Egyetemes Közgyűlési Jegyzőkönyv – 1911. november 8

3 1. (H.) A gyűlést bevezető istentiszteleten Veres József, orosházi lelkész és békési 1-2. esperes, János evangéliuma 15. részének 17. és 18. versei alapján mondott a közfigyelmet megragadó hatásos és építő beszédet. Az istentisztelet befejeztével az egyetemes gyűlés tagjai a budapesti testvéregyházak Deák-téri épületének dísztermében gyülekezvén, az egyetemes felügyelő a közgyűlést a következő beszéddel nyitotta meg: Főtisztelendő és Méltóságos Egyetemes Közgyűlés! Tisztelettel üdvözlöm a magyarhoni ev. egyházunknak egyetemes közgyűlésén egybegyűlteket. Az egyház életének egységesnek kell lennie s nem széttagoltnak és szétágazónak. Az egyházi élet emez egységénél fogva önkéntelen, hogy azokat a helyiségeket, a melyekben az egyház tagjai egybegyűlnek, válaszfalak egymástól el nem különíthetik, vagy ha külsőleg vannak is ilyen válaszfalak, a szellemnek, a mely minden egyházi gyülekezést kell, hogy vezessen, egységesnek kell lennie. (Helyeslés.) Ha egybegyűlünk a templomban, vezessen minket ugyanaz a szellem, a mely egyházi ügyeink intézésénél is előttünk lebeg és ha egybegyűlünk közgyűlési termeinkben, ne feledkezzünk meg arról, hogy a közgyűlési termekbe is igyekezzünk átvinni minél többet abból a lelkiállapotból, abból a szellemből, a mely minket a templom látogatására késztet. Mivel egyházi körökből nyilvánult óhajtáshoz képest ezt az egyetemes gyűlésünket nemcsak az eddig szokásos rövidebb alkalmi istentisztelet előzte meg és vezette be, ezúttal felmentettnek tekinthetem magamat az alól, hogy egyetemes közgyűlésünket általánosabb érdekű, az egyház közállapotaival- foglalkozó elmélkedéssel vezessem be és^ nyissam meg. (Halljuk ! Halljuk !) Csak arra utalok, a miket ma a templomban hallottunk. (Úgy van! Éljen Veres!) Abban az egyházi beszédben egyházunk vezérelvére történt utalás: a szeretetre, a mely mindeneket fedez, a melynek az alapján minden a legszebben intéződhetik el az egyházi közigazgatásban. Még engedjék meg, hogy egész röviden utaljak egy-két jelenségre, a mely az egyházi közéletre, annak külső vonatkozásaiban befolyást gyakorol. Az emberiség története nem egyéb, mint folytonos átalakulásoknak lánczolata. Ezek az átalakulások némelykor az anyagi világban, a közgazdasági életben nyilvánulnak, ott éreztetik hatásukat a maguk egészében és az emberi élet kettős mivoltánál, az egyes embernek lélek és testből álló mivoltánál fogva az öntudat egységének révén még az erkölcsi életre is visszahatnak. Viszont vannak korszakok, a mikor erkölcsi tényezők alakítják át az emberiségnek anyagi életét és az emberi társadalmat anyagi vonatkozásaiban is nemcsak befolyásolják, de gyökeresen átalakítják. Tudjuk igen jól, hogy a hatalmas antiquár görög-római közművelődés és az egész közgazdasági életnek alapja rabszolgaság intézményén nyugodott és a görög-római világ társadalmi életét ez intézmény nélkül el sem tudnók képzelni. S ime, a keresztyénség a rabszolgaságnak, mint intézménynek megszüntetésére tört. Tehát az erkölcsi elv diadalmaskodott az anyagiak felett. Napjainkban a közgazdasági élet alakul át oly nagy mértékben, hogy ez minden társadalmi intézmény körében érezteti hatását még az egyház terén is, mint külső társadalmi intézménynek köréh. E hatás sok tekintetben aggodalmas. De miként átalakította a társadalmat a keresztyénség elterjedése, egy másik hatalmas átalakító folyamat indult meg a reformáczióval. A reformáczió az őskeresztyénségre való visszatérést jelenti. A reformáczió egyik jelszavaként ki kell emelnünk a puritanizmust. E szó kettőt jelent; jelenti a visszatérést az evangéliomi tanításhoz a maga tisztaságában és jelenti a törekvést az élet külső vonatkozásaiban, az evangéliomi egyszerűség felé. Valóban látjuk, hogy azokban az országokban, melyekben a reformáczió nemcsak gyökeret vert, de irányadó tényezővé lett, annak hatalmas társadalmi átalakító hatása abban is nyilvánult, hogy a külsőségek túlságos kultuszától eltéríteni igyekezett az embereket és az egész életet egyszerűbbé, nemesen egyszerűbbé igyekezett tenni. (Élénk tetszés.) Ama nagy átalakulás mellett, a mely jelenleg a közgazdasági élet minden körében észlelhető, s a melyet mi egyházunkban is érzünk, nem tartom elmellőzhetőnek azt, hogy a magyarhoni ev. egyházunknak egységes törekvése legyen az élet minden vonatkozásaiban a puritán szellem megőrzése. Régen meg is volt még a társadalmi életben az az inkább csak árnyalatnak látszó különbség, hogy az evangéliomi hithez ragaszkodó családok körében a hasonló társadalmi körökkel szemben bizonyos egyszerűbb vonás volt észlelhető. Ezt szeretném megőrizve látni az egész vonalon, különösen pedig egyházi közigazgatási intézményeink körében, szeretném a puritanizmusra való törekvésnek érvényre jutását. Erre utalva, a megjelenteket még egyszer üdvözlöm és az egyetemes gyűlést megnyitom. (Hosszas éljenzés.) A közgyűlés nagy figyelemmel hallgatta az elnöki megnyitót s lelkesedéssel egyhangúlag elhatározta annak egész terjedelmében való jegyzőkönyvbe vételét, egyúttal elismerését és köszönetét fejezi ki az istentisztelet szónokának épületes és tanulságos fejtegetéseiért. 2. (L.) A jegyzői kar jelenti, hogy az egyházkerületek kiküldöttei negyvennél több megbízólevelet mutattak be és a határozatképes számban megjelentek jegyzéke összeállíttatott. Ezen jelentés folytán, az egyetemes felügyelő a gyűlést megalakultnak jelenti ki.