők vagyunk, történjék az apostol híres fejezetének felirata szerint: „hit által!" Ilyen értelemben köszöntve a megjelenteket, 1923-ik évi rendes egyetemes közgyűlésünket megnyitottnak nyilvánítom ! Az egyetemes közgyűlés nagy érdeklődéssel és tetszéssel fogadván a beszédet, azt egész terjedelmében a jegyzőkönyvbe felvétetni rendelte. 2. (Sz.) Egyetemes felügyelő — a jegyzői kar bejelentése nyomán, hogy az egyházkerületek küldöttei kellő számú megbízólevelet mutattak be és hogy a határozatképes számban megjelentek jegyzéke összeállíttatott — a közgyűlést megalakultnak jelenti ki. Ezzel kapcsolatban az ügyrend értelmében a jegyzőkönyv hitelesítésére, az ülés elején lévén, bizottság kiküldendő. A jegyzőkönyv hitelesítésére a közgyűlés az elnökség elnöklete mellett a jegyzői karon kívül kiküldi D. Raffay Sándor, dr. Kéler Zoltán, dr. Rásó Lajos, Broschko Gusztáv Adolf és Blatniczky Pál közgyűlési tagokat. 3. (Sz.) Napirend előtt szólásra jelentkezik Soltész Elemér prot. tábori püspök és az egyet, felügyelő üdvözlésére következőleg válaszol : Méltóságos Egyetemes Felügyelő Úr! Főtiszteletű és Méltóságos Egyetemes Közgyűlés ! Hálás szívvel mondok köszönetet azért a megbecsülő szeretetért, amely Őméltósága, az egyetemes felügyelő úr, meleg üdvözlő szavain át a főtiszteletű közgyűlés részéről felém sugárzik. Jól tudom, hogy ez a kedves fogadtatás, amelyre én még rá nem szolgálhattam, tulajdonképen az általam ezidőszerint betöltött állásnak szól. Legyen szabad azért pár szóval rámutatnom, hogyan fogom én föl jövendő hivatásomat. Azt gondolom, állásom kiváltképen való kötelességemmé teszi, hogy a keresztyén felekezetek közt a lelki egység lehető megvalósulását munkáljam. E cél.felé törekvés a római katholikus egyházzal való viszonylatban ma kétségtelenül sokkal nehezebb föladatnak látszik, mint például pár évvel ezelőtt látszott. Valóban, a róm. kath. nagygyűlésen a napokban elhangzott némely nyilatkozatok minden másra inkább alkalmasok volnának, mint arra, hogy a keresztyén felekezeteket közelebb hozzák egymáshoz. E nyilatkozatokat olvasván, csodálkozva tesszük föl a kérdéseket : Ha szegény