Egyetemes Közgyűlési Jegyzőkönyv – 1910. november 9

3 1. (H.) A gyűlést bevezető istentiszteleten Händel Vilmos, egyházi főjegyző a 1. következő imát mondta: Az Istennek kegyelme s az ő békessége legyen mindnyájunkkal. Amen. Imádkozzunk: Egy küzdelmes év leforgása után egybegyűltünk, jó Istenünk és Atyánk! a te házadban; azon házban, melyet apáink vágyai, törekvései s reményei megszenteltek. Különösen azért szent e hely! Mintha közelebb éreznők magunkat itt Te hozzád, mintha jobban hallanók atyai intő szavadat. Legyen ez indulatunk, legyen e hajlandóságunk, melyet szívünk hangosabb dobbanásai megerősítenek, neked tetsző áldozat! Hiszen te nem utasítod el azt, ki hálás szívvel közeledik feléd. Ilyen szívből fakad hálánk azért, hogy megtartottál, megőriztél s megerősítettél. Megtartottál vész s vihar között, mely sok oldalról fenyeget; megőriztél a sok támadás mellett, tábort járva körültünk s megerősítettél, a mikor erőink a védelemben és alkotásban egyaránt megfogyatkoztak. Sőt a mikor egyes őrszemeinket elszólítottad, a te hívásodra megjelentek helyeiken mások: úgy hogy nem voltunk, nem vagyunk teljesen elhagyatva soha, de soha! Hálát mondunk, szívből fakadó hálát mindezekért s kérve-kérünk, jóságos Atyánk ! légy velünk, ez idő szerint s a jövőben, mindenha. Oltalmazd erős karoddal azt, ki népeinek gondos atyja akar lenni, szeretett királyunkat, hogy a te kegyelmedből betöltött nyolczvan életéveinek betöltése után is, még sokáig, sokáig gyakorolhassa e tisztet, hovatovább, annál nagyobb sikerrel. Bölcseség, igazságosság s kegyelmesség sugározzák körül s áldásod nyugodjék rajta! E szellem hassa át tanácsadóit, az önzetlenség, az igazságosság s a népszeretet szelleme. Csakis így épülhet házad a hazában, kunyhóban és palotában egyiránt s lészen békessége kicsinynek és nagynak, áldó kezed ily érintésére! Terjeszd ki védőszárnyaidat szeretett egyházunkra s annak vezéreire, hogy legyen abban gyarapodása a jónak s virágozzék benne mindinkább az igaz! Segélj, hogy megőrizzük híven apáink örökét s ne legyen közöttünk egy is, ki szégyeli a Krisztus evangéliumát; sőt add, hogy mindenikünk tapasztalja, hogy az, Istennek hatalma, mely mint üdvözítő működik a hívekben. Tekints kegyelemmel mindazokra alá, kik a te nevedben egybegyűltek, hogy tanakodjanak azon módok és eszközök fölött, melyekkel országod, az igazság országának határait tovább és tovább terjeszthetik. Add, hogy tanakodásainknál szem előtt tartsuk mindenkor megváltónk azon szavait: A hol ketten vagy hárman egybegyűltek az én nevemben, ott velők, ott közöttük vagyok. Add nekünk, jó Istenünk! a bölcseség lelkét, hogy megismerjük mindinkább azt, a mi javunkra s üdvünkre szolgál; add nekünk a tisztaság lelkét, mely szüntelen arra intsen, hogy egyedül a te dicsőségedet keressük; áldj meg a békeszeretet s egyetértés megszentelő lelkével, hogy egymást szeressük, becsüljük s egymás iránt bizalommal legyünk, úgy hogy megtessék rajtunk mindenhol s mindenkor: Egy a ti mesteretek, az Úr Jézus Krisztus, ti pedig testvérek vagytok! Ily szellemben szenteld meg szíveinket s eszközöld, hogy mindenek a te dicsőségedre szolgáljanak. Erre kérünk a Jézus nevében. Amen! Az isteni tisztelet befejeztével az egyetemes közgyűlés tagjai a budapesti testvéregyházak Deák-téri épületének dísztermében gyülekezvén, az egyetemes felügyelő melegen üdvözölve az egybegyűlt egyházi kiküldötteket, a közgyűlést a következő beszéddel nyitotta meg: Az ember rendeltetése az igazság keresése és a tökéletesedésre való törekvés. Mindenkit, a ki elfogulatlanul vizsgálódik, magába szállva elmélkedik, rendeltetésének fölismerésére késztet saját lelkiismeretének sugallata. És az ember ezen rendeltetésének fölismerésére késztet a történelem tanúsága is. De az emberiség fejlődésének története azt is tanúsítja, hogy az út és a mód az igazság keresésében és a tökéletesedésre való törekvésben különböző időkben különböző volt, sőt egy és ugyanazon korszakban is különböző utakon és különféleképen keresték az igazságot és tökéletességet. Ez adja meg a különbségeket a társadalmi élet irányzataiban és törekvéseiben, ez az oka valláserkölcsi téren a különféle felekezeteknek. Ámbár egy a fény; ugyanazon forrásból ugyanazon kútfőből eredő fénynek a fény által érintett tárgyak szerint különbözők a sugártörései. A keresés fogalmában rejlik, hogy a mit keresünk, azt nem bírjuk, a mire törekszünk, azt még nem értük el. Sem az igazság, sem a tökéletesség nem birtokunk, de mind a kettő előttünk áll mint eszményi czél. Kétségtelen, hogy a keresést megkönnyíti, ha arra többen, egymást kölcsönösen tamogatva vállalkoznak. Kölcsönös támogatással való keresése az igazságnak tanácskozásra vezet, ez adja meg a tanácskozó testületek alakulására a jogosultságot, a bölcseleti alapot, sőt szükségszerűséget. A tanácskozó testületek körében pedig annak a tudata, hogy ámbár mindnyájan keressük az igazságot, de egyikünk sem bírja azt teljesen, — szükségképen kölcsönös méltányosságra és türelemre kell, hogy késztessen. Éreznünk kell, hogy ámbár a czél egy, de az utak és módok annak megközelítésére különbözők lehetnek. Nem szabad megfeledkeznünk emberi gyarlóságunkról és éreznünk kell, milyen nehéz az eszményi tökéletességnek megközelítése. Tiszteletben kell tartanunk mások törekvéseit, a kik talán más úton törekesznek ugyanazon czél felé. A teljes tökéletesség csak az Istenség eszméjében rejlik. í*