Egyetemes Közgyűlési Jegyzőkönyv – 1918. szeptember 11

174. •10. kell az erdélyi egyházzal az érintkezést, hogy egyetemes egyházunk életében vegyen ő is részt, egyetemes gyűléseinken jelenjen meg, ha egyébként kívánja is belügyeinek intézésében fenntartani eddigi teljes autonómiáját. Ilyen irányú felszólítást szükségesnek tartok az erdélyi ág. ev. egyházhoz intézni. Egyházunkat általában szerénység, a külsőségektől, feltűnéstől való tartózkodás jellemzi, azonban mai nap már ezektől sem zárkózhatunk el egészen. A külső látszatra is kell adnunk, hogy egyházunk tekintélyét ezáltal is erősbíthessük. Nem csak tekintély erősbítése, hanem az egyházi közigazgatás erélyesebbé tétele is megköveteli a külső látszatot. Legfelsőbb egyházi hivatalaink szerényen húzódnak meg, más egyházak főhivatalai mellett. Szerveznünk kell a rendes állandó püspöki székhelyeket, ha nem is díszes, de az igényeknek megfelelően hivatalos helyiséggel és személyekkel láttassék el. Adnunk kell püspökeinknek megfelelő javadalmazást, fel kell menteniök a rendes lelkészi teendők alól, hogy egész idejüket és tevékenységüket a vezetés és igazgatás munkájának szentelhessék. Ezen előadottak megteremtésére anyagi áldozatokat kell múlhatatlanul hoznunk, akár saját erőnkből, akár az állam támogatásával az 1848 XX. tc.-ben lefektetett jogaink és igényeink alapján. Amint elvem az egyházi élet keretén belül nem politizálni, hanem politikai párttekintetek nélkül igénybevenni mindenkinek támogatását és közreműködését, éppen úgy nem szándékom senkit nyelvi különbözetek miatt háborgatni, még kevésbbé üldözni. Mindenkinek jogában van saját anyanyelvén imádni az Istent, csak hivatásos kötelességének minden tekintetben igyekezzék megfelelni. Aki haza- és nemzetellenes cselekedetet követ el, azt utóiéri az állami hatalom sújtó keze, minek természetesen egyházi téren is meglehetnek és meglesznek a maga következményei. Az erőszakos magyarosításnak híve nem vagyok, ezzel azonban nem állítom azt, hogy szolid eszközökkel, a megértés módjával nem fogok igyekezni a magyar nyelv szeretetét és a magyar nemzet állami eszméjét a nem magyar ajkú híveknél is terjeszteni, bensőbbé tenni és belőlük hü magyar állampolgárokat nevelni. Tudom azt, hogy az iskolaügyek is felügyeletem és hatásköröm alá tartoznak, mikre nézve ma csak annyit jelenthetek ki, hogy a középiskolai tanterv módosításra szorul, a lelkészképzés fejlesztendő, a tanárképzés egyháziasabbá teendő, a theol. fakultás felállítandó, de további részletes nyilatkozatot nem teszek, mert nem akarok esetleg olyan helyzetbe kerülni, hogy azokat visszavonjam. Tetteket várjon tőlem a t. Egyetemes közgyűlés, ne szónoklatokat. Itt állok, nem tehettem különben, vállaltam az egyházzal járó terheket és gondokat, melyekhez Isten segedelmét kérem. Az elnöki széket elfoglalom. A beszéd elhangzása után dr. Berzsenyi Jenő dunántúli kerületi felügyelő üdvözli az összes kerületek, esperességek, egyházak és intézmények nevében, Balthazár Dezső református püspök a református testvéregyház nevében, dr. Kéler Zoltán egyházmegyei felügyelő az ev. egy. egyh. gyámintézet, Paulik János ev. lelkész a magyarországi ev. lelkészegyesület nevében, végül dr. Mágócsy-Dietz Sándor egyh. felügyelő az egy. tanügyi bizottság elnöke az összes tanintézetek nevében az új egyetemes felügyelőt, ki az üdvözléseket melegen megköszönvén az ünnepélyes közgyűlést berekeszti és a gyűlés folytatását másnapra tűzi ki. A gyűlés második napja. 8. Egyetemes főjegyző beterjeszti egy az ünnepélyes beiktatás alkalmából Ő felségéhez intézendő távirat szövegét, melyet a közgyűlés elfogadott. 9. Ezzel kapcsolatban a közgyűlés elhatározza, hogy az Upsalai érsektől érkezett üdvözlésre egy viszonzó táviratot küld. 10. Ezután felolvastatott báró Prónay Dezső lelépett egyetemes felügyelő évi jelentése : Mult évi november hó 8—10. napjain, valamint folytatólag ez évi január havának 10—11. napjain tartott egyetemes közgyűlésünk jegyzőkönyve a kormányhoz fölterjesztetett és Horvát-Szlavonországok bánjának megküldetett. Az 1848. évi XX. törv. cikkre vonatkozólag az egyetemes gyűlés határozatához képest a kérvény az országgyűlés mindkét házához benyujtatott és ugyanezen ügyben a fölterjesztés a kormányhoz is megtörtént. Úgy látszik, hogy a politikai helyzetben időközben történt változásoknál fogva az 1848. évi XX. t.-c. megvalósításának egyházunk által kivánt ügye ismét függőben van.