Egyetemes Közgyűlési Jegyzőkönyv – 1911. november 8
50 135—136. az illető állás számára szükséges jövedelmi kiegészítés fedezhetése végett az államkincstártól az átalány felemelése kérelmeztessék. 5. Püspökök és esperesek mellett rendszeresített segédlelkészi állások nem tekintetnek az illetők kényelmére szervezett állásoknak, tehát a törvény keretén belül az állami átalányból segélyezhetők. 6. Szolgálatképtelen lelkészek, lelkészi özvegyek és árvák mellé ideigl. rendszeresített kápláni állások után a maximális 500—500 kor. továbbra is folyósítható a 3. § utolsó bekezdése szerint. 7. A segédlelkészi állások jövedelme az állami átalányból évi 1000 koronára egészíttetik ki olyképen, hogy a segédlelkész jövedelmébe az általa élvezett teljes ellátásnak 500 koronával számított pénzértéke betudandó (1909: XIII. t.-cz. 1. §). 8. A káplántartási díjnak hiványi megállapítása ezentúl is a segédlelkészeket alkalmazó egyházi hatóság (közeg) jogköréhez tartozik, úgy mint eddig, azonban a díjnak kiegészítése, szemben az állami átalánynyal, az egyházkerületek jogkörébe esik számításba véve a rendelkezésre álló állami fedezetet, a törvény korlátain belül. 9. Segédlelkészidíj, illetőleg annak kiegészítése csak azon időre állapítható meg, a midőn az illető káplán segédlelkészi teendőket teljesített, a mely körülmény minden alkalommal az esperes, illetve a püspök bizonyítványával lesz igazolandó. * 10. A segélyezés — a mennyiben a 3. §-ban foglalt szükséglete kielégítésre találtak és fedezet van — a törvény korlátain belül azon segédlelkészeknek is nyújtható, a kik a szorosan vett lelkészi munka mellett az, úgyis többnyire a lelkész terhére eső, hitoktatási teendőket is végzik. A csak is hitoktatói állásra meghívott önálló hitoktatók nem segélyezhetők (1909: XIII. t.-cz.). „Minthogy mindezen pontok megfelelnek azon intenczióknak, a melyeket a szóban levő ügyben képviselőim az egyházképviselők előtt kifejeztek, van szerencsém az egyetemes egyház felügyelőjével, valamint püspökeivel közölni, hogy további intézkedésig nincs észrevételem az ellen, hogy a nevezett egyház részére a segédlelkészek állami jövedelmének kiegészítésére átalányként kilátásba helyezett s a folyó évre már folyósított évi 40.000 K felosztása az ezen pontoknak megfelelően történjék." Van szerencsém egyszersmind a méltóságos Elnökséget felkérni, hogy az ág. h. ev. egyháznak káplántartási átalánynak a múltban utalványozott összegek elszámolására vonatkozólag fent idézett iratomban foglalt kívánalmaimnak mielőbb megfelelni méltóztassék. Budapest, 1911 július hó 20-án. A miniszter helyett: dr. Balogh Jenő államtitkár, továbbá a bányai egyházkerületnek felterjesztése, a melyben indítványozza, hogy úgy a régi káplán kongruasegélyből fennmaradt összegnek, valamint a folyó káplán kongruára adott segélyből esetleg fennmaradó összegeknek az 1908 jan. 1-től kielégítetlenül maradt igényekre való fordíthatása iránt felterjesztés intéztessék a vallás- és közoktatásügyi miniszterhez. Az egyetemes közgyűlés a miniszteri iratokat tudomásul veszi, s tekintettel arra, hogy az államsegély egyenlően megosztva az egyes kerületek rendelkezésére bocsáttatott és részükre kiadandó, a segély mikénti felosztásának módozatait az egyházkerületek saját belügyének jelenti ki. Minthogy pedig a még elszámolatlan régi államsegély felhasználásának a folyószükségletekre mi sem áll útjában, az 1908 jan. 1-től érvényesíthető igények pedig a segédlelkészek részéről visszamenőleg a dolog természeténél fogva nem érvényesíthetők, az egyetemes közgyűlés a javasolt felterjesztéstől, mint feleslegestől eltekint. 136. (L.) A mult évi jegyzőkönyv 125-ik pontjánál a Hrabovszky Zsigmond-féle alapítványt kezelő bizottság jelentését a következőkben terjeszti elő: A Hrabovszky Zsigmond alapítványi, tisztelettel alólírott bizottság az alapítványi szabályok értelmében jelentését a következőkben terjeszti elő: 1. Gondnok által bemutatott •/. alatt idecsatolt 1910. évi számadás szerint az alapítvány tőkéje : 1909. év végén volt 225774 K 30 f. 1910. évi szaporodás 5647 „ 22 „ s így 1910. év végén kitett 231421 K 52 f. Ezen számadást megvizsgáltuk, az egyes tételeket a pénztári okmányokkal összehasonlítván, teljesen rendben levőnek találtuk, minek folytán fenntartván a kimutatott s az egyetemes pénztárban őrzött értékeknek az egyetemes számvevőszék részéről való megvizsgálását Bendl Henrik alapítványi gondnoknak a felmentvényt megadtuk. 2. Hrabovszky Istvánnak a felsőlövői ág. hitv. ev. főgimnázium VII. osztálya tanulójának, valamint Hrabovszky Miklósnak ugyanazon iskola VI. osztálya tanulójának végre Radnóti Gézának a kolozsvári kegyesrendű főgimnázium II. osztálya tanulójának, miután bizonyítványai az alapítványi szabályoknak megfeleltek, az 1910—1911. tanévre az 1000 koronára, illetve 60Q koronára felemelt ösztöndíjat kiadtuk.
