Egyetemes Közgyűlési Jegyzőkönyv – 1902. október 1

35 nyugdíjigényhez való jogát az Alkotmány 196. §-ára fektetvén: figyelmen kívül 67—68. hagyja, hogy e § éppen úgy, mint az ugyané tárgyú 238. § is a lex posterior derogat priori elvnél fogva túlhaladott lett akkor, a mikor a zsinat két esztendővel utóbb az egyetemes nyugdíjintézetről törvényt alkotott, melynek 2. §-a a theol. tanárokat is az' egyetemes nyugdíjintézet kötelékébe befoglalta. Az egyetemes közgyűlés ennélfogva a theol. akadémiai tanárokkal szemben, az egyházi alkotmány követelményének teljesen eleget tett az által, hogy megadta nekik az egyetemes nyugdíjintézetben a szabályszerű nyugdíjjogosultságot. A mit tehát ezenfelül tett, midőn az 1899-iki közgyűlésben hozott pót-szabalyrendelettel a theol. tanárok részére magasabb nyugdíjat rendszeresített, az már csak rendkívüli kedvezmény, melylyel az egyetemes közgyűlés megvalósította a tanárok részére az akadémia szervezésekor kilátásba helyezett theol. nyugdíjintézetet, s a mely kedvezmény azáltal vált lehetővé, hogy az akadémia éppen e czélra megfelelő alaptőkével bírt. Ámde a tanári kar ebből folyólag azt panaszolja, hogy az egyetemes közgyűlés az akadémiai nyugdíjalapot a nyugdíj intézeti fentartási járulékok fedezésére lefoglalta, annak daczára, hogy e nyugdíjalap a tanári kar tulajdona, mely felett a rendelkezési jog a tanári kart illeti meg. Ezzel szemben a nyugdíj intézeti bizottság felfogása az, hogy az akadémiai nvugdíjalap oly czélvagyon, mely felett a rendelkezés joga nem a tanári kart, hanem az Alkotmány 227. §-a s az akadémiát szervező szerződés 1-ső pontja alapján, az akadémiát fentartó és kormányzó hatóságot illeti meg. Az egyetemes közgyűlés tehát törvényesen járt el s jogosan intézkedett akkor, mikor az 1899. évi jegyzőkönyve 15. sz. határozatával ezen akadémiai nyugdíjalapot a theol. akadémiai tanárok nyugdíjának biztosítására, vagyis azon czélra fordította, a melyre az határozott rendeltetése szerint fordítandó volt. A tanári kar ugyan felterjesztésében azt véli, hogy a rendszeresített magasabb nyugdíj ellenszolgáltatásaképen megkívánt fentartási járulékokat az egyházegyetem, illetőleg az egyetemes közalap tartozik fizetni. Ennek azonban határozottan ellentmond a közalapról szóló 305. § általában s különösen annak d) alpontja, mely szerint a közalap czéljai közt, a theol. tanárok kedvezményes nyugdíja, nem foglalhat helyet. Midőn tehát a tanári kar a felterjesztésben panaszolt jogsérelme orvoslásául azt kéri, hogy az 1899. évi egyetemes közgyűlés jegyzőkönyvének 15. sz. határozata „függesztessék fel s helyeztessék hatályon kívül", — ez csak úgy volna lehető és megengedhető, ha a panaszolt határozattal együtt, ugyanazon jegyzőkönyvnek 14-ik pontja, vagyis a theol. tanárok kedvezményes nyugdíjaztatását megállapító pót-szabályrendelet is egyszerre és egészben szintúgy hatályon kívül helyeztetnék, a mit azonban az egyetemes nyugdíj intézeti bizottság éppen a theol. tanárok érdekéből nem javasolhat. Ez indokok alapján a bizottság azon véleményét jelenti ki, hogy a theol. akadémiai tanárok nyugdíjának az 1899. évi egyetemes közgyűlésben történt szabályozását az egyházi alkotmányon nyugvó s a rendelkezésre álló anyagi erőhöz mért oly bevégzett ténynek tartja, melynek felfüggesztése, avagy megváltoztatása czéljából bármely kezdeményező lépés megtételére a felterjesztésben elfogadható indokot nem talál. A közgyűlés a nyugdíj intézeti bizottság ezen véleményét határozat erejére emeli s ebből folyólag a theol. akadémiai tanárok felterjesztésével szemben, az 1899. évi közgyűlési jegyzőkönyv 15. sz. határozatát változatlanul fentartja. 68. (Zs.) A mult évi jegyzőkönyv 79. pontjánál olvastatott az egyházunkat és az ev. ref. egyházat közösen érdeklő ügyekre kiküldött bizottság 1902. évi április 17-én tartott ülésének következő jegyzőkönyvi pontja és határozata: „A magyarországi ev. ref. egyház egyetemes konventjének 11/1901. 10. sz. megbízása folytán Csabay Pál és Kerekes János ev. ref. lelkészek azon kérvénye alkalmából, hogy mivel ők ágost. hitv. evang. vallású hitveseikkel még az országos ev. ref. lelkészi gyámintézet megalakulása, vagyis 1896 január 1-je előtt léptek házasságra : változtassák meg reájuk nézve az országos ref. lelkészi özvegy-árva gyámintézet alapszabályainak azon rendelkezése, hogy csak reform, vallású özvegyek és árvák részesíthetők segélyben, a bizottság ev. ref. tagjai azt a javaslatot 'kívánják egyetemes konventjüknek előterjeszteni; hogy mivel az ágost hitv. evangélikusok egyetemes nyugdíjintézetnél egyenlő kedvezményben részesítik annak tagjait, tekintet nélkül arra, hogy ágost. hitv. evang. vagy ev. ref. nővel élnek házasságban, ezen kedvezmény terjesztessék ki, a kölcsönösség alapján az ágost. hitv. evang. nőkkel törvényes házasságban élő ev. ref. lelkészekre; és így az országos ref. lelkészi özvegyárva gyámintézet alapszabályainak fentebbi rendelkezése úgy módosíttassák, hogy 9*