Egyetemes Közgyűlési Jegyzőkönyv – 1901. november 13

5 Ennélfogva indítványozom, hogy a hagyományozott tőke kamatai a theologiai 4—5. akadémia 1902. évi költségvetésébe már fölvétessenek és a theologiai akadémia javára fordíttassanak. 12. A theologusok otthonának ügyében kiküldött bizottság ülését Pozsonyban a helyszinén megtartotta és az Otthonra felügyelő tanár lakására vonatkozólag a szükséges intézkedéseket a pozsonyi egyházzal egyetértőleg megtette. 13. Az ösztöndíjak szabályszerűen kiosztattak. 14. Mult évi egyetemes gyűlésünk jegyzőkönyvének 66. pontjára vonatkozva jelentem, hogy Veres József békésmegyei esperes úr a szarvasi istentiszteletek rendjére vonatkozólag az egyetemes gyűléshez intézett felebbezését visszavonta. 15. A mult évi egyetemes gyűlés folyama alatt Kovács Sándor és Hornyánszky Aladár tették le a theologiai tanári vizsgálatot. 16. Az egyetemes egyházi törvényszék a mult évben a következő ügyekben ítélt: a felső-jeszeni gyülekezet szavazatának érvénytelenítése tárgyában ; a neczpáli gyülekezet szavazatának érvénytelenítése tárgyában ; a turáni gyülekezet szavazatának érvénytelenítése tárgyában ; a szucsáni gyülekezet szavazatának érvénytelenítése tárgyában ; a Háj községben tartott felügyelőválasztás ügyében; az ó-verbászi lelkészválasztás ügyében; a felpéczi gyülekezetnek Matkovics László jogutódai elleni ügyében ; Kovácsi Gyula sókúti lelkész fegyelmi ügyében; Czimmermann Mihály kiskéri tanító ügyében ; Riczinger Ignácz görgiezei tanító fegyelmi ügyében. Ezen ítéleteket tisztelettel bemutatom. Végre mély megilletődéssel emlékezem meg azon gyászos veszteségekről, melyek a lefolyt évben egyetemes egyházunkat érték. Dr. Pulszky Ágoston urat, dr. Matuska Péter urat szólította ki az isteni végzés az élők sorából. Mindketten egyházi szervezetünk különféle fokozatain, de különösen egyetemes gyűléseinken is tevékeny részt vettek egyházi ügyeink intézésében. Buzgó tevékenységükért adjunk hálát kegyeletes megemlékezésünk kifejezésével. Az ev. ref. egyházhoz való testvéri viszonynak érzeténél fogva kegyeletes részvéttel kell megemlékeznünk a testvéregyház azon megdöbbentő és súlyos veszteségéről is, mely a dunamelléki ev. ref. egyházkerületet főgondnokának, Szilágyi Dezsőnek váratlan halálával érte. Közéletünk egyik legkiválóbb harczosa volt ő, a ki az ország közügyeire nagy befolyást gyakorolt. Politikai pályájának jellemzése és méltatása nem lehet feladatom. De a magyarhoni Protestantismus összetartozásának érzésénél fogva lehetetlen mély megilletődés nélkül gondolnunk arra a nagy veszteségre, mely az egész magyar protestantismust érte, midőn az olyan kiváló képzettségű és képességű tagjától fosztatott meg, a minő Szilágyi Dezső volt. Budapesten, 1901. november 12. b. Prónay Dezső, egyet, felügyelő. Az egyetemes közgyűlés az elnöki jelentést elismerés nyilvánítása mellett tudomásul veszi azzal, hogy annak külön határozatot igénylő pontjai külön, egyébként pedig a mult évi jegyzőkönyv illető pontjainál fognak fölvétetni. 1. (Zs.) Fölvétetett az elnöki jelentés ama pontja, a mely megemlékezik azon gyászos veszteségekről, melyek a lefolyt évben egyetemes egyházunkat dr. Pulszky Ágost és Matuska Péter elhalálozása által érték. Az ^ egyetemes közgyűlés mély megilletődéssel veszi tudomásul, hogy dr. Pulszky Ágostont és dr. Matuska Pétert, kik mindketten egyházi szervezetünk különféle fokozatain, de különösen egyetemes gyűléseinken is tevékeny részt vettek egyházi ügyeink intézésében, az isteni végzés az élők sorából kiszólította, És midőn buzgó tevékenységükért emlékezetüket hálás kegyelettel megörökíti, egyúttal elhatározza, hogy a megboldogultak hátramaradt családaink az egyetemes közgyűlés részvéte, jegyzőkönyvi kivonat kapcsán, levélileg kifejeztessék. 5. (Zs.) Fölvétetett az elnöki jelentésnek ama része, mely a dunamelléki ev. ref. egyházkerületet főgondnokának, Szilágyi Dezsőnek váratlan halálával ért megdöbbentő és súlyos veszteségéről emlékezik meg. Az egyetemes közgyűlés mély megilletődéssel veszi tudomásul Szilágyi Dezsőnek, közéletünk egyik legkiválóbb harczosának, a ki az ország közügyeire nagy befolyást gyakorolt, gyászos és váratlan elhunytát. A megboldogult elköltözése nem csupán az ev. ref. testvéregyházra, hanem az egész magyar protestantismusra nézve is nagy és pótolhatatlan veszteség, és midőn az egyetemes közgyűlés az oly kiváló képzettségű és képességű egyházi és államférfiú emlékét kegyelettel jegyzőkönyvileg megörökíti, egyúttal elhatározza, hogy a dunamelléki ev. ref. egyházkerületnek egyetemes közgyíílésünk részvéte átiratilag kifejeztessék. 10