Egyetemes Közgyűlési Jegyzőkönyv – 1923. október 25
iá unitáriusok, görög keletiek, baptisták és methódisták delegátusaival együtt egy külön magyar 10—11. bizottságot alakítottunk. E bizottságban egyházunkat, mint az elnökség tagjai, az egyetemes felügyelő úrral együtt ketten képviseljük. Ez európai segítőbizottság előbb 20,000, majd 16,000 svájci frankot adott a magyar egyházak segítésre, mely összegeket az országos bizottság megállapítása szerint osztottunk szét. Az egyházunknak jutó részt csaknem egészében a felállítandó theológiai semináriumra szánta a bizottság, de juttatott belőle 300 frankot a Luther-Társaságnak és 200 frankot az Országos Luther-Szövetségnek is. Legújabban Cseh-Szlovákiából is küldtek 2000 cseh koronából álló adományt felerészben a budapesti Rákóczi-úti, másik felerészben a magyaróvári evangélikus egyházközségek számára, amit a rendelkezés szerint továbbítottam. Ez év július havában előbb Újvidéken, később Budapesten tartottunk a Nemzetközi Jóbarátság Egyházi Világszövetségének kezdeményezésére az egyházi és nemzetiségi kisebbségek sérelmeinek orvoslása érdekében igen jelentős eredményű összejöveteleket. A Világszövetség központja részéről Sir Willoughby Dickinson és Ramsay dr. urak vettek részt. Újvidéken -a jugoszláv, oláh, bolgár és magyar ügyeket tárgyaltuk le. Azaz, hogy a bolgárok elmaradtak, mert nem kaptak engedélyt a beutazásra. A magyar egyházakat öten képviseltük és pedig két evangélikus, két református és egy unitárius kiküldött. A Budapesten tartott konferencián csak a cseh-szlovák egyházak öt képviselője jelent meg a két angolon kívül és itt a magyar és a cseh-szlovák állam kisebbségeinek sérelmeit vettük vizsgálat alá. Minthogy azonban ,a felvidéki magyarság és németség nem volt képviselve, a tárgyalás folytatását határoztuk el. Ezeknek a tárgyalásoknak az adja meg a jelentőségét, hogy végre nyíltan föltárjuk azokat a sérelmeket, amelyekről eddig sem egymással, sem az objektív megítélésre kötelezett idegenekkel komoly formában nem beszélhettünk. Pedig kétségtelen, hogy a kisebbségek tényleges sérelmei másként nem orvosolhatók, mint és kizárólag csak a közvetlen személyes megbeszélések alapján. Az elmúlt év külföldi érintkezéseinek a csúcspontján áll az Eisenachban augusztus 19—25. napjain tartott első Lutheránus Világgyűlés. Itt velem együtt Kaas Albert báró és Pröhle Károly dr. mint delegátus, Szelényi Aladár dr., Kuthy Dezső és Farkas Viktor mint vendégek vettek részt. E világgyűlésen az összes evangélikus országos egyházak összesen mintegy 200 delegátussal voltak képviselve. Ez alkalommal az a kitüntetés érte magyar egyházunkat, hogy a hetes elnökség tagjává méltattak és egyik istentisztelet tartását is reám ruházták. Ez első lutheránus világgyűlés korszakos jelentőségű az evangélikus egyház történetében. Nemcsak azért, mert elsőízben találkoztak a világon szétszórva élő hetvenmilliónyi evangélikusok képviselői, hanem azért is, mert kimondották, hogy a világgyűlést ezután már szervezett formában meg fogják ismételni. Már ez első összejövetel alkalmával is olyan értékes lelki erőforrások nyíltak meg az egymástól eddig teljesen elkülönülve élő és egymás küzdelmeiről keveset tudó hittestvérek számára, amelyeknek hatása és jelentősége megmérhetetlen, de különösen biztató a jövendőkre nézve, melyek bizonytalan utain ezután céltudatos irán^tás és testvéri támogatás mellett haladhat tovább az egyház sok vihart látott hajója. A világgyűlés egyelőre egy hattagú vezérbizottságot választott az ügyek továbbvitelére és én erősen hiszem, hogy az evangélikus egyházak ezen első testvéries együttműködése reánk nézve is csakúgy, mint egész egyetemes evangélikus egyházunkra nézve sok áldást és sikert fog hozni. Fájdalmas szívvel kell azonban megemlékeznem a németországi evangélikus egyház szorongatott helyzetéről. Nemcsak jogaiban szenved korlátozást, hanem kiváló vezéremberei is nem egy helyen formális üldözésnek vannak kitéve, sőt a vörös Szás zországb an még az őszi hálaadás és a reformáció ünneplését is eltiltották. E szomorú jelenségekkel szemben fejezze ki egyetemes közgyűlésünk a német evangélikus egyházzal szemben őszinte testvéri együttérzését, meleg részvétét, a méltatlan bánásmóddal szemben pedig komoly tiltakozását. Midőn a mult év külföldi összeköttetéseiről szóló ezen jelentésemet tisztelettel beterjesztem, kérem, méltóztassék a bennünket segítő külföldi egyházaknak és testvéreknek jegyzőkönyvileg is hálás köszönetet mondani és a velem fáradozóknak, különösen az Országos Luther-Szövetség buzgó elnökének, Kaas Albert bárónak, az én hűséges útitársamnak és munkatársamnak, és Kuthy Dezső lelkésznek, mint készséges segítőmnek, a közgyűlés elismerését és köszönetét nyilvánítani. Az egyetemes közgyűlés a jelentést tudomásul veszi, a bemutatott számadási okmányokat a levéltárban elhelyezi, hálájának és köszönetének ad kifejezést D. Raffay Sándorral szemben fáradhatatlan és buzgó tevékenységéért és az elért szép eredményekért és felkéri őt, hogy továbbra is irányítsa és vezesse a külföldi protestantizmussal való érintkezést, hasonlóképen köszönetet mond segítőtársainak báró Kaas Albert és Kuthy Dezsőnek szíves fáradozásukért, valamint az összes külföldi protestáns egyházaknak, különösen az amerikai lutheránus testvéreknek, hogy magyarhoni evangélikus egyházunknak segítségére voltak. 11. (Sz.) D. Raffay Sándor püspök ezen jelentése kapicsán meghallgatta a közgyűlés Czipott Géza lelkész előterjesztését is, mely szerint a németországi ev. sajtóiroda