Egyetemes Közgyűlési Jegyzőkönyv – 1900. november 7

45 100. (P.) A mult évi egyetemes közgyűlés 85. jegyzőkönyvi pontja kapcsán Poszvék 100-105. Sándor előadó jelenti, hogy az általa összeállított s az egyetemes számvevőszék által jóváhagyott zárszámadási, illetőleg költségelőirányzati és leltári mintákra a bányai, tiszai és dunántúli egyházkerületek részéről tett megjegyzések nem a minták szerkezetére, hanem csak az azokhoz csatolt, a rovatok kitöltésére kiterjedő utasításra vonatkozván, a minták elfogadottaknak tekinthetők, miért is indítványozza : nyomattassék ki jó minőségű, a gyakorlati használatra alkalmas nagyságú papíron a költségelőirányzat összeállítására is használható zárszámadási és leltári minta 10,000—10,000, az utasítás pedig 1000 ívben, s bocsáttassanak ez ívek a kiállítási áron az egyházi testületek rendelkezésére azon megjegyzéssel, hogy az utasítás csakis tájékozásul szolgál arra nézve, mimódon lehet a zsinati törvény az egyházi háztartásra vonatkozó intézkedéseinek e minták keretében érvényt szerezni, az utasításnak a helyi viszonyokhoz képest kívánatos módosítása s kiegészítése a felülvizsgálatot teljesítő számvevőszékek hatásköréhez tartozván. A közgyűlés az indítványt elfogadván, a végrehajtással az egyetemes egyházi pénztárost s az előadót bízza meg. 101. (Gy.) A mult évi jegyzőkönyv 91-ik pontjánál fölvétetett az elnöki jelentés 16-ik pontja, a mely szerint a vallás- és közoktatásügyi minister 94,589/1899. számú átirata, melyben értesíti az egyetemes felügyelőt, hogy Jeszenszky Pálnak az egyetemes egyház által felterjesztett kérelme nem volt teljesíthető, a folyamodónak egyházi hivatalos úton kézbesíttetett. Tudomásul vétetik. 102. (Zs.) A mult évi jegyzőkönyv 92-ik pontjánál fölvétetett az elnöki jelentés ] 1-ik pontja, mely szerint a nógrádi, lionti és barsi esperességek és a bányai egyházkerület között az egyházkerületek arányosításánál fogva bizonyos alapokra nézve fenforgó vitás kérdések elintézésére a választott biróság megalakítása iránt a szükséges intézkedések meg lettek téve. Tudomásul szolgál. 103. (P.) A mult évi közgyűlés 93-ik jegyzőkönyvi pontjára való hivatkozással, elnöki jelentése 12-ik pontja alatt az egyetemes felügyelő előterjeszti, hogy a Reischl Károly alapítványát illetőleg a dunáninneni egyházkerület s az árvái és liptói egyházmegye közt felmerült vitás kérdés eldöntésére a zsinati törvény 21—35. §-ai értelmében hivatott választott biróság tagjainak megválasztására felhívta az érdekelt feleket. A felhívásnak az árvái és liptói egyházmegye megfelelt, míg a dunáninneni egyházkerület annak nem tett eleget. A közgyűlés az egyetemes felügyelő elnöki jelentésének ide vonatkozó részét helyeslőleg tudomásul vévén, kimondja, hogy a mult év jegyzőkönyvében előforduló „törvénykezési út" kifejezés alatt csakis az „egyházi" törvénykezés értendő, s hogy a napirenden levő kérdés a zsinati törvény értelmében választott biróság elé tartozik, miért is felkéri az egyetemes felügyelőt, hogy a dunáninneni egyházkerületet, a részéről választandó két biró megnevezésére újólag felhívni szíveskedjék. 104. (Zs.) A mult évi jegyzőkönyv 94-ik pontjánál fölvétetett a bányai egyházkerület indítványa, hogy a vasárnapi iparmunkaszünetről szóló törvény határozmányainak más foglalkozásúakra leendő kiterjesztése iránt felterjesztés intéztessék a kormányhoz. Tekintettel arra, hogy az egyetemes közgyűlés ily értelemben már két évvel ezelőtt felterjesztést intézett a kormányhoz, újabb feliratnak szükségét ezúttal nem látja és ezért az indítvány felett napirendre tér. 105. (G.) Olvastattak a mult évi jegyzőkönyv 95. pontjánál az egyházpolitikai törvények hatását jelző tünetekről szóló püspöki jelentések. Dunáninnen a helyzet nem rosszabbodott, de nem is javult. Városokban és a diasporában hátrányban vagyunk a gyermekek vallásos nevelését illetőleg. Hasonlóan nagy hátrányban vagyunk a kitéréseknél. Ellenben megnyugtató, hogy a belmissiói működés terén a bajok leküzdésére a tevékenység évről-évre nagyobb. Főkép a szórványokban való hitoktatás berendezésére nézve a viszonyok javultak, ámbár a hívek e téren csekély áldozatot hoznak s a hitoktatási költségek fedezését a felsőbb egyházi hatóságoktól várják. Dunántúl bár szintén érzi az egyházpolitikai törvényekkel reá nehezült verseny súlyát: másfelől mégis tagjainak hűségében biztosítva látja a szebb jövő -zálogát. A hívek serege megérti lelki fejedelmünk intő szavát: „Légy hű mind halálig!-' — s visszhangoztatja a jelszót: „Küzdök, de nem merülök el!" Az anyagyülekezetekben az egyháziasságnak nem hanyatlásáról, hanem éledéséről szólhatni. Csak a szórványok vannak az ellenfél részéről sokféle kísértésnek kitéve. Általán véve, míg az egyik évben a kitértek, a másik évben a hozzánk 12