Egyetemes Közgyűlési Jegyzőkönyv – 1922. október 12

végezzék, ami annál természetesebb is volna, mert a német nyelvű egyházak lelkészeit szintén nem otthon, hanem Németországban képezik ki. Reménylem, hogy a most szeptember végén Hosszúfaluban megkezdődött alkotmányozó tanácskozás e tekintetben döntő határozatokat fog hozni. Augusztus havában a Nemzetközi Jóbarátság Egyházi Világszövetségének Kopenhágában tartott gyűlésére Kaas Albert báró ismét szíves volt velem tartani s a nehéz és sok fáradsággal járó előkészületektől kezdve a gyűlés fárasztó munkáiban és a nemzetközi érintkezés mélyítésében hálára kötelező módon igen nagy sikerrel forgolódott. A testvér református egyházat e gyűléseken Takaró Géza kőbányai lelkész, mint a fentebb említett világszövetség titkára, képviselte. Az ülésen különösen fontos volt a nemzeti és vallási kisebbségek kérdése, melynek tárgyalásakor a magyar álláspontot delegációnk erőteljesen képviselte. Az e tárgyú tanácskozások befejezése után azonnal megkezdődött az európai protestantizmus helyzetét ismertető második kongresszus, melyen az evangélikus egyház viszonyairól szóval tettem jelentést, a református egyházról pedig Takaró Géza adott tájékoztatást. Itt a további segélyezések kérdése is megvitatás alá került, melynek folyamán a mi beadványunkban foglalt javaslatot határozattá emelték. Augusztus hó 12-től 15-ig Helsingborgban Sőderblom upsalai érsek elnöklete alatt a keresztyén egyházaknak, az élet gyakorlati munkáira való egyesítése dolgában folytattunk tanácskozást. Itt már csak egyedül képviseltem a magyar protestantizmust. Ez a kongresszus szervezkedő munkát végzett. Négy osztályba tömörítették a különböző országos egyházakat. Az amerikai, az angol és a görög egyházak természetesen csoportosultak, de már az európai egyházak számára képviseletről is kellett gondoskodni. Ez alapon bízott meg a kongresszus az Európa keletén és a déli részén lévő egyházak képviseletével. Reménylem azonban, hogy ez a megbízatás nem tart sokáig, mert nem volnék képes neki megfelelni. Ehhez idő is, pénz is kell, és én egyikkel sem rendelkezem. Külön és a legnagyobb hálával kell megemlékeznem amerikai testvéreinkkel való érintkezésemről. Még a múlt esztendő végén, december elején, Morehead professzor, mint a Nemzeti Lutheránus Tanács európai bizottságának elnöke, meghívására Berlinbe utaztam, hogy egyházunk segélyezésének tervét vele személyesen megbeszéljem. E megbeszélés alapján hét és fél milliós utalványt hoztam magammal, hogy a püspök társaimmal összeállított terv szerint a szűkölködő egyházakat és egyházi tisztviselőket megsegítsük. Hálás köszönetet kell mondänom az amerikai testvérek szíves segítő készségéért, dé különösen is annak a melegszívű férfiúnak, Morehead professzornak, aki a lutheránus egyház felvirágoztatása és segélyezése terén oly fáradhatatlan munkásságot fejt ki. Annál nagyobb sajnálattal értesültem arról a szerencsétlenségről, mely e nemeslelkű embert a legnemesebb krisztusi szolgálatban érte, midőn Oroszországban rablók kezébe esett, akik nemcsak mindenéből kifosztották, hanem oly betegségbe is döntötték, melyből csak hónapok múlva gyógyult ki s most kénytelen volt visszatérni hazájába. Munkájának folytatását másik barátunk, Larsen dr. vette át, aki nemsokára személyesen is fel fog keresni bennünket. Minthogy a velünk szerződéses viszonyba lépett United Lutheran Church, mely csaknem ötven synodust egyesít, e hó második felében csaknem velünk egyidejűleg tartja rendes közgyűlését, az egyetemes egyház nevében üdvözlő iratot küldtem a testvéregyháznak, Morehead professzornak pedig őszinte részvétünket és jókivánatainkat fejeztem ki. A külföldi összeköttetések mind szélesebb mederben tágulván, nem vagyok képes mindenüvé személyesen menni, hogy egyházunkat képviseljem. Két esetben Kuthy Dezső testvérünk volt szives képviselni. Nevezetesen ez év augusztusában egyrészt a készülő lutheránus világkonferencia ügyében utazott ki egy tanácskozásra Leipzigbe, mely alkalommal a hallei magyar könyvtár ügyében is eljárt és Schellerhauban átvette azt a két értékes szobrocskát, melyeket egy nemes gondolkozású német evang. nő ajándékozott egyetemes egyházunknak. E nő özv. Poscharsky Mária úrnő, akinek az egyetemes egyház nevében őszinte köszönetemet fejeztem ki. A másik utat épen a kerületi közgyűlésünk idején tette meg helyettem Kuthy testvér, és pedig a Münchenben tartott kontinentális belmissziói gyűlésen tett jelentést a magyar evang. egyház belső életéről és a nagyszabású nyilvános ünnepen egyházunk nevében üdvözölte a konferenciát. Ez alkalmat arra is felhasználta, hogy az erfurti Luther-ünnepen képviselje egyházunkat, ahol szintén tartott egyházunkról és egyházunk nevében beszédet. Mint örvendetes epizódot említem itt meg, hogy ezen az útján helyezte el az első evang. diakonissza-növendékeket is Neuendettelsauban. Meg kell itt még emlékeznem a koppenhágai gyűlések alkalmával köztem és Jánoska megválasztott püspök között történt ama beszélgetésből, melynek tárgya az eperjesi theol. könyvtár esetleges visszaadása volt. Morehead professzor útján ugyanis a múlt tavaszon megkérdeztettem a tőlünk elszakadt evang. testvérektói, mi hasznát veszik az eperjesi könyvtárnak, s nem volna-e testvériesebb, ha szűkölködő theológiánknak visszaadnák. Erre a kérdésemre Jánoska személyesen adta meg a választ, azt mondván, hogy ők készséggel visszaadják nemcsak azt a könyvtárt, hanem egyebeket is, de viszont kívánatosnak tartanák, ha a sok mindenféle függő kérdésnek és az alapítványoknak stb. likvidálása végett egyszer már összeülnénk. Ezt mint jelenséget, minden megjegyzés nélkül hozom a tisztelt egyetemes gyűlés tudomására. Végül megkell említenem, hogy a Nemzetközi Jóbarátság Egyházi Világszövetségének nagytekintélyű tiszteletbeli főtitkára, Sir Willoughby Dickinson a jövő hét folyamán hozzánk érkezik, hogy a magyar osztálytól, különösen a vallási és nemzeti kisebbségek helyzetéről és sérelmeiről megbízható tájékozást nyerjen. Minthogy Sir Willoughby Dickinson a Népek Ligája kisebbségi bizottságának elnöke, látogatása