Egyetemes Közgyűlési Jegyzőkönyv – 1908. október 7

54 való elmozdítás mellett egyszersmind képtelenné nyilváníttatott minden egyházi és iskolai hivatal viselésére ; d) a ki, tekintettel az egyházi alkotmány 324. § i) pontjára, bűnfenyítő úton jogerősen elítéltetett. e) a ki az egyetemes egyházon kívül álló testületnél, vagy az állam nyugdíjintézeténél nyert az egyetemes nyugdíjintézetben bírt nyugdíjigényének megfelelő mérvű nyugdíjra jogosultságot. VII. Az özvegyi ellátásról. 26. §. A nyugdíj intézeti tag neje, férjének elhúnytával, ellátási díjra jogosult, mely a férj beszámítható fizetése alapján, 2400 koronáig terjedőleg, a fizetésnek 50 % tólija, azon túl pedig még 20%-tólival növekszik 1600 koronáig, mely összegnél az ellátási díj nem lehet magasabb. A 2400 koronánál kevesebb beszámítható fizetéssel bíró rendes (5. § a.) lelkész özvegyének ellátási díja a rendes lelkészi nyugdíjigény minimumának (12. §.) 50%-tólija, vagyis 1200 korona. Az ekként megszabott ellátási díj csak azon özvegyet illeti meg, a kinek elhúnyt férje legalább öt beszámítható szolgálati évet már betöltött. 27. §. Ha a tag halála a szolgálatába beszámítható első öt évnek betöltése előtt következett be, ez esetben özvegyének ellátási díja az előbbi 26. §-ban meghatározott kulcs szerint számítandó ellátási díj összegének a felerésze. 28. §. Az előbbi két § szerint meghatározott ellátási díjat s gyermekeire a neveltetési díjat megkaphatja az a nő is, akinek férje, az egyházi alkotmány 326. § c) pontja értelmében, a hivatalból jogerős ítélettel el.mozdíttatott. E díjazást azonban a nyugdíj intézeti bizottság megszüntetheti, ha a férj új hivatalt nyer. 29. §. Úgy az özvegynek, valamint az árvának díjazása, ha az elhúnyt tag hivatalban állott, ez esetben a halálától számítandó félév leteltével, ha pedig már nyugdíjas állapotban halt meg, akkor a halála napját követő hó 1-én veszi kezdetét, havonkinti egyenlő és előleges részletekben. 30. §. Az ellátási díjra nem tarthat jogigényt, illetőleg a már megszerzettet elveszti azon özvegy: a) a ki férjétől ennek haláláig önhibája miatt elváltán élt; b) a ki férjével ennek aggkorában vagy halálos betegségében, nyilvánvaló czélzatossággal, csak az özvegyi ellátási díj magarészére való biztosítása végett lépett házasságra ; c) a ki a 60. életévét már betöltött férjével kötött házasságban három éven belül lett özvegygyé ; d) a ki férjével ennek nyugdíjaztatása után kötött házasságot; e) a ki újból férjhez ment ; /) a ki az ág. hitv. evang., illetőleg a ref. egyházból kitért ; g) a ki nyilvánvalóan a közerkölcsiséget megbotránkoztató életmódot folytat ; h) a ki, tekintettel az egyházi alkotmány 324. § i) pontjára, bűnfenyítő úton jogerősen elítéltetett. VIII. Az árva neveltetési dijáról. 31. §. A nyugdíjintézeti tagnak 20-ik életévét még be nem töltött törvényes gyermekét, az apának bármikor bekövetkezett halála esetében neveltetési díj illeti meg, mely az atyátlan (fél) árvák mindenike részére évi 200 kor., a szülőtlen (teljes) árvák mindenike részére évi 300 koronában állapíttatik meg. A 28. § által meghatározott esetben a gyermekek a fél árvák díját kapják. Ha az özvegy anya a 30. § következtében elveszti az ellátási díjhoz való jogigényét, gyermekei teljes árváknak tekintendők s e szerint díjazandók. Kivételesen, a 20 éves életkoron túl is az olyan árvák, a kik valamely testi, avagy szellemi fogyatkozás miatt teljesen keresetképtelenek, tovább is díjazhatok az egyetemes nyugdíj intézeti bizottság által esetenkint meghatározott módon és mértékben.