Egyetemes Közgyűlési Jegyzőkönyv – 1923. október 25
4 1. Magyarhoni egyházunk története is korszakos eseménnyel gazdagodott legutóbbi egyetemes közgyűlésünk óta. A legutóbbi közgyűlésünk által jóváhagyott szerződés alapján létrejött ugyanis a theológiai fakultás, mégpedig, mint a Pécsett székelő pozsonyi Erzsébettudományegyetem Sopronba kihelyezett theológiai fakultása, amely a dunántúli egyházkerület jóvoltából addig is, amíg az állam megfelelő épületben leendő elhelyezéséről gondoskodhatik, a viszonyokhoz képest kielégítő otthont kapçtt Sopronban. Theológia^akadémiáink a fakultás felállítása következtében mű ködésüket beszüntették. Nem vehetüniTlőlük/hücsút elfogódottság nélkül. Velük hazai egyhazunk: Történe~~fenéF~századai búcsúznak. Óhajunk csak az lehet, hogy a fakultás olyan munkát végezzen egyházunk érdekében, aminőt ők végeztek, és a fakultás tanárai is ugyanolyan munkát, aminőt eddig, mint akadémiai tanárok, végeztek. Egyelőre az ő személyük ' garancia arra nézve, hogy a fakultáson a tudományos és egyházias szellem nem kerül összeütközésbe egymással, hanem harmóniává olvad. Vajha ne érnők meg soha azt, ami például Norvégiában az eset, hogy az ultraliberális állami fakultás mellett a hitvalláshű hívek külön fakultást kényszerültek felállítani, amely ^az állami fakultás tudós, de jórészben nem pozitív hitű neveltjeivel szemben hívő és egyházias érzületű papokat nevel a hithű egyházközségek számára. A fakultás inkább theoretikus képzését feltétlenül praktikus semináriumi képzésnek kell majd kiegészítenie. Ennek a lelkészképző semináriumnak a felállítása a közeljövő egyik első és legfőbb feladata. Hála külföldi protestáns testvéreinknek, akiknek az európai protestantizmus megmentésére alakult szervezete több millió koronát juttatott nekünk. Megfelelő gyümölcsöztetés mellett ugyanis ennek az összegnek kell alapul szolgálnia a felállítandó lelkészképző seminárium céljaira. Azt hiszem, kötelességet mulasztanánk el, ha a külföld e bőkezű adományáért az egyetemes egyház nevében itt erről a helyről köszönetet nem mondanánk. Az a készség, amelyet a magyar állam evangélikus egyházunkkal szemben tanúsított, orvosolván évtizedes sérelmünket, felállítván a theológiai fakultást, bizonysága annak, hogy helyesen értékeli egyházunknak állam- és társadalomépítő munkáját és azt támogatni is kész. Ugyanezt a készséget tapasztaltuk az államhatalom részéről a katonai egyének lelki gondozása kérdésének rendezése körül tett üdvös intézkedéseiből is. Amily készséggel ismerjük el ezt, époly fájdalmasan állapítjuk meg, hogy ezen kérdés kiépítésében nemcsak bizonyos stagnáció, de sőt visszafejlődés állott be a lelki gondozás munkájára rendelt lelkészek számában bekövetkezett sajnálatos csökkentéssel. Reméljük, hogy a jövőben minden ezirányú intézkedés egyházunk érdekeinek figyelembevételével fog megtörténni. Megemlékezvén magáról az intézményről, nem mulaszthatom el, hogy az Egyházegyetem nevében ne üdvözöljem tiszteletteljes és hitrokoni érzelmekkel erről a helyről az intézmény élén álló vezető tábori püspök^ ura t, S oltész El emér Oméltósá gát , kinek működésére Istennek gazdag áldását kívánjuk."' Reméljük, sőt elvárjuk, hogy az állam egyéb sérelmeink orvoslása és különösen egyházunk államsegélyének korszerű, koronánk romlását figyelembevevő felemelése kapcsán is azt a megértő készséget fogja tanúsítani, amelyet egyházunk egyrészt múltja és jelene, másrészt pedig országos törvények alapján is joggal elvárhat. Feltesszük, hogy az államhatalom által egyes esetekbén az egyház előzetes megkérdezése nélkül, főleg tanügyi téren nem mindig az egyház javára tett intézkedések nem szándékosan irányoztattak az egyház érdeke és jogai ellen. Itt elsősorban a Miskolcon székelő eperjesi jogakadémiára gondolok, amelytől a kormány az államsegélyt egyházunkkal való minden előzetes megállapodás nélkül megvonta. Sérti ez egyházunk iskolafenntartó jogát és azt úgyszólván illuzóriussá teszi. Törvény biztosítja ugyanis egyházunknak azon jogot, hogy minden fokú iskolát fenntarthat és törvény kötelezi viszont az államot azok segélyezésére. Semmiesetre sem alkothat ezen — egyedül az állam mostoha pénzügyi helyzetével és a rendkívüli körülményekkel magyarázható és menthető — tény precedenst a jövőre, mit e helyről megállapítani önmagunk iránti kötelességnek tartok. Ki kell emelnem ezen kérdés tárgyalásánál Miskolc szabadkirályi városnak és a miskolci egyházközségnek eléggé nem méltányolható áldozatkészségét, amellyel ezen kultúrintézményünket megmentette és annak fennmaradását biztosította. Az ügy ilyetén kedvező elintézésében nagy része van a tiszai egyházkerület püspökének, Geduly Henrik püspök úr Őméltóságának, akit hálás elismerés illet azért is, hogy a tanítóképzőintézet további fenntartásának lehetőségét is biztosítani törekszik. Nem hagyható szó nélkül a kultuskormánynak a tanügy alsóbb fokozatain tett több olyan intézkedése sem, amely egyházunk érdekeit és annak tövénybiztosította jogait nem veszi figyelembe. E kijelentéssel kapcsolatban a kultuskormánynak a kántortanítói hiványok dolgát, a vallástanárok alkalmazásának ügyét és középiskoláinkat érintő olyan intézkedéseire kell ráutalnom, amelyek egyházunk autonóm jogaival nem állanak összhangban. Főkép azon egyházunk érdekeivel homlokegyenest ellentétben álló tényre, hogy a tanulók csekélyebb számára való utalással épen leggyengébb egyházainktól vonja meg népiskoláik államsegélyét s ezáltal ott teszi lehetetlenné az
