Egyetemes Közgyűlési Jegyzőkönyv – 1913. október 15
10 díjasokra, illetőleg az eddigi özvegyekre is, nem az állami törvény intézkedésének analógiája, hanem az egyetemes nyugdíjintézet teherviselési képessége alapján döntendő el. E szempontból vizsgálván a kérdést, a következő adatokat kell figyelembe vennünk. Ma van átmeneti nyugdíjas 11 rendes 84 összesen . . 95 nyugdíjas. Átmeneti özvegy 89 Rendes „ 95 összesen . .184 özvegv. Kellene tehát 95 nyugdíjasnak à 600 K = 57000 K 184 özvegynek à 120 K = 22080 „ összesen . 79080 K Feltéve, hogy a javaslatot az egyetemes közgyűlés a folyó évi őszén elfogadja s e határozata 1916. évi január l-jén érvénybe lépne: ez utóbbi évfolyamán az egyetemes nyugdíjintézet pénztárából kifizetendő lenne: 1. Az előbb kiszámított pótlóilletmény 79080 K. 2. Rendes nyug- és ellátási díjak. (Az 1914. évben kifizetett 394788*65 koronához adva az 1915. évi várható szaporulatot átlag 20000 K és az 1916. évi szaporulatképen 15000 35 K) 429789 K. 3. Kezelési folyó kiadások 6000 „ összesen . 514869 K. Vagyis olyan lehetetlen összeget kellene mindjárt az első évben tényleg kifizetni, a mely felemésztené: 1. Az egyetemes egyház évi járulékát 415000 K — f. 2. Az egyházközségek 1%-kos új járulékát 25716 „ 60 „ 3. A tagok 3%-kos új járulékát 77149 80 . 517866 K 40 f. Minthogy pedig e járulékok felemésztése lehetetlenné tenné a nagyobb évi maradványnak képződését már oly korai időpontban, midőn a valószínűségi kiszámítás szerint, a tartaléktőkének még tetemes nagy összeggel kell évenkint szaporodnia: ennek elmaradása veszedelmesen megingatná a mathematikai mérleget s szülőoka lenne nyugdíjintézetünk elsorvadásának. E veszélynek pedig kötelességünk feltétlenül útját állani, bármily érzékenyen hatna is az illetőkre — a szigorú számvetés által könyörtelenül parancsolt ellenzése annak, hogy a lakbérnyugdíj visszamenőleg kiterjesztessék az eddigi nyugdíjasokra, illetőleg az eddigi özvegyekre is. VL Az előzőleg előadottakra épített javaslatom a következő: 1. A lelkészi korpótléknak a nyugdíjigénybe való beszámítása az egyetemes nyugdíjintézet mathematikai mérlege alapján, a mai aktívák mellett, lehetetlennek és így megengedhetlennek bizonyulván: az a végből megnyilvánult óhajok teljesítése halasztassék