Egyetemes Közgyűlési Jegyzőkönyv – 1912. november 6

5 inkább, mert lemondásának fenntartása esetén is, amúgy is újból és újból őt, 10 15. mint legméltóbbat és pótolhatatlant választanák meg, az egyetemes közgyűlés egyetemes felügyelőjének lemondását tudomásul nem veszi. 10. (Gy.) Az elnöki jelentés kapcsán az egyetemes közgyűlés a dunántúli egyházkerületet nagyérdemű és áldozatkész felügyelőjének, Véssey Sándornak elhunytával ért súlyos veszteségében és gyászában résztvesz és az elhunyt egyházkerületi felügyelő emlékezetét kegyelettel őrzi meg. 11. (Gy ) Egyetemes felügyelő bejelenti, hogy a dunántúli egyházkerület felügyelőjévé megválasztott dr. Berzsenyi Jenő beiktatásán megjelenve, és valódi evangéliumi lelkülettel áthatott beiktató beszédén lelkesedve, őt ez alkalommal is örömmel üdvözli. Az egyetemes közgyűlés a dunántúli egyházkerület felügyelőjét a maga részéről is örömmel üdvözli. 12. (Gy.) Az elnöki jelentés kapcsán az egyetemes közgyűlés Szeniczey Géza esperességi felügyelő elhunytáról, ki mint több egyetemes bizottságnak »is tagja, az egyház életében tevékeny részt vett, megilletődve emlékezik meg és emlékét kegyelettel őrzi meg. 13. (Gy.) Egyetemes felügyelő bejelenti, hogy egyházunk lelkészi főjegyzője, Händel Vilmos, ez évben ünnepelte meg lelkészkedésének 50. évfordulóját, továbbá Csengey Gusztáv az eperjesi egyetemes theol. akadémiának tanára 40 éves tanári és 50 éves írói működésének évfordulóját. Az egyetemes közgyűlés a nevezetes évforduló alkalmából mindkettőjüket hitrokoni tisztelettel üdvözli. 14. (Sz.) A mult évi jegyzőkönyv 12. pontjánál egyetemes felügyelő előterjesztésére az egyetemes közgyűlés kimondja, hogy az egyes bizottságok újraválasztását, illetve a szükségesnek mutatkozó kiegészítését a gyűlés második napján mint első tárgyat fogja elintézni. 15. (Sz.) A mult évi jegyzőkönyv 13. pontjánál felvétetnek és olvastatnak az egyházkerületnek az 1848. évi XX. t.-cz. végrehajtásával kapcsolatos összes felterjesztései, különösen pedig a lelkészi fizetéseknek rendezése, kor- és családi pótlék állami rendezése, tanítóképzők állami segélyezése, az evangélikus püspökök tiszteletdíjának felemelése és illetve állami fedezése, az elemi iskolai tanítók fizetésének az államiakkal egyenlővé tétele, az egyházi szükségletek új összeírása, a stóla-illetmények elvesztésének kárpótlása tárgyában érkezett felterjesztések. Hosszas beható tárgyalás után a jogügyi bizottság javaslata nyomán az egyetemes közgyűlés az 1910. évi közgyűlés 26. jkönyvi pontjában foglalt határozat alapján a vallásügyi miniszterhez beadott felterjesztés elintézését megsürgeti, különösen azt, hogy a miniszter a protestáns közös bizottság által kiküldött albizottsággal végre tárgyaljon és ezen tárgyalások alapján az 1848. évi XX. t.-cz. 2. és 3. §§-ai végrehajtását czélzó törvényjavaslatot az országgyűléshez beterjeszsze. Egyúttal újból felír az egyetemes közgyűlés aziránt, hogy a m. kir. kormány ismételve tett igéretét, a mely a trónbeszédben is kifejezést nyert, hogy a lelkészek fizetését 2400 korona minimumra és megfelelő korpótlékra felemelni fogja, végre valahára beváltsa. Kifejezést ád azon felfogásának is, hogy az egyház érdekében kívánatosnak tartja, hogy a lelkészi fizetésrendezés a kongruarendszer elejtésével akképen történjék, hogy az állam ezen kötelezettséget egy az egyháznak adandó dotáczióval váltsa meg, addig is azonban, míg ez megtörténhetik, a tőkének megfelelő kamatokat bocsássa az egyház rendelkezésére. Magáévá teszi az egyetemes közgyűlés az evangélikus elemi tanítók fizetésének az államiak fizetésével való egj^enlővé tételére és a tanítóképzők állami segélyezésére, valamint a lelkészeknek a stóla-illetmények és anyakönyvi jövedelmek elvesztéséből származó károsodásának kárpótlása iránti indítványokat is. Azon indítványhoz, hogy az evang. püspökök részére abból az alkalomból, hogy az újonnan felállított görög püspökség teljes dotácziója az állampénztárból fedeztetik, fizetésemelés kéressék az államtól, az egyetemes közgyűlés hozzá nem járul, mert az 1848. évi XX. t.-cz. szellemébe ütköző kormányintézkedésből kifolyólag saját egyháza javára anyagi előnyt követelni nem akar. Tekintettel azonban arra, hogy szükségesnek tartja a püspöki fizetések javítását, az egyetemes közgyűlés kimondja, hogy ezen czél elérése végett a közigazgatási segélyek felemelése végett az államkormányhoz felír, azzal a kérelemmel, hogy a fizetésemelésre adandó összeg nem az egyes püspököknek, hanem az egyháznak adassék ki. Kimondja egyszersmind, hogy az új görög-katholikus püspökségnek állami pénzen való felállítása és fenntartása az 1848. évi XX. t.-cz. 1. §-ában lefektetett egyenlőség és viszo2