Egyetemes Közgyűlési Jegyzőkönyv – 1901. november 13

39 egyházi szertartást a házasságkötések-, születések- s temetéseknél mellőzök száma fogy. Az92—95. esperesi jelentések szerint a vegyesházasságok kötésénél a megegyezés a gyermekek vallására nézve 65 esetben történt egyházunk előnyére s 39 esetben hátrányára. Sok helyről hallható a panasz az egyházi és iskolai adók súlyos terhe miatt; sok szorult helyzetben levő gyülekezet várja sebeinek orvoslására a részvét gyámolító segélyét ; mindamellett a hivek ingatlanul ragaszkodnak vallásukhoz s a hitközöny csak kivételes állapot. Bányai egyházkerületre nézve a püspök szóval jelenti, hogy nem értesült oly jelenségekről, melyek hanyatlásról panaszkodnának. A templomok látogatása, a lelkészi cselekvények igénybevétele rendes : általában a valláserkölcsi állapot megnyugtató. A tiszai egyházkerületre vonatkozó püspöki jelentés, egyházmegyénként csoportosítva az egyes egyházközségekből jött jelentéseket közli, melyek majd biztatók, majd panaszosak, különösen a vegyesházasságok kötésénél szenvedett sűrű veszteségek miatt. E közléseket a közgyűlés tudomásul veszi s felkéri a püspököket, hogy az egyházpolitikai törvények nyomán észlelt tünetekről az egyetemes közgyűlést ezután is tájékoztassák. 92. (Gry.) U. a jegyzőkönyv 106-ik pontjánál jelentik az egyházkerületek püspökei, hogy az egyháztagok egyházi és iskolai járulékainak összeírása folyamatban van. Tudomásul szolgál. 93. (H.) U. a. jegyzőkönyv 111. pontjánál olvastatik az egyet, egyházi ügyész következő jelentése : A mult évi közgyűlés 111. pontjában kapott meghagyás folytán a gróf Blankenstein György hagyományára vonatkozó iratokat az egyetemes levéltárból kiemeltettem, azokból azonban sem az örökhagyó elhalálozási helye, sem hagyatéki bírósága ki nem tűnik. A végrendeletnek, valamint az 1877. évi közgyűlési jegyzőkönyv 24. pontjában hivatkozott értesítésnek nyoma sincs. Kivehető az iratokból, hogy a végrendelet végrehajtója Lachnit Henrik lovag bécsi lakos volt, ez azonban, ha jól tudom, már életben nincs. A névszerint meg nem nevezett örökösök képviselője, úgy látszik, dr. Layer János budapesti ügyvéd volt, a ki azonban szintén már elhalálozott. Miután ezen adatok alapján a nyomozást folytatni szándékozom, kérem egyelőre a fentieket tudomásul venni és további kutatásaim eredményét bevárni. Tudomásul vétetik ; az egyet, ügyészt pedig felkéri a közgyűlés a nyomozás további folytatására. 94. (Zs.) A m. évi jegyzőkönyv 113. pontjánál jelenti az egyetemes felügyelő, mint a, millennáris pályamű ügyében kiküldött bírálóbizottság elnöke, hogy a beérkezett pályamű még mindig szakbirálat alatt áll. Tudomásul vétetik. 95. (H.) U. a,, jegyzőkönyv 115. pontjánál olvastatik az énekeskönyv kiadása ügyében kiküldött bizottság elnökének, dr. Baltik Frigyes püspöknek következő jelentése: Van szerencsém a főt. egyet, gyűlésnek hivatalos tisztelettel jelenteni, hogy a magyar énekesügyi bizottságba a püspök urak 2 — 2 tagot neveztek. Nevezetesen: a bányakerületből lett megbízva Petrovics Sámuel csanád-csongrádi esperes és Milder Sámuel beszterczebányai lelkész ; a dunáninneni egyházkerületet képviselni fogja Gaál Mihály agárdi lelkész és Kovács Sándor pozsonyi theol. tanár ; a dunántuli egyházkerület képviselői : Sántha Károly sárszentlőrinczi lelkész és Payr Sándor soproni theol. tanár; a tiszai kerület részéről neveztetett: Kemény Lajos osgyáni lelkész és Csengey Gusztáv eperjesi theol. tanár. Azonban tisztelettel kell jelentenem, hogy a bizottság eddig érdemleges ülést nem tartott, mert az egyes püspököknek nincs semmi forrásuk, a miből a bizottsági tagok útiköltségeit fedezzék. Ezen kiadás a püspökök nézete szerint az egyetemes pénztárból fedezendő lenne. Különben a püspökök azon nézetben vannak, hogy az ügy érdekében a dolgot siettetni nem lehet, mert tudjuk, hogy a dunántúli kerületben az énekeskönyv szerkesztése körül igen nagy szorgalommal és szakavatottsággal járnak el. Szerintünk ennek az énekeskönyvnek megjelenése lenne bevárandó, lehetséges lesz-e ezen könyvet egyetemessé tenni, továbbá Kovács Sándor pozsonyi theol. tanár igen hasznavehető „Kis énekeskönyv" czíinű énekgyűjteményt adott ki. S ez a mi nézetünk is, hogy előbb kell gyűjteni a mi van s azután az énekeskönyv szerkesztéséhez lehet majd átmenni. Azonkívül tanácsos, hogy a lapokban folytatott polémia a magyar egyházi énekekre vonatkozólag úgy irodalmi, mint hymnologiai szempontból talán röpiratilag is bizonyos objectiv megállapodásra jusson, mert az nem lehet czélja az egyet, énekesiigyi bizottságnak, hogy az ellentétek még jobban kiélesedjenek, hanem az „autiquam exquirite matrem" elv szerint valóban hymnologiai közkincsünk a hivők rendelkezésére bocsáttassék. Ennélfogva azon nézetben vagyunk, hogy 1—2 évig be kell várnunk a viták folyamát és a gyűjtések eredményét s addig ezen énekesügyi bizottság, mint a szerkesztésre kiküldött szakközeg, ezen munkájával bátran szünetelhet is, míg az ellentétek jobbára megszűnnek. Tudomásul vétetik. 10*