Egyetemes Közgyűlési Jegyzőkönyv – 1918. szeptember 11

174. 85—87. 85. (R.) A bácsi egyházmegye külön „hittani tandíj" szedhetésének kimondását kérelmezi. A bányai kerület azt helyteleníti. A tanügyi bizottság szintén nem javasolja. Az egyetemes közgyűlés a külön vallástanítási tandíj szedhetését nem tartja helyesnek s így azt nem engedélyezi. 86. A bányai egyházkerület arra a legkevésbbé sem méltányos miniszteri intézkedésre hívja föl az egyetem figyelmét, hogy a fővárosi hitoktatók heti 16 óra után 180 K díjazást kapnak ugyan az államtól, az állami intézetekben, illetve főgimnáziumokban teljesített vallástanítási munkáért, ha azonban a 16 órából csak 2-t is polgári iskolában adnak, akkor a díjazás aránytalanul alászáll. Kéri a kerület annak a kieszközlését, hogy ha főgimnáziumi hitoktató alsóbbfokú intézetekben is tanít, azért díjazása 180 K maradhasson, ha a középiskolákban adott órái 16-ot tesznek ki. Az egyetemes közgyűlés ilyirányú fölterjesztést intéz a miniszterhez. 87. (Sz.) Tárgyaltatott a zólyomi egyházmegyének a besztercebányai egyházból kiindulólag a szegény ev. egyetemi és főiskolai hallgatók segélyezése tárgyában felterjesztett javaslata, mely szerint megkeresi az egyetemes közgyűlést, hogy tekintettel arra, hogy az. ág. hitv. evang. egyetemi és középiskolai hallgatóknak segélyezését és gyámolítását úgy nemzeti, mint felekezeti kulturális szempontból nemcsak kívánatosnak, de egyenesen szükségesnek tartja; gondoskodjon: a) hogy a Luther-otthon megfelelő kibővítése által nagyobb befogadási képességgel bírjon, b) hogy az ingyenes és kedvezményes helyek száma szaporittassék, c) hogy az itt el nem helyezhető ifjak szerény, de tisztességes és egészséges lakásokat kaphassanak, d) gondoskodjék országszerte eszközlendő gyűjtés megindításáról, melynek összegyűlő összegéből a szegénysorsú evang. hallgatók pénzbeli segélyben részesüljenek, esetleg ruhával és lábbelivel láttassanak el, szervezzen e célból egy központi bizottságot, mely a gyűjtést rendezze, a befolyó összegeket átvegye és elosztásukról gondoskodjék, e) szervezzen mindazokon a helyeken, ahol a főiskolák vannak, albizottságokat, amelyek feladata legyen az ottani felső tanintézeteket hallgató ev. ifjak hasonló segélyezése, f) hogy ezen mozgalmat 10 évi kötelezettséggel támogassák: 1. az egyetemes egyház évi 1000— kor.; 2. a négy kerület évi 500'— kor.; 3. a 39 egyházmegye évi 100*— kor.; 4. a 657 egyház évi 20'— kor.; 5. az 522 leányegyház évi 10*— kor.; 6. 709 lelkész s ugyanannyi felügyelő évi 10'— kor.; 7. 1592 tanár és tanító évi 5 kor. hozzájárulással. Ezen felterjesztéssel kapcsolatban Ivánka Pál a diáknyomor megszüntetése tárgyában szintén javaslatot terjeszt be, amelyben azon jelszóból indulva ki, hogy „amilyen az ifjúság, olyan lesz a jövő" és hangsúlyozva, hogy az államnak, az egyháznak és a magyar nemzeti társadalomnak önmaguk iránti kötelessége minden rendelkezésre álló eszközzel megszüntetni a már alig elviselhető diáknyomort, indítványozza: a) hogy a magyarhoni ág. hitv. evang. egyetemes egyház kérje és sürgesse a kormányt, hogy szüntesse meg a diáknyomort és minden rendelkezésre álló anyagi és erkölcsi erejének igénybevételével teremtse meg a szükséges anyagi eszközöket, ami a diáknyomor ezidőszerinti megszüntetésére szükséges, addig, míg az állam meg nem szünteti azt, b) válasszon egy 8 tagú deáksegélyző állandó országos bizottságot azon felhatalmazással, hogy magát tetszés szerint kiegészíthesse, c) bízza meg a megválasztandó ág. hitv. ev. egyetemes diáksegítő országos állandó bizottságot a deáksegélyezési ügyekkel járó minden teendők elintézésével és saját ügyrendjének elkészítésével, d) keresse meg a testvér-egyházfelekezetek fennhatóságait, hogy ők is hasonlóképen járjanak el és kölcsönösen támogassák egymást az egyházak és diáksegélyező szerveik. A jogügyi és tanügyi bizottságok javaslatainak meghallgatása után az egyetemes közgyűlés ezen, az evang. tanulóifjúság támogatására irányuló időszerű és nagyon is megszívelendő eszmét örömmel fogadja és annak keresztülvitelét és szervezését teljes odaadással vállalja, e célból már a jövő évi költségelőirányzatba a Luther-otthon részére több kedvezményes helyre szóló segélyt állít be és a zólyomi egyházmegye indítványához képest a 10 évre kért 1000—1000 korona évi hozzájárulást megszavazza és azt egy összegben a jövő évi költségelőirányzatba beállítja. A javaslatba hozott anyagi támogatást a maga részéről is egyedül célravezetőnek tartja, ezért felhívja az összes kerületeket, egyházmegyéket, egyházakat, leányegyházakat, lelkészeket, tanárokat, tanítókat, felügyelőket és minden evangélikus egyházias jellemű egyént, hogy ezen moz-