Egyetemes Közgyűlési Jegyzőkönyv – 1917. november 8

174. Az egyetemes közgyűlés a bizottság jelentését tudomásul véve, a határozati javaslat általános megvitatásába bocsátkozik, de az idő előrehaladásánál fogva annak folytatólagos tárgyalását másnapra halasztja. A gyűlés második napja. 173. (Sz.) Egyetemes felügyelő az ülést megnyitván, elnöki bejelentésképen bejelenti, hogy báró Podmaniczky Pál felsőszeli lelkész a gyakorlati theologiai tanszakból a tanári vizsgát jeles eredménynyel letette. A bejelentés tudomásul szolgál. 174. (Sz.) Ezután az 1848: XX. t.-cz. végrehajtása kérdésében kiküldött bizottságáltál benyújtott határozati javaslat folytatólagos tárgyalása vétetett fel és hosszas beható tárgyalás és részletes vita lefolytatása után az egyetemes közgyűlés megállapítja, hogy az 1848: XX. t.-cz. végrehajtását éppen a jelenlegi vérzivataros időkben az evang. egyház nem kereste, hanem, hogy annak tárgyalását a róm. kath. autonomia és az azzal kapcsolatos vagyoni kérdések hozták felszínre ; megállapítja továbbá az egyetemes közgyűlés, hogy nem állott módjában a törvényjavaslattal az 1848: XX. t.-cz. rendelkezésének megfelelően előzetesen foglalkozni, mert a két megbízottnak csupán előzetes tájékoztatásra volt felhatalmazása, ellenben az egyetemes közgyűlés, amely a szükségletek megállapítására, továbbá az egyenlőségi és viszonossági elvekből folyó követelmények előterjesztésére egyházi alkotmányunk értelmében hivatva lett volna, nem foglalkozhatott a javaslattal előzetesen, már azért sem, mert megbízottai 1917 november 15-én tárgyaltak csupán a kormánynyal, velők a javaslat végleges tervezete nem közöltetett, deczember havában pedig a javaslat benyujtatván, arra ez£n folytatólagos egyetemes közgyűlés már csak utólag teheti meg észrevételeit ; végül sajnálkozással állapítja meg az egyetemes közgyűlés, hogy a benyújtott „az 1848: XX. t.-cz. fokozatos végrehajtásáról" szóló törvényjavaslat nem felel meg azoknak a jogos igényeknek és követelményeknek, a melyeknek, kielégítését tőle várta. Nem felel meg pedig azért, mert bár a törvényben nem az anyagi, hanem a jogegyenlőségi szempontok a fontosabbak, a törvényjavaslat a törvénynek mégis' csak a 3. §-ra van tekintettel, a második §-ban hangsúlyozott egyenlőség és viszonosság tekintetében csupán a párbér kérdését, azt is sérelmesen és igen fogyatékosan érinti, míg a theol. fakultás, katonai lelkészet, hitoktatás, ünneptartás, tanintézetek stb. ügyében nem rendelkezik, mert a helytelenül „segélyezésnek" nevezett állami hozzájárulásnak sem az alapja — a mennyiben elavult, 1904. évi kiszámítási adatokra támaszkodik — , sem a módja, sem a mértéke, sem a megkorlátozott czélja nem felel meg egyházunk történeti jelentőségének, államjogi helyzetének és autonómiájának, mert a felajánlott hozzájárulás bizonytalan határidőre szóló állami elkötelezésen nyugszik, holott ezzel szemben a római kath. autonómiáról szóló törvényjavaslat most is állami kezelésben lévő értékes vagyonokat szolgáltat ki önálló tulajdonul a római kath. egyháznak és tesz örökös holtkézi birtokokká, mert míg a római kath. autonómiáról szóló törvényjavaslat a vagyon kezeléáét illetőleg teljesen autonom jogokat ad, addig az 1848: XX. t.-cz. végrehajtásáról szóló törvényjavaslat az átadandó állami hozzájárulás dolgában megfosztja autonom egyházunkat a rendelkezésnek és kezelésnek' önállóságától, mert a lelkészi és általában az egyházi tisztviselők fizetésének korszerű rendezésére módot nem nyújt. Mindezek daczára az egyetemes gyűlés — méltányolva a kormány jóakaratát és igyekezetét — a törvényjavaslatot kiindulásul elfogadni hajlandó és — annak megállapítása mellett, hogy a fokozatos kifejlesztést úgy értelmezi, hogy a törvényjavaslatban biztosított örökalapítvány teljes jövedelmének kiszolgáltatásakor sem áll még be az 1848: XX. t.-cz. teljes végrehajtása az alább felsorolandó, részint a javaslat egyes szakaszaihoz fűződő, részint az abban egyáltalában nem érintett, holott már ma is akadálytalanul kielégíthető viszonossági és egyenlőségi követelmények tekintetében a törvényjavaslatnak megfelelő átdolgozását és módosítását látja szükségesnek és pedig: a) kívánatosnak tartja, hogy az 1848: XX. t.-cz. szelleméből kifolyólag úgy a római kath. autonómiáról, mint az 1848: XX. t.-cz. fokozatos végrehajtásáról szóló két törvényjavaslatba foglalt intézkedések egy ugyanazon törvényczikkbe vétessenek fel ; $