Egyetemes Közgyűlési Jegyzőkönyv – 1923. március 22

4 4. várba vezért rendelsz egyik hü fiadban. Benned örül ezért a mi lelkünk és Tégçd áld ezért szívünknek fohásza. Elismerjük, Uram, nagy alázatossággal, hogy megérdemeltük minden látogatásodat, mellyel az utóbbi esztendőkben megveszőztél minket. De esedezve kérünk a te nagy nevednek dicsőségéért: elégeld meg ostorozásodat s derítsd fel ránk, édes magyar hazánkra s ebben evangéliomi anyaszentegyházadra kegyelmed és megsegítő jóságod ragyogó szép napját. Szaporítsd meg köztünk számát a nagyoknak, kik a békesség és a jólét örömeire igyekeznek vezetni népedet. Töltsd el a buzgóság lelkével a hívek seregét, hogy épüljön nyomukban a te szent országod. Áld meg közöttünk mindazokat, kik neked szolgálnak, munkálván a közjót, terjesztvén és ajkuk beszédében, karuk munkájában, szívük elgondolásában hordozván a te igazságaidat. Áldd meg Uram e férfiút is, ki mostan itt áll szent színed előtt s áldásodat várja vezérkedő pályafutására. Vele együtt imádkozunk mi is mindannyian : légy vele támogató atyai szerelmed hatalmas erejével mindenkor. Vezesd kézen, hogy el ne vétse soha azt az utat, mely alélt nemzetünk feltámadásához s megrokkant egyházunk erősbödéséhez vezeti népedet. Keltsd fel benne és tedd diadalmassá apáinak egyházépítő lelkét, nemzetszolgaló szívét, hogy elődei érdemeit öregbítse, utódainak pedig példájává legyen. Terjeszd ki áldásodat mindnyájunkra, oh jóságos Isten. Áldd meg hazánkat, áldd meg ennek kormányzóját, irányzó tanácsosait, áldd meg egyházainkat és azok munkáját; áldd meg városunkat, áldd meg népünket Áldd meg, Uram, mindazokat, akik benned bíznak; térítsd magadhoz, akik elfordultak tőled. Hogy így a te áldásaid által igaz örömre forduljon minden bánatunk s minden szívből törjön fel az egekig a te szent neved magasztalása. Uram légy velünk és áldj meg minket most és mindörökké! Ámen. Az ima után Geduly Henrik tiszakerületi püspök, mint az egyet, egyház egyházi elnöke, lépett az oltár elé s mondotta el beiktató beszédét, melynek végeztével az egyet, felügyelőnek az Úr szent vacsoráját szolgáltatta ki. A beszéd szövege a következő : Alapige: Galátziai levél V. 6. Ünneplő Keresztyén Gyülekezet! Szolgálatra elhívott Testvérem ! A lelkünk külső porsátorára tartozó dolgokat odakünn hagyva, az Úr házában örömbenbánatban, kötésnél-oldozásnál mindent ama láthatatlan anyaszenteg)ház örök törvényeinek a mérlege alá helyezünk, amelynek feje: a Krisztus. S azért ma is, midőn egyetemes egyházunk tanácskozó terméből ide, az Úr hajlékába vonultunk, hogy itt ünnepet szenteljünk az Úrnak, abban a pillanatban, mikor e szent küszöböt átléptük, úgy éreztük, mintha a Mózes égő csipkebokra körül gyűltünk volna fel, amelynek van lángja, fénye, világossága, ámde nincs perzselő heve, emésztő, pusztító tüze. Levetve a földi lét gyarlóságait, itt tiszta isteni magasságokban röpköd a lélek, tiszta régiókban, ahová a maga külön istenáldotta érzékével és tehetségeivel csak a vallás, csak a hit tud. felemelkedni. Ebben a -szellemben ma is nem embert, de Istent jöttünk ide dicsőíteni és ünnepelni, Istent, aki a gyöngében is erős, a gyarló ember által is hatalmas. Lélekben imádjuk, lélek szerint szolgáljuk őt ebben az ünnepi órában is, s azért, amidőn most egyet, felügyelőt iktatunk, nem testszerinti, de lélekszerinti koronázást végzünk, ahol távol minden emberi kéz öntötte szimbólumtól, az oltár előtt megtisztult lelkek vallásos fohásza, reménye és forró testvéri áldáskívánata jelképezik az Istentől való küldetés elismerésének koronagyémántjait. Ez a küldetés — testvérem az Úrban — a legdíszesebb fejedelemség, mert a legalázatosabb szolgálattétel. Bűvös palástként borul ebben reád az Úrnak elhívó szózata és jótetszése, igéjének kegyelmet, segedelmet hirdető ereje, egyházának, egyházadnak forró imádsága, édes reménysége. Magad is úgy érzed, hogy e pillanatban, amidőn az ő szent oltára előtt atyáid dicső örökébe lépsz, papi hevület, apostoli átszellemültség tölti el valódat, oh, mert érzed, hogy e pillanatban a legfenségesebb, legönzetlenebb kötelességteljesítésért való felelősség egész a szíveket és veséket vizsgáló Isten trónjához felérő tágas boltozata tárul fel előtted és érzed, hogy a te lelked ennek másként megfelelni nem tud, mintha mindennap imádkozik, újjászületik és áldoz az egyházszeretet, az egyházért való munka, fáradság, igyekezet és küzdelem oltárán. A történelmileg kifejlődött egyházszervezet csúcsfokára hágva, istenadta fényes tehetségeid erejével széles területeken hordozod körül látó tekintetedet. És bizonyára vallod, hogy a keresztyén evangéliumi egyházi szolgálat — akár a legkisebb, akár a legmagasabb fokon — vagy erkölcsi értékeket vált ki és gyümölcsözteti őket az Isten országa, a nemzet és társadalom javára, vagy nem termel ki magából ilyen gyümölcsöket és akkor több benne a pogányság, mint a keresztyénség, több benne az átok, mint az áldás. „Jessének ama gyökereamelyből idők folyamán akár a prófétai, akár az apostoli, akár a presbiteri és felügyelői szolgálat kifejlődött, maga a Krisztus. Az ő örök eszményi értékeinek hű megőrzése, magunkban és