Egyetemes Közgyűlési Jegyzőkönyv – 1923. március 22

mindig tart és evang. egyházunk ezzel szemben a siker reményében csakis hitéletének mélyítésével veheti fel a harcot. Egy, csupán jól adminisztrált egyház csak részleges értéket jelent, a jól adminisztrált egyháznak legfőképen hivő egyháznak is kell lennie, mert csak ez jelent teljes és igazi értéket. Mindent elkövetek tehát, hogy a hitélet mélyítésével egyházunk az élő hit egyházává legyen. II. Főtisztelendő Egyetemes Közgyűlés! Iskolapolitikámban ugyanezen szempont érvényesítését tartom létérdekünknek ; szükséges ugyanis, hogy minden fokozatú iskolánk általános kulturális feladatain kívül teljesítse egyházi feladatát is és az iskola falát díszítő nevén kívül szellemével is éreztesse egyházi rendeltetését. Ezen szempontból vizsgálom majd népiskoláink szervezetét s tanítóik iskolai és gyülekezeti munkáját, amelyre nézve nagyon óhajtandó lenne, hogy az egyházközségek hitéletébe, azok mozgalmaiba, mint hivatott, tevékeny tényezők erőteljesebben kapcsolódjanak bele. Ezen szempontból vizsgálom gimnáziumaink és polgári iskoláink, valamint tanáraik működését, amelyeknek egyházi szellemétől függ evang. intelligenciánk r erkölcsi értéke és belső karaktere. Éppen ezért felette kívánatos, hogy minden fokú iskolánkban »alkalmazott tanerők erős evang. szellemtől legyenek áthatva. Ezen szempontból figyelem tanítóképző-intézeteinket. Tekintettel rendkívül fontos egyházi feladataikra, valamint arra, hogy a képesítést nyert evang. tanítóinktól függ evang. népiskoláink egyházi értéke, ezen tanintézeteinkre különös gondot fordítok. Ezzel kapcsolatosan megemlékezem az evang. kántorképzésről, melyet egyetemes egyházunkat érintő jelentőségénél fogva egyetemes ügynek tekintek. Kívánatosnak tartom, hogy a kántorképzés felekezeti jellegét az állam is elismerje és kántorképesítés megadására csakis felekezeti tanítóképző-intézeteink nyerjenek feljogosítást. Nem kisebb érdeklődéssel viseltetem az evang. nőnevelés ügye iránt, amelynél irányadónak tekintem a szakismeretek biztosítása mellett az evangéliumi valláserkölcsi eszményeken alapuló műveltség megszerzésének biztosítását. Lelkészképzésünk kérdése egyetemes egyházunk legfontosabb kérdései közé tartozik. Az állami egyetemi theológiai fakultás szervezésével egyházunknak emberöltőkön át dédelgetett ábrándja valósult meg, amely , remélhetőleg éppoly magasra emeli lelkészeink tudományos színvonalát, műveltségét és verseny erejét, mint az németországi, skandináviai, finn- és észtországi hittestvéreinknél tapasztalható. A szervezendő lelkészképzőintézetre vár az a hivatás, hogy a lelkészképzésnek gyakorlati és egyházi követeléseit kiegészítse. Nemzeti