Egyetemes Közgyűlési Jegyzőkönyv – 1909. november 17
12 hogy előforduló esetekben a szülők, illetőleg a hozzátartozók kívánságára más vallású gyermekeket, illetőleg egyéneket is eltemethetnek. E határozattal az 1895. évi jegyzőkönyv 65. pontjában megállapított utasítások 18. §-a hatályát veszti. 38. (Zs.) Ugyanazon pontnál felvétetett a dunáninneni egyházkerület püspökének átirata, mely szerint a nyitrai alispáni hivatal a brezovai egyházközség néhány asszonyt kihágásért elítélte, mert új lelkészüknek kedveskedendő, maguk között gyűjtést eszközöltek. Az egyetemes közgyűlés elfogadva a jogügyi bizottság javaslatát, tiltakozását fejezi ki az ellen, hogy a protestáns egyháznak az 1791: XXVI. t.-cz. 4. pontján alapuló és százados gyakorlat által megerősített joga, hogy egyházi és iskolai czélokra saját hívei körében szabadon gyűjtést rendezzen, miniszteri szabályrendeletek'vagy közigazgatási hatóságok rendelkezései által csorbíttassék és miután a miavai főszolgabíró és a nyitramegyei alispán határozataiban elvi jelentőségű sérelem foglaltatik, ennek orvoslása iránt felterjesztést intéz a m. kir. belügyminiszterhez és e határozatát közli a mindkét protestáns egyházat közösen érdeklő ügyekre nézve kiküldött bizottsággal. 39. (Zs.) Az előző ponttal kapcsolatban felvétetett a dunáninneni egyházkerületnek felterjesztése, a melylyel közli, hogy a vallás- és közoktatásügyi miniszter tanítóknak levitái teendőkkel való megbízatását megengedhetőnek nem tartja. Az egyetemes közgyűlés osztván az egyházkerületi közgyűlés ama felfogását, hogy egyházunknak autonómiájában gyökerező ősi jogát képezi tanítóinak levitái teendőkkel való megbízatása, elhatározza, hogy a vallás- és közoktatásügyi miniszterhez ez ügyben felterjesztést intéz. 40. (Zs.) Ugyanazon pontnál felvétetett a dunántúli egyházkerület felterjesztése és az elnöki jelentés 5. pontja az Ihász Lajos halála által megüresedett főrendiházi tagsági hely betöltése tárgyában. Az egyetemes közgyűlés az elnöki jelentés helyeslő tudomásul vételével elhatározza, hogy a belügyi m. kir. miniszterhez a megüresedett főrendiházi állásnak a hivatalánál fogva legidősebb egyházkerületi felügyelő behívása által való betöltése iránt felterjesztést intéz. 41. (Zs.) Ugyanazon pontnál felvétetett a dunántúli egyházkerület felterjesztése, melylyel a lajtaújfalusi állami népiskolához egy ág. hitv. ev. tanerő kinevezésének szorgalmazását kéri. Miután a panaszló egyházmegye jelentéséből az tűnik ki, hogy a tanítói állás a lajtaújfalusi állami népiskolában be van töltve és ez idő szerint más tanítói állás ott üresedésben nincs, az egyetemes közgyűlés sajnálatát fejezi ki a protestáns tanerők mellőzése miatt és elhatározza, hogy e tárgyban feliratot intéz a vallás- és közoktatásügyi m. kir. miniszterhez. 42. (Zs.) A mult évi jegyzőkönyv 39. pontjánál felvétetett egyrészt a tiszai egyházkerület közgyűlésének jegyzőkönyvi 10. pont alatt tett felterjesztése, másrészt a két protestáns egyházat közösen érdeklő ügyekre nézve kiküldött bizottságnak a „Ne temere" kezdetű pápai dekrétum, a „Provida" konstituczió és végül az ennek kapcsán kiadott róm. katholikus püspöki körlevél ügyében hozott következő határozata: A Ne temere dekrétum által okozott jogos felháborodás közepette szivárgott volt ki az a hír, hogy maguk a magyar katholiczizmus illetékes tényezői léptek akczióba a vallásbékét fenyegető eme veszély elhárítására. Ennek hatása alatt felfüggesztettünk volt minden ellenakcziót Nem akartuk a békés megoldás ez áldásos munkáját megnehezíteni, meg lévén róla győződve, hogy a sérelem önkéntes közmegnyugvást keltő orvoslása a legfényesebb győzelemnél is többet ér. Közvetlenül 1909. évi márczius hó 8-án tartott ülésünk után vettük az első hírt, hogy a magyar katholikus püspöki kar fellépése nem volt eredménytelen s a német birodalom részére kibocsátott Provida konstituczió hatálya Magyarországra is kiterjesztetett. Igaz, hogy ezzel a status quo ante helyreállítva nincs. Az új rendelkezés hatálya csak Magyarországon született egyéneknek itt kötött házasságára terjed ki, s hazai törvényeinkkel ellentétben — katholikusoknak tekinti és a Ne temere rendelkezései alá tartozóknak deklarálja mindazokat, a kik „valamely eretnekségre áttértek, vagy schizmatikusok lettek vagy a katholikus hitre áttérve attól utóbb elpártoltak". Ezekre nézve tehát a sérelem orvosolva nincs; a helyzet a Lambruschini-féle instrukczióval szemben rosszabbodott; a baj reparácziója nem tökéletes s az annyira kívánatos teljes megnyugvás be nem következhetett. Mindazonáltal honorálni kívánjuk azt a tényt, hogy a Ne temere rendelkezéseiben rejlő sérelem az esetek nagy többségére nézve orvosoltatott s még inkább az eredeti rendelkezés megváltoztatásában nyilvánuló hajlandóságot. Ennélfogva a pápai rendelkezéssel szemben további intézkedésük szükségét fenforogni nem látjuk.
