Egyetemes Közgyűlési Jegyzőkönyv – 1913. október 15
64 141-144. kedések megtörténtek, de az összeírások még nem érkeztek föl, úgy hogy az új közalapi járulék megállapítására vonatkozólag javaslatot még nem terjeszthet be. Az egyetemes közgyűlés a jelentést tudomásul veszi és megbízza a pénzügyi bizottságot, hogy az új megállapítást a beérkezendő összeírás alapján eszközölje és a megállapított összegeket a kerületekkel tájékozás czéljából közölje. A f. évre fizetendő közalapjárulék még a régi alapon lévén fizetendő 3 az kitesz : a) A bányai egyházkerületben K 18,617*50 b) A dunáninneni egyházkerületben 7,120'— c) A dunántúli egyházkerületben „ 9,836-— d) A tiszai egyházkerületben „ 6,287-— Összesen . . . K 41,860*50 és fölhívja a közgyűlés az egyházkerületeket, hogy ezen közalapjárulékaikat a folyó év végéig az egyetemes pénztárba befizessék, illetve elszámolás útján egyenlítsék ki. 142. (Sz.) A mult évi közgyűlés által a közalapjövedelemből az egyházkerületeknek vallásoktatók, szegény egyházak és missziók segélyezésére utalványozott összegek fölhasználásáról beérkezett jelentések szerint: a dunáninneni egyházkerületben egyházak segélyezésére 3300 K, missziók segélyezésére 2000 K és missziói hitoktatásra 4400 K ; a dunántúli egyházkerületben az egyházmegyék hitoktatói átalányára 8000 K, a hitoktatói tartalékalap növelésére 1700 K; a bányai egyházkerületben szegény egyházak segélyezésére 5325 K; lelkészek és hitoktatók segélyezésére 4250 K; a tiszai egyházkerületben szegény egyházak és missziók segélyezésére 4800 K, misszionáriusok segélyezésére 2306 K 50 f, vallástanítók segélyezésére 4630 K fordíttatott. Tudomásul szolgál. 143. (Sz.) Tárgyaltatott a bányai egyházkerület föltérjesztése, hogy a Klár Béla nyug. nagyszénási lelkész terhére megítélt bírságok törlesztésére a nevezett lelkész korpótlékából visszatartott és a közalapba beutalt 400 koronából Klár Bélának 1913 ápr. 1-ével történt nyugdíjaztatása folytán a vallásügyi minisztérium által visszakövetelt 21-69 K kongrua túlélvezezmény és 200 K korpótlék túlélvezmény teríttessék vissza. Tekintettel arra, hogy Klár Bélától jogilag több nem volt bírság fejében lefoglalható, mint a mennyi kongrua, illetve korpótlék őt szolgálati ideje szerint megillette, tekintettel továbbá arra, hogy a vallásügyi minisztérium azon álláspontra helyezkedik, hogy a nyugdíjazás napjával a korpótlék és kongrua élvezete megszűnik. A közgyűlés a minisztérium által követelt 221*69 K túlélvezményt a közalapból a bányakerületnek visszautalványozza. 144. (Sz.) Olvastatott az egyetemes adóalapi bizottság következő jelentése : Az egyetemes adóalapról szóló szabályrendelet 19. §-a értelmében van szerencsénk jelentésünket a következőkben előterjeszteni : A rendes segélyek évi összege kitesz kerületenként: a) A bányai egyházkerületben K 46,791 b) A dunáninneni „ „118,178 c) A dunántúli „ 107,593 d) A tiszai „ „125,103 e) Négy missziói egyháznak szóló állandó segély „ 4,000 Összesen . . K 401,665 mely összeg a folyó év végén utoljára lesz kifizetendő, miután a szabályrendelet 14. § értelmében a jövő évben már a rendes tízévi cziklus kezdődik. Erre vonatkozólag a szükséges intézkedéseket a f. évi február 14-én tartott ülésünkből már megtettük, a megfelelő nyomtatványokat az egyházak rendelkezésére bocsátottuk. A rendes adóalapi segélyek iránti kérvények benyújtása határidejéül f. évi szeptember 30-ikát tűztük ki és így az egyházmegyei számvevőszékek átvizsgálásának megtörténte után a jövő év elején fogjuk az új segélymegállapításokat eszközölni. Van szerencsénk megemlíteni, hogy két fölterjesztés is érkezett az egyetemes közgyűléshez, az egyik a bányai egyházkerülettől, melyben kéri, hogy a rendkívüli segélyek kiosztásánál az iskolát építő egyházakra figyelemmel legyünk, a másik a dunáninneni kerülettől, melyben javasolja, hogy a rendes adóalapi segélyekre vonatkozólag, általunk megállapított terményértékeket emeljük föl. Az előbbi kérelmet az alább benyújtandó fölosztási tervezetnél a lehetőség szerint figyelembe vettük, az utóbbit azonban, figyelemmel arra, hogy a kérvények beadási határideje már lejárt, tárgytalannak kellett tekintenünk.
