Egyetemes Közgyűlési Jegyzőkönyv – 1922. október 12

4 1—3. lezi-e a hivatalos állásban lévőket, legyenek azok akár katholikusok, akár nem katholikusok. Ha ez az eset állana fenn, úgy ebben az 1848: XX. t.-cikkbe ütköző sérelmet látok, mely orvoslást igényel. Ha ellenben a nem katholikus hivatalos személyek önként, tehát jószántukból jelennek * meg, hogy díszben kiöltözve, a katholikus ünnepélyek fényét hivatalos állásuk tekintélyével emeljék, úgy azt nem tudnám eléggé helyteleníteni. Minden körülmények között azonban követelnünk kell, hogy az 1848: XX. t.-c. végrehajtása az egész vonalon végre-valahára érvényesüljön. Ez igényünk jogos voltát teljesen igazolják azok a felszólalások, melyek a most befejeződött országos katholikus nagygyűlésen elhangzottak. Minthogy azok a beszédek nemcsak általában a nagy nyilvánosságnak, hanem nekünk is voltak szánva, helyénvalónak látom, ha pár rövid szóval rájuk is kitérek. Elnöki megnyitójában Zichy János gróf nemzeti érdekből nyomatékosan hangsúlyozta á keresztyén egyházak békés együttélésének szükséges voltát. Kiemelte ugyan a katholikus egyház különlegesen elsőrendű nemzeti jelentőségét, de emellett a magyar protestantizmusról is elismerőleg nyilatkozott. Barátságos szavait mi is hasonló barátságos érzéssel viszonozzuk és a keresztyén egyházak testvéries együttműködését a magunk részéről még áldozatok árán is hajlandók vagyunk fenntartani. Amit azonban Haller István a naggyülés tetszésének megnyilatkozásai között később kijelentett, az ellen a leghatározottabban és ünnepélyesen tiltakozunk. 0 ugyanis a lapok szerint a protestantizmust másodrangú nemzeti értéknek minősíti és burkoltan a protestánsokra is be akarja hozni az általa életbeléptetett numerus clausust s azt kívánja, hogy mert szerinte a katholikus egyház az utóbbi évtizedekben a protestantizmussal szemben számarány tekintetében nagy lendületet nyert, ebből le kell vonni a közélet minden terén, tehát a közhivatalokban és vezető állásokban is mindenütt azt a következményt, hogy a katholikusok számarányuknak megfelelő módon érvényesüljenek. Mi eddig azt hittük, hogy az érvényesülés egyetlen becsületes és tisztességes feltétele a tudásbeli és jellembeli arravalóság. Ha a katholikus testvérek másként akarják, szemben fognak bennünket találni azzal a középkorból is kinőtt kicsinyes felfogással, mely az érvényesülés alapját a vallási hovatartozásban kívánja megjelölni. Reménylem, hogy a katholikus testvérek józanabb és intelligensebb része nem azonosítja magát ezzel a nemzetünkre a müveit külföld előtt sajnálatos árnyat vető obskurus felfogással s reménylem, hogy a magyar állani vezető tényezői meg fogják találni a módját annak, hogy a félszegek és túlzók nyomán ebben a mi szerencsétlen és romjaiban fetrengő csonka országunkban a talpraállás kínos munkáját nem fogja még a könnyelműen felidézett kultúrharc is nehezíteni. Ha azonban mégis kultúrharcra kényszerítenek, állni'fogjuk a harcot becsülettel és bízunk a felvilágosúltság és a józanság diadalában. A tábori püspökség függő kérdésének rendezése a nyilvános és különösen a katonai ünnepélyek rendezését kétségkívül helyesebb mederbe terelhetné. A lapokból értesültünk, hogy az új katonai püspöki állás betöltésére a megegyezés alapján hivatott református egyház legutóbbi zsinatán megtörténtek a végleges intézkedések. Bizonyára bölcsen történtek meg. Minthogy azonban a protestáns katonai püspök a mi egyházunkat is hivatalból fogja képviselni, szívesen vettük volna, ha az ügy megbeszélésére egyházunk arra hivatott vezetőinek is alkalmat nyújtottak volna. Így azonban a református testvérek lemondottak arról a szép és nagy testvéries jogról, hogy a legközelebbi személyváltozás alkalmával, mikor a jelölés reánk kerül, óhajtásaikat érvényesítsék. Mi jobb szerettük volna, ha ez másként történik. Végül be kell jelentenem, hogy egyetemes egyházunk nemrégiben megválasztott egyházi és iskolai felügyelője a külső viszonyok változása következtében lemondott állásáról. Rövid és nagyon zavaros idők változásai közt teljesített szolgálatáról nincs jogunk és okunk bírálatot mondani. Mi e helyen csak köszönettel viszonozhatjuk minden hittestvérnek az egyházépítés terén kifejtett jóakaratú munkálkodását s lia viszonyai elszakítják tőlünk, áldással bocsátjuk további útjára. Ezek után a közgyűlést ezennel megnyitom. Az egyetemes közgyűlés nagy érdeklődéssel és tetszéssel fogadván a beszédet, elhatározta, hogy az egész terjedelmében a jegyzőkönyvbe felvétessék. 2. (Sz.) A jegyzői kar bejelentvén, hogy az egyházkerületek küldöttei kellő számú megbízólevelet mutattak be, és hogy a határozatképes számban megjelentek jegyzéke összeállíttatott, elnöklő felügyelő a közgyűlést megalakúltnak jelenti ki. Ezzel kapcsolatban az ügyrend értelmében a jegyzőkönyv hitelesítésére az ülés elején lévén a bizottság kiküldendő, ezen jegyzőkönyv hitelesítésére a közgyűlés az elnökség elnöklete mellett a jegyzői karon kívül kiküldi dr. Raffay Sándor, dr. Kéler Zoltán, dr. Rásó Lajos, Kaczián János és Broschkó Gusztáv Adolf közgyűlési tagokat. 3. (Sz.) Az egyetemes felügyelő helyett dr. Zsigmondy Jenő ker. felügyelő beterjeszti évi jelentését : Egyetemes felügyelőnk lemondása következtében nekem van szerencsém a lefolyt évnek egyetemes egyházunkat érdeklő és annak életében előfordult eseményeiről szóló elnöki jelentést rövid vonásokban a következőkben előterjeszteni. 1. Első szavam a hálás kegyelet legyen, amellyel az elmúlt év nagy halottjainak áldozom. Azok élén IV. Károly királyról kell megemlékeznem, akinek tragikus halála annál megrendítőbben hatott mindnyájunkra, miután a föld mai hatalmasai ugyanazon igazságtalanságának lett áldozata, amelynek egyházunk és nemzetünk. Lélekben egyházunk is elzarándokol a funchali temetőbe és könnyet áldoz volt Királya s nemzetünk történetének nevével kapcsolatos minden szomorú eseménye emlékének.