Egyetemes Közgyűlési Jegyzőkönyv – 1916. november 8
1. (Sz.) A gyűlést bevezető istentiszteleten Raffay Sándor budapesti lelkész mon- 1-3. dott egy Máté evangéliumának 46, 41. versén „Vigyázzatok és imádkozzatok" felépített tartalmas és szívhez szóló alkalmi beszédet, melynek meghallgatása után az -egyetemes közgyűlés tagjai a budapesti testvéregyházak épületének dísztermében gyülekezvén, az egyetemes felügyelő következő beszéddel nyitotta meg a közgyűlést: Főtisztelendő Egyetemes Közgyűlés ! Rövid idővel ezelőtt fejeztük be zsinatunkat, a nélkül, hogy maradandó, állandó munkát végezhetett volna. A háború megakadályozott ebben. Uj alkotásokra több nyugalom kell, mint a mennyit e háborús időkben remélhetünk. Azt megnyugvással vehetjük tudomásul, hogy egyházunk közigazgatási ügyeinek intézését még e kivételes háborús körülmények között is teljesíthettük. Egyetemes gyűlésünket, a melyet a háború kitörése évében elhalasztottunk, a muít esztendőben megtarthattuk. Hála Istennek, ez évben is megtarthatjuk és örömmel állapíthatjuk meg azt, hogy úgy a közlekedés nehézségei, mint egyéb a háború okozta nehézségek daczára teljes számban, sőt igen nagy számban jelentek meg egyházunknak kiküldöttei ezen egyetemes közgyűlésünkön. Az egyet, közgyűléssel kapcsolatban gyűlést tart a magyarországi evang. lelkészek egyesülete, gyűlést tart az egyet, egyházi gyámintézet, gyűlést tart a Luther-Társaság. Mindez annak tanúsága, hogy egyházi közéletünk a nyomasztó közgazdasági és társadalmi viszonyok daczára is eléggé élénk. Elernyedésről, tespedésről tehát nem panaszkodhatunk. Ez azonban nem jelenti azt, hogy egyházunk körében minden teljesen kielégítő állapotban volna. De tanúsága ez az élénk érdeklődés annak, hogy javítani igyekszünk az állapotokon, hogy munkálkodunk azon, hogy egyházunkban mindenek ékesen és jórendben folyanak. Az immár több mint két év óta folyó háború, úgy hiszem, mindenki lelkivilágára oly hatást gyakorol, hogy az alól szabadulni nemcsak nehéz, de majdnem lehetetlen. Ez úgyszólván kényszerít bennünket arra, hogy ezekkel a világra szóló eseményekkel foglalkozzunk ez alkalommal is. Mégis tartózkodom ettől, egyrészt azért, mert rövid néhány vonással jelezve a dolgokat, megtettem ezt zsinatunk megnyitása és befejezésekor, másrészt azért, mert nagyon nehéz megvonni azt a határt, a hol a háborúval s a vele összefüggő eseményekkel, óriási átalakulásokkal foglalkozva meg kell állapodnunk, hogy politikai, vagy vele rokon más térre át ne lépjünk. Azonban egy dolgot hangoztathatunk. Az egyház a béke intézménye és a békesség utáni óhajtást nyilvánítanunk szabad ez alkalommal is. És pedig annyival inkább, mert, a hogyan a dolgok ma állanak, egyik félről sem mondhatjuk, hogy helyzete olyan volna, miszerint ellenfelére nézve a föltételeket föltétlenül megszabhatná. Úgy látszik, mintha előbb-utóbb a kölcsönös kimerülés vetne véget a nagy küzdelemnek. De nem elég a békét óhajtani, tartós békére van szükségünk. A tartós békének pedig föltétele, hogy abból az eszmekörből, abból a gondolatvilágból, a melylyel a keresztyénség gazdagította az emberiséget, minél általánosabb elismerésre jusson egy megbecsülhetetlen gondolat, a keresztyénségnek egyik legszebb erénye, melyet az ókor nem ismert s ez az' alázatosság. A legyőzött legyen alázatos, mert kell, hogy sorsának okát saját hibáiban keresse és a győző legyen alázatos, mert nem tudja, hogy mikor lesz ő a legyőzött. Az emberiség tudatában kell, hogy ismét gyökeret verjen az a fölfogás, hogy az alázatosság is erény és nemcsak a büszkeség. Azért azon kell lennünk, hogy ez mind általánosabban elterjedjen. Adná Isten, hogy úgy legyen! Ezzel az óhajtással egyetemes egyházi közgyűlésünket, megnyitom. Az egyetemes közgyűlés nagy figyelemmel és tetszéssel kísérvén elnöklő egyetemes felügyelő beszédét, elhatározza, hogy az egész terjedelmében a jegyzőkönyvbe felvétessék. 2. (Sz.) A jegyzői kar jelenti, 1 hogy az egyházkerületek kiküldöttei negyvennél több megbízólevelet mutattak be és a határozatképes számban megjelentek jegyzéke összeállíttatott. Ezen jelentés folytán az egyetemes felügyelő a gyűlést megalakultnak jelenti ki. 3. (Sz.) Az ügyrend értelmében a jegyzőkönyv hitelesítésére a bizottság az ülés kezdetén lévén kiküldendő, ezen jegyzőkönyv hitelesítésére az egyetemes közgyűlés elnökségének elnöklete alatt kiküldettek : Szentiványi Árpád, dr. Berzsenyi Jenő, dr. Zsigmondy Jenő, Beniczky Árpád, Scholtz Gusztáv, dr. Wagner Géza, Sztehló Kornél, Kaczián János és Raffay Sándor. í*
