Egyetemes Közgyűlési Jegyzőkönyv – 1916. november 8

24 105 106. 105. (Sz.) Beterjesztetett az országos ágost. h. evang. misszió-egyesület következő évi jelentése. Az egyesület a háborúokozta nehéz helyzetre való tekintettel ezidén is csak tanácsülést tartott, mely örömmel vette tudomásul, hogy az 1915. évi bevétel 5569 K 78 f volt és tetemesen meghaladta a megelőző két év bevételét. Ezen összegből 4370 K 43 f fordíttatott az egyetemes evangélikus-lutheránus misszió-ügy segélyezésére, míg a többi, a csekély kezelési és egyéb költségek levonása után tőkésíttetett. A vagyon 1915 decz. 31-én 9029 K 82 f volt. A Leipzigben székelő evang.-luth. misszió-egyesület közgyűlésén Scholtz Ödön elnök képviselte hazai egyesületünket s kifejezést adott annak, hogy mint a béke idejében az örömöt, úgy most a bánatot is megosztjuk velük azon mérhetetlen kár és szenvedés felett, mely a misszió szent ügyét a világháború pusztításai nyomán érte. A missziótanács bizalommal kéri egyházunk hivatott vezetőit és híveit, hogy az istenországa terjesztését czélzó missziói munkát tartsák meg támogató szeretetükben, hogy a háború lezajlása után háborítlanul és eredményesen folytathassa és betölthesse Istentől nyert szent hivatását. Tudomásul szolgál. 106. (Sz.) Beterjesztetett a Luther-Otthon felügyelő-bizottságának következő jelentése és annak kapcsán az 1914 szeptember 1-től 1915 decz. 31-ig terjedő időre szóló számadása és az 1917. évre szóló költségelőirányzata: A Luther-Otthon főiskolai internátusról f. évi október hó 21-én tartott bizottsági ülésünkből az 1915/16. tanévről való jelentésünket a következőkben terjesztjük elő: A háború jegyében folyt le az elmúlt tanév is, a mi intézetünknél főleg a folyamodók számának tetemes csökkenésében nyilvánult ; sőt a felvett hallgatók kis része maradhatott csak meg a tanév végéig tanulmányai mellett, a legtöbbjének félbe kellett azokat szakítani, hogy katonai kötelezettségüknek eleget tegyenek. Üres hely volt mindig s így az évközben jelentkezőket, főleg régi lakóit az Otthonnak s az ilyenek által ajánlott kollégákat szívesen vettük fel rövidebb-hosszabb időre ; úgy, hogy a tanév végéig 33 lakója volt az Otthonnak, kik közül 11 töltötte itt ki csak a 10 hónapot, három 9

1/

2 hónapot, egy 9 hónapot, egy 6 hónapot, egy 4 hónapot, kettő 3 hónapot, egy 27Í hónapot, egy 1V

2 hónapot, hat 1 hónapot, egy 25 napot és egy 5 napot lakott csak az Otthonban, míg 1 csak étkezésre járt be. Két folyamodó (Bakay Jenő és Schmidt Ernő) katonai szolgálatuk miatt el sem fogadhatták a nekik adományozott kedvezményes helyet, egy ifjú pedig, szintén kedvezményes helyről, Zsámbor Pál, pályát cserélve Selmeczbányára távozott, mindjárt a tanév elején. De megnyilvánult a háború minden munka és szükségleti czikk árdrágulásán is; miért is a tatarozási és jókarbantartási munkálatokat csupán az elkerülhetetlenre szorítottuk. Ha tehát az Otthon ma nem is a megszokott külső csin mintaképe, rend és tisztaság dolgában a régi maradt. Épp úgy nem változott erkölcsi színvonala, a legnagyobb dicsérettel kell adóznunk az ifjak példás szorgalmának és komoly, az idők súlyát teljesen átérző viselkedésüknek. Még egyet kell kiemelnünk, a mi sok gondot okozott s nagy utánjárást igényelt, az élelmiszerek beszerzése. Kényszerítve voltunk a tartásdíjakat havi 20 koronával felemelni, ezen keretben azután sikerült az egész éven át, kellő mennyiségben, jó minőségű élelmet nyújtani az ifjaknak, kik igényeik némi lefokozása mellett, tápláló és ízletes ételeket kaptak, koruk és munkájuk által igényelt mértékben. Ezek után talán fölösleges hozzátenni, hogy az ifjak Otthonukkal a mult tanévben is meg voltak elégedve, hogy fegyelmi ügyek nem fordultak elő és hogy az ifjak látva a harcztéren küzdő elődeik vonzalmát és hálás ragaszkodását, félbemaradt deákéletük e kedves lakához, melyet sűrű híradások és főleg azáltal mutattak ki, hogy itteni tartózkodásuk alatt egyik sem mulasztotta el az Otthont felkeresni, a jövőben még jobban megbecsülik azon jótéteményt, melyet az egyetemes egyház áldozatkészségének köszönhetnek. A visszatért hősök mellén soknak ott csillogott a vitézül kiérdemelt érdemrend és a legfelsőbb elismerés ; láttunk hősi tusában megsebesült, rokkanttá vált, a fáradalmaktól beteggé lett ifjakat, sőt, sajnos, egy fölötte kedveit ifjú, kiváló vitézségéért ismételten kitüntetett — Walkó István orvost, halig., — özv. édesanyja szemefényének hősi haláláról jött hír sem kímélte meg kis társadalmunkat. Bemutatjuk az 1914 szeptember 1-től 1915 deczember 31-ig szóló zárszámadást, mely, sajnos, hiánynyal zárul, de hála a magas kormány 6000 koronányi segélyének, csak 3655 K 65 f maradt fedezetlenül, mely összeg, tekintve az Otthon igazán csekély számú lakóját, túlnagynak nem mondható. A jelen tanév valamivel biztatóbb auspiciumok közt nyilt meg ; igaz, hogy a fokozott áremelkedések, főleg élelmiczikkekben, arra bírtak, hogy a tartásdíjakat további havi 30 koronával emeljük, de ez az érdekelt szülőknél nem szült visszatetszést, sőt a folyamodók száma a viszonyok teljes ismeretéből eredő belátásáról tesz bizonyságot. Csupán két esetben kaptunk értesítést, hogy a tartásdíj magassága bírta rá az apát a folyamod-