Egyetemes Közgyűlési Jegyzőkönyv – 1906. november 7
8 13. iránybani intenczióinak teljesítése és végrehajtása a valóban alkotmányos és hazafias kormánynak erkölcsi kötelessége is; de főleg azért, mert a 3 1/. millió lelket számláló protestáns felekezetek legnagyobb részt szegény egyházközségei, a haladó kor szelleme s a hozott törvények által is megkövetelt folytonosan fokozódó igényekkel szemben, már-már elviselhetetlen adók terhe alatt roskadoznak s pusztulásnak néznek elébe. Tagadhatatlan, hogy az utóbbi években e téren bizonyos javulás volt észlelhető, de sajnos, az állam által eddig a protestáns felekezeteknek nyújtott évi dotáczió csekélysége csak igen kis mértékben könnyített terheinken, másrészt az áldozatkész hazafias kulturmiszsziót teljesítő tekintélyes protestáns felekezetekkel szemben, bizonyos lealázó alamizsnának volt tekinthető. Annál őszintébb örömmel s hálás köszönettel vették protestáns felekezeteink a jelenlegi kormány nagynevű vallás- és közoktatásügyi miniszterének, gróf Apponyi Albertnek ama kijelentéseit, melyek szerint a protestáns felekezetek állami évi dotáczióját 1907-ben 1 millió, s így szukczesszive 3 millió koronára fogja emelni s folyósítani, kijelentvén egyszersmind, hogy ezzel ezen nagyfontosságú kérdést végleg elintézettnek s az államnak a protestáns felekezetekkel szemben fennálló kötelezettségeit lerovottnak nem tekinti, s ezen kijelentéseit annak idején törvény által is biztosítani fogja. Minden kétkedést kizáró feltétlen bizalommal tekintünk mi ezen kijelentések megvalósítása elé s meggyőződésünk, hogy a mennyiben a jelenlegi kormány intézné annak idején hazánk ügyeit, nyugodtan tekinthetnének ez irányban protestáns felekezeteink a jövőbe, ámde a jelenlegi kormány, saját kijelentései szerint is, csak átmeneti jellegű s a politikai élet és viszonyok könnyen változó esélyei nem nyújtanak pozitív garancziát az iránt, vezetendi-e a jelenlegi kormány hazánk ügyeit akkor is, midőn a protestáns felekezetek állami évi dotáczióját minimális 3 millió koronában törvény által is biztosítani kívánja? És nincs biztosítékunk az iránt sem, vájjon egy esetleges kormányváltozás esetén egy új kormány elődjének ez irányban tett kijelentéseit magára nézve kötelező erejűnek ismeri-e el? Már pedig protestáns felekezeteinknek ez életkérdése s azért feltétlen garancziákra van szükségünk. Mindezeknél fogva tisztelettel indítványozzuk: Mondja ki a méltóságos s főtiszteletű kerületi közgyűlés, hogy gróf Apponyi Albert vallás- és közoktatásügyi miniszter úrnak a protestáns felekezetek állami évi segélyezésére tett kijelentéseit mély tisztelettel s hálás köszönettel tudomásul veszi ; egyben felterjesztést intéz a méltóságos s főtiszteletű egyetemes közgyűléshez, kérelmezve, hogy a méltóságos s főtiszteletű egyetemes közgyűlés, a teljes garanczia" és a protestáns felekezetek megnyugtatása czéljából — a Kongrua-törvény példája szerint — ezen kijelentéseknek már most törvénybe való iktatása iránt a magas kormánynál közbenjárni méltóztassék. Ez indítvány beható tárgyalása után 'elhatározza a közgyűlés, hogy felterjesztésében felkéri az egyetemes közgyűlést mindenek előtt arra, hogy illetékes helyen szorgalmazza a két protestáns egyháznak adandó évenkénti 3 millió korona államsegélynek törvényben való biztosítását; minthogy azonban ezzel az 1848. évi XX. t.-cz. még végrehajtva nem lesz, a kerületi közgyűlés megújítja ez alkalommal is az ezen tárgyban eddig hozott határozatait s felkéri az egyetemes gyűlést, hogy az idézett törvényczikk 2. és 3. szakaszában biztosított, a vallásfelekezetek közti egyenlőség s viszonosság megvalósítását, valamint egyházi s iskolai szükségleteink — a hazai két protestáns egyház közös bizottsága ebbeli felterjesztésének figyelembevételével, — állami költséggel, autonómiánk sérelme nélkül való fedezését a magas kormánynál tovább is hathatósan sürgetni kegyeskedjék. Kivonat a bányai ág. hitv. evang. egyházkerületnek Budapesten 1906. évi szeptember 19—21-ik napjain tartott rendes közgyűlésének jegyzőkönyvéből: 100. Az 1848: XX t.-cz. végrehajtása tárgyában Veres József főesperes a következő határozati javaslatot terjeszti be : „A bányakerületi közgyűlés köszönettel veszi tudomásul, hogy a kormány meg akarja kezdeni a protestáns egyházak hathatósabb segélyezését, azonban kijelenti, hogy egész terjedelmében ragaszkodik a közös bizottság Emlékiratában kifejtett állásfoglalásához s ennélfogva kéri, hogy az egész ügy lebonyolításának tervezete előzőleg törvényben állapíttassék meg. Az Emlékiratban foglalt kívánalmak, ú. m. tökéletes jogegyenlőség és viszonosság, sérelmek, theol. fakultás az egyetemen stb. haladéktalanul vétessenek a törvénynek megfelelő elintézése alá, a hitfelekezetek meghallgatásával törvényben biztosított önkormányzati jogunk sérelme nélkül. Minthogy pedig a lelkészek fizetése tanulmányaik fokának, hivatásuk fontosságának, hasonló képzettségű más tisztviselők fizetésének távolról sem felel meg, kéri a halaszthatatlan szükség, a méltányosság, a sokszor elismert érdem alapján, hogy a törzsfizetés, a korpótlék, és a nyugdíj tekintetében az állami tanárok fizetésével egyenlő mérvben biztosíttassék. A közgyűlés az indítványt elfogadja és felkéri az egyetemes közgyűlést, hogy annak érvényt szerezzen.
