Egyetemes Közgyűlési Jegyzőkönyv – 1904. november 9
13 84. (G.) A tanügyi bizottság- évi jelentésének b) pontjában kijelenti, hogy a kon-34—37. firmácziói tankönyvek jegyzékét már a bányai és a tiszai egyházkerületek is beküldötték s így a bizottságnak módjában áll a megakadt bírálatot folytatni s az engedélyezett konfirmácziós könyvek teljes jegyzékét összeállítani és bemutatni. E tájékoztató bejelentést a közgyűlés tudomásul veszi. 35. (G.) A tanügyi bizottság évi jelentésének cl) pontja szerint a békéscsabai Rudolffőgimnáziumban a gör. kel. vallású tanulóknak a vallás oláh nyelven taníttatik; minélfogva a bányai egyházkerület, a nevezett főgimnázium felügyelő bizottságának az e tárgyban hozott esperességi határozat ellen való felebbezése kapcsán, arra kéri az egyetemes közgyűlést, tegyen felterjesztést a vallás- és közoktatásügyi minisztériumhoz a középiskolai vallásoktatásnak nyelvi szempontból a felekezetekkel együttesen történő oly értelmű rendezése iránt, hogy magyar tannyelvű középiskolában minden felekezetű vallás magyarul taníttassék. A tanügyi bizottság a bányai egyházkerület e kérelmének teljesítését ajánlja. A közgyűlés elfogadván a bizottság javaslatát, elhatározza, hogy a középiskolai vallásoktatásnál a magyar nyelv kötelező használata czéljából, a bányai egyházkerület felterjesztése értelmében, a vallás- és közoktatásügyi minisztériumhoz feliratot intéz s e felirat szerkesztésével dr. Zsigmondy Jenő vil. főjegyzőt bízza meg. 36. (Gr.) A tanügyi bizottság évi jelentésének e) pontja szerint „A magyarhoni ág. hitv. ev. tanítók országos egyesületének" alapszabályaira vonatkozólag javasolja, hogy ámbár tanügyi szempontokból nem eshetnek kifogás alá, mégis tétessenek át véleményezés végett a jog- és alkotmányügyi bizottsághoz is. Ennek folytán az egyetemes felügyelő jelenti, hogy az alapszabályokat véleményezés végett kiadta Sztehló Kornél egyetemes ügyésznek, ki azokra nézve következő véleményét terjeszti be : % Az alapszabályok az egyesület czélját meghatározó pontjai nem győznek meg eléggé ezen országos egyesület szükségességéről, mert azon czélok, melyek az alapszabályokban körülírva vannak, országos szervezet nélkül is elérhetők és mert abban az esetben, ha igazán az egész ág. h. evang. magyar tanítói kart érdeklő valamely kérdésnek nagyobb körben való megbeszélése és tárgyalása mutatkoznék kívánatosnak, ez egyleti szervezkedés nélkül is az ág. hitv. evang. tanítók országos gyűlésén is megtörténhetik. Az ily gyűlés összehívása bármely tanítói kör indítványára bármikor megtörténhetik és nem szenved kétséget, hogy az ág. hitv. evang. tanítók ily országos gyűléseken való megnyilatkozásának épen oly nagy vagy talán még nagyobb súlya lesz, mint egy egyleti közgyűlésé, a melynél attól lehet tartani, hogy egykét évi szereplés után a közérdeklődés az egylet iránt megcsappanva, mint sok ilyen egylet csak a tagokat illetményekkel terhelő intézménynyé fog elfajulni. Az a nézetem különben, hogy nincsen szükség arra, hogy az evang. tanítók érdekei ág. hitv. evang. egyházunk hatóságai és egyéb hatóságokkal szemben külön tanító-egylet által képviseltessenek. Az ág. hitv. evang. egyház hatóságai, a melyeknek tagjai különben a tanítók is, annyira szívükön hordják a tanítók ügyét és annyira támogatják és védelmezik az ő érdekeiket, hogy legalább is helytelennek látszik egy külön orgánumot létesíteni akarni, a mely a tanítók érdekét az egyházi hatóságokkal szemben megvédje és nem is lehet az egyházi hatóságoktól megkívánni, hogy egy ilyen az egyházi hatóságokkal szemben felállított egylet létesítését jóváhagyja. Az meg éppen nem helyén való dolog, hogy a tanítók más hatóságokkal szemben másutt védelmet keressenek, mint saját egyházi hatóságaiknál, a melyek az egyházi és állami törvények szerint az ő érdekeik megvédelmezésére kizárólag hivatvák és a melyek jogos érdekeiket mindenesetre hathatósb védelemben részesíthetik, mint egy hatósági tekintélylyel nem biró egylet. Ebből a szempontból nem tartom kívánatosnak, hogy a magyar ág. hitv. evang. tanítók országos egyesülete létrejöjjön és czélszerűbbnek vélem, ha a magyar ág. hitv. evang. tanítók, ha annak szüksége fog mutatkozni, hogy az őket érdeklő nagyobb fontosságú kérdéseket közösen megbeszéljék és óhajaikat nagyobb körben és nagyobb súlylyal érvényre juttassák, ezt egy esetről-esetre akár évenként egybehívható országos evang. tanítógyülésen tegyék meg. A közgyűlés ezen ügyészi véleményt helyeselvén, azt határozat erejére emeli s ebből folyólag nem tartja kívánatosnak, hogy a magyarhoni ág. hitv. ev. tanítók országos egyesülete alapszabálylyal szervezve létrejöjjön: a helyett a czélnak teljesen megfelelő lévén az is, hogy a magyar ág. hitv. ev. tanítók, a mennyiben nagyobb fontosságú kérdések s közös érdekeik kívánnák, azokat esetről-esetre, akár évenkint egybehívható országos tanítói gyűlésükben megbeszéljék. 37. (G.) A tanügyi bizottság jelentésének 2. pontjában a következő tankönyveket ajánlja engedélyezésre oly megjegyzéssel, hogy a szerzők köteleztessenek a szükségessé válható új kiadásban a bírálatok észrevételeit tekintetbe venni : Ritter István, Konfirmationsbüchlein. Bonyhád 1886. Ugyanaz magyar nyelven (kézirat). Confirmandenbüchlein von C. Th. Roth. Kula 1889. A soproni lelkészi kar által kiadott „Tartsd meg, a mid van L Í czímű konfirmácziói tankönyv 4-ik kiadása. Sopron 1902. Ugyanaz német kiadásban, 3-te Auflage. 4
