Egyetemes Közgyűlési Jegyzőkönyv – 1923. március 22

5 másokban való gyarapítása nélktil lehet a keresztyénség- a formák, a szabályok és ceremóniák 4. egyháza, de nem lesz soha életté, éltető erővé kovásszá, amely általjárja a tésztát és az üdvre sóvárgó léleknek megadja az élet kenyerét : lehet a zelóták, a fantaszták és farizensok egyháznak nevezett közössége, de nem lehet azzá a tiszta lobogóvá, amely alatt az élet nemes harcát Isten országa valódi javára kell megóvnunk. Nagy munkát, éber önbírálatot, szigorú felelősségérzetet hárít hát reád és kíván tőled az Úr, amidőn egy országos keresztyén egyház legfőbb kormányszékébe illtet. Mert ebben az egyházban nem a formán, de a lelken, nem a külső szabályok erőnyűgöző hatásán, de a közösség nagy eszményeinek hű követésén, nem a betűn, de a szellemen van a hangsúly. Amikor Pál apostol az Isten házában való forgolódást, mint oly szolgálatot említi, amely az élő Isten anyaszentegyházának, az igazság oszlopának és erősségének a szolgálata, bizonyára nem a léleknélküli formaságokra, de az élő hitből fakadó, igazságokért és eszményekért lelkesülő szolgálatra gondol, és Luther és Kálvin formailag új egyházi közösségben tömörítve a velük együttérző hittestvéreiket, sohase gondoltak arra, hogy a legtökéletesebb egyházkormányzati formát találták volna fel, de igenis szentül hitték, vallották és hirdették, hogy ebben a közösségben a legnemesebb, a legmagasztosabb, a leghívebb őseredeti evangéliumi szellemi kincsek találtak új otthonukra. Bizonyára úgy van, ahogy a Szentlecke mondja, „az Úr anyaszentegyházában, a Jézus Krisztusban nem a formák használnak, hanem a hit, amely a széretet által cselekszik". Igen! „Szeretetben munkás hit a Megváltó Jézus Krisztusban", ez a nagyszabású apostoli és reformátori ideál, mint a keresztyénség földi rendeltetésének, földi életcéljának egyenértékű kifejezése. Ez a gerince az egyházi szellemközösség életművének, legyen az akár igehirdetés, akár szentségosztás, akár kormányzás, akár törvénykezés. Ez a tengelye annak a járműnek, amelyet a maga mozgásában a Jézusunktól vett örök rendeltetése szerint az emberiség és a nemzet legmagasztosabb szellemértékei gyarapításának a célja kell hogy irányítson, s amely, ha e keretek közül kicsap : megtagadja örök, szent alapítóját, rendeltetését, nevét, dicsőségét, létjogát. A Megváltó Jézus Krisztusban gyökerező szeretetben munkás hittel töltsd be hát — szolgálatra elhívott testvérem — hivatalod minden tisztet, egyházkormányzati egész munkásságodat. Légy őre a törvénynek, jognak, alkotmánynak, de mindezeket ne tekintsd az épület egyetlen díszének, koronájának, hanem csupán a külső szerkezet egysége szempontjából nélkülözhetetlen tégladarabnak, amelyet válhatatlan, szilárd egybeforrasztással építesz reá ama szegeletkőre, amely a Jézus Krisztus. Légy hű követője apáid, elődeid dicső példájának, akik köziil az egyik Radvánszky vértanúságot szenvedett evangéliumi hitéért, a másik, nagyatyád pedig, mint a magyarhoni evang. egyházegyetem feledhetetlen bölcs és hithű vezéré egy egész hosszú élet szolgálatával tett bizonyságot szeretetben munkás evangéliumi hitéről. Az ő példájukban és a többi nagyok, a többi Radvánszkyak, a Zayak, Zsedényiek és Prónayak példájában lásd meg azt az igazságot, hogy mi, bármily körben és hivatásban éljünk, mindannyian csak tűnő jelenségek, mulandó lények, fájáról egykor lehulló falevél vagyunk, amelyet a mulandóság szele ideigóráig seper, aztán végkép eltaposnak ; de az intézmény, amelyet Isten nevében szolgálunk, örök és hamvainkhoz annyi áldó emlék tapad, amily mélyen rétegeződtek be szolgálataink az intézmény örökkévaló céljainak az előbbrevitelébe. Légy a legfelső bástyafokon álló hű és következetes védelmezője, oltalmazója egyházunk önkormányzati jogainak, de ne feledd, hogy akik a tornyokon, a bástyákon állanak őrséget, azoknak nemcsak hogy a szavuk hallik messzebbre a másokénál, de ők maguk is legalább is egy fejjel közelebb állanak a minden vigyázások Urának számonkérő székéhez s éppen azért Tőled várja egyházegyetemünk, hogy a sok vérnek, szenvedésnek, tudásnak és anyagiaknak áldozatával megszerzett önkormányzati jogait ne csak kívülről jöhető veszedelmek ellenében védd meg, de a történelmileg adott kereteket belül is töltsd el élettel, tartalommal, hogy Krisztus egyházában mindenütt meginduljon és felpezsdüljön a munka, mindenütt elevenen ható erőként érvényesüljön az önkormányzati jogkörrel járó súlyos felelősségtudat és alsóbb és felsőbb fokozatokon mindenütt bekövetkezzék a valláserkölcsi és szeretetmunkásság körében egyházunk részéről is tanúsítandó céltudatos haladás. E részben, ha valaki, úgy Te, szolgálatra elhívott testvérem, gazdag fegyverzettel lépsz a vezéri lobogó alá. Hiszen Téged gyámintézetünk szeretetmunkásságának és Luther-társaságunk tudományos irodalmi búvárkodásának munkamezejéről hívott el a magyarországi evang. egyházegyetem csaknem osztatlan közbizalma a gyakorlati közigazgatás és kormányzás terére. Amit ott megtanultál, hogy a Krisztusban csupán a szeretetben munkás hit használ, azt egyházunk önkormányzatában a legalsó foktól fel a legfelsőig Isten dicsőségére és anyaszentegyházunk javára mindenha gazdagon értékesítheted. S ezzel a munkairánnyal illesztheted be egyházvezéri alkotó tevékenységedet a magyar nemzet közjavának céltudatos szolgálatába is. Egyházunk elnevezése szerint ágostai hitvallású evangélikus egyház, de az ágostai hitvallásban lefektetett hitelvi és erkölcsi életeszményt rendeltetése szerint magyar földön, magyar levegőn, magyar szellemben, a magyar nemzet 2*