Egyetemes Közgyűlési Jegyzőkönyv – 1905. november 8
31 Az egyetemes közgyűlés a pénzügyi bizottság javaslatához képest az egye- 65—68. temes felügyelő válaszában foglaltakat helyeslőleg tudomásul veszi, a dunáninneni egyházkerület indítványának mellőzésével pedig elrendeli, hogy a káplántartási kongrua folytatólagos folyósítása iránt akkor tétessék a miniszterhez előterjesztés, a mikor az e czélra rendelkezésre álló összeg kimerüléséhez közeledik. 66. (H.) A Hrabovszky Zsigmond-féle alapítványt kezelő bizottság jelentését — az alapítványi szabályok értelmében — a következőkben terjeszti elő : 1. Alapítványi gondnok által bemutatott 7. alatt ide csatolt 1904. évi számadása szerint az alapítványi tőke 1903. év végén volt 189,700 kor. 30 fill. 1904. évi szaporodás 6,286 „ 02 „ s így 1904. év végén kitett . 195,986 kor. 32 fill. ezen számadást megvizsgáltuk, az egyes tételeket a mellékletekkel összehasonlítván, teljesen rendben levőnek találtuk, minek folytán, fentartván a kimutatott s az egyetemes pénztárban őrzött értékeknek az egyetemes számvevőszék részéről való megvizsgálását, Bendl Henrik alapítványi gondnoknak az 1904-iki számadási évre a felmentvényt kiadtuk. 2. Remete Aladár honvédhuszárhadnagynak az alapítványi szabályok 7. pontja értelmében az előző évben általa élvezett 800 kor. ösztöndíjat folyó évre is kiadtuk. 3. Hrabovszky Istvánnak, a felsőlövői gimnázium I. oszt. tanulójának, miután bizonyítványa az alapítványi szabályoknak megfelelt, 1904—1905. tanévre 400 korona ösztöndíjat kiadtuk. 4. Hrabovszky Miklós, a felsőlövői ág. hitv. evang. gimnázium I. osztályának tanulója, ki néhai Hrabovszky Sámuel volt törvényszéki ülnök egyenes leszármazottja, az ösztöndíjra jogosultak sorába felvétetett. Tudomásul szolgál. 67. (Gr.) A mult évi jegyzőkönyv 71. pontjánál a püspökök jelentik, hogy újabban a következők nyertek lelkészi képesítést : a) a dunáninneni egyházkerületben : Bújnák Pál, Porubjak János, Adamis Gyula, Gaál Gábor, Lanstyák Gyula; b) a dunántúli egyházkerületben : Czipott Géza, Kovács István, Magyar Géza, Németh Gyula, Mikolás Kálmán, Perl János, Schód Boldizsár, Schrődl József, Seregély Béla, Szabó István, Szalay Mihály, Szovják Géza, Szűts Imre, Zsiray Lajos; c) a bányai egyházkerületben: Valtinyi Pál, Jakubik György, Szklenka Gusztáv, Licsko Sámuel, Kirchknopf Gusztáv Ede, Morgenthaler Ferencz, Hüttl Ármin, Csermák Elemér, Posch Gusztáv, Zoch Sámuel, Vrábel Vilmos ; d) a tiszai egyházkerületben: Baráth Károly, Bartos Pál, Jancsuskó László, Csaba Gyula, Halláth János, Motyovszky Pál, Treszler László. Tudomásul szolgál. 68. (H.) Olvastatott az egyetemes gyámintézet következő évi jelentése: A magyarhoni e. e. e. gyámintézet 45. évi közgyűlését folyó évi szeptember hónap 13-án Miskolczon tartotta. Miskolcz 33 év után újból a legnagyobb előzékenységgel és vendégszeretettel fogadta ősi falai közt a gyámintézet vándor apostolait. Bizonysága ennek, hogy ez alkalommal nemcsak a miskolczi egyházközség és Miskolcz városa, de a Palóczyak szűkebbkörű hazája, Borsod vármegye is velünk ünnepelt. A hegyaljai egyházmegye pedig azzal a kitüntetéssel viseltetett a gyámintézet iránt, hogy az ünnep alkalmából 100 koronát bocsátott rendelkezésére. Az egyházkerületi gyámintézetek ez évben összesen 37,188 kor. 66 fill.-t gyűjtöttek. A központ 25,554 kor. 41 fill, fölött rendelkezett, miből az alapszabályok értelmében 3470 kor. 2 fill.-t tőkésített, a többit pedig a miskolczi gyűlésen kiosztotta. Nevezetesen: a beavatatlanok részéről még mindig sokszor és sokféleképen, de egyáltalán mindenkor igaztalanul megvádolt némethoni Gusztáv Adolf egyletnek 1413 kor. 71 fll.-t juttatott, csekély viszonzásául ama nagymérvű samaritánusi szeretetnek, melylyel a Gusztáv Adolf-egylet szegény egyházainkat s egijházi intézményeinket, sőt munkaképtelen lelkészeinket, azoknak özvegyeit és árváit hosszú idők óta évente, anyanyelvünkre s minden egyéb külső körülményre való tekintet nélkül tetemes segítséggel, bőkezűen és jókedvvel ez évben is 31,527 kor. 55 fUl.-rel gyámolította; miért is magyarhoni e. e. e. gyámintézetünket megújuló nemes tettével csakis soha el nem lialaványuló örök hálára kötelezte az önzetlen áldott nagy jóltevö. A „nagy szeretetadomány"-kan, mely ez évben 4194 kor. 74 fill.-t tett ki, Zalaegerszeg és Barcs osztozkodott, előbbi 2500, utóbbi 1694 kor. 74 fill.-ben részesülvén. A Leopoldiánum kamataiból: a négy egyházkerületi leányiskola 400 koronájával 1600, három theologiai Otthon 200 koronájával 600, Galsa 280, Nagyvázsony, Dunaföldvár, Lajtaújfalu, Pusztaszentlászló 200— 200, Hánta, Bánk, Alsólendva, Bánfalva 100—100 kor. segélyt kapott. 13*
