Egyetemes Közgyűlési Jegyzőkönyv – 1913. október 15

7 Az előadottakra épített s azokból kivont végeredmény gyanánt tehát azt kell megállapítanom, hogy a korpótlékoknak a nyugdíjigénybe való beszámításával járó új terhet egyetemes nyugdíjintézetünk, jelenlegi aktívái mellett, nem bírná el. Minthogy pedig a mérleg aktivitása s ezzel nyugdíjintézetünk biztonsága minden magánérdek felett álló s okvetlenül megóvandó közérdek : ennélfogva, hivatalos felelősségem tudatában, a korpótléknak a nyugdíjigénybe való beszámítását egyelőre lehelellennek és így megengedhetetlennek véleményezem. IV. Egy lépést a mai nyugdíjigények javítása czéljából, mindamellett lehet és kell is tennünk. Az egyházegyetem az eredetileg megállapított évi fenntartási járulékát 1912-ben 30000 koronával, 1913-ban pedig 35000 koronával emelte a mostani 415000 koronára. E jövedelemszaporulat lehetővé teszi tehát, hogy a nyugdíjigények mérsékelt fokig megjavíttassanak: alkalmazkodva e tekintetben az állami nyugdíjintézetnek, az országos törvényhozás által utóbbi időben szabályozott nagy arányú reformjához is. A mi egyetemes nyugdíjintézetünk, különösen az özvegyeknek és az árváknak nyújtott előnyös díjazás által, vezetőhelyen állolt mindaddig, míg az 1912. évi LXV. t.-cz. (az állami alkalmazottak nyugdíjáról) és az 1914. évi XXXVI. t.-cz. (a nem állami tanárok nyugdíjaztatásáról) ebben a tekintetben is túl nem szárnyalták. E törvényekkel ugyan nem bírunk egyvonalban haladni, de az azokban talált egyik javító újítást okkal-móddal átplántálhatjuk a mi nyugdíjintézetünk szervezetébe. E javító újítás pedig, a mint azt mindkét törvény jól-rosszul elnevezi, a lakbér-nyugdíj rendszeresítése oly módon, hogy a nyugdíjazott tisztviselő az őt szabályszerűen megillető nyugdíjon felül, még bizonyos meghatározott menynyiségű összeget is kap lakbér-nyugdíj czímén. 1 Úgy az 1912. évi LXV. t.-cz. a 38. §-ában, valamint az 1914. évi XXXVÍ. t.-cz. a 34. §-ában, a lakbér-nyugdíjat a nyugdíjazott tisztviselő nyugdíj-összegének arányában progresszive szabja meg, 1600 koronáig terjedőleg. E módszertől eltérően, a mi viszonyainknak inkább az felel meg, ha a lehetőség határain belül, egy középarányos fix összeget állapítunk meg lakbérnyugdíjnak, még pedig 600 koronái. Ennyit megenged a nyugdíjintézet mathematikai mérlege. S ez összeg mellett szól azon körülmény is, bogy az eddigi minimális 2400 K nyugdíjigény, e 600 koronával kiegészülést nyer 3000 koronára, mely utóbbi összegű lelkészi nyugdíj teljesen megfelel az 1913. évi XXXVÍÍI. t.-cz. 2. §-a értelmében, a kongruával és a korpótlékkal együttesen kiegészülő 3000 K végső lelkészi fizetésnek. E lakbér-nyugdíj rendszeresítése esetében, a szabályrendelet 20. §-a alapján megszabott nyugdíj-igények érintetlenül maradnának s az addigi nyugdíjigényén felül mindenik tag, tehát a püspökök, a lelkészek, püspöki alkalmazottak, hitoktatók és kántorok is, tekintet nélkül nyugdíj-igényük különbözőségére, mindenik egyenlően évi 600 koronát kapna lakbér-nyugdíjképen, még pedig negyedévi részletekben. E lakbér-nyugdíj azonban, a nyugdíjjal egyformán, csak 40 évi szolgálat után járna egész összegében, a szolgálati időhatár elérése előtt pedig, a 600 koronának csak a szabályrendelet 12. § 5. pontja szerint alakuló százalékos hányada. Az özvegy részére az állami nyugdíjtörvények közül egyik sem állapít meg lakbérnyugdíjat s ámbár ilyet, fájdalom, mi sem adhatunk, de az özvegyi