Egyetemes Közgyűlési Jegyzőkönyv – 1900. november 7
b) Jegyzőkönyvi kivonattal : Dr. Szelényi Aladár Vasskó Endre Földváry Elemér Kaufmann Kamill Osztroluczky Miklós Zsigmondy Géza Ivánka Pál Dr. Malczovich László Haviár Gyula Dr. Hösz Mihály Dr. Nóvák Gyula Krkos Lajos Horváth Sándor Schrancz János Scholtz Gusztáv Bakay Péter Moravcsik Mihály Frint Lajos Kruttschnitt Antal Veres Pál Petri Károly Kuzma Adolf Chovan Zsigmond IV, A tiszai egyházkerületből : Szontágh Pál Szentiványi József Radvány István Dr. Mesko László Kubinyi Géza Miinich Kálmán Benczúr Géza a) Megbízó levéllel. Ludmann Ottó, Fischer Miklós, Strauch Béla Materny Lajos Dianiska András Hronyecz József Liszkay János Zachar Sámuel Simkovics János Zeman János tanárok. b) Jegyzőkönyvi kivonattal : Dr. Zelenka Lajos Kubinyi Albert Majerszky Béla Hámos László Dr. Szánthó Gyula Gresch Ágost Szakmáry Károly Medveczky Sándor Márton János Dr. Walter Béla Moór Gyula Draskóczy Lajos 1. (P.) Az egyetemes egyházi és iskolai felügyelő, az egyházi főjegyző által végzett buzgó templomi isteni tisztelet után a budapesti gyülekezet Deák-téri dísztermében egybegyűlt gyűlési tagokat melegen üdvözölvén, következő beszéddel nyitotta meg a közgyűlést: Főtisztelendő Egyetemes Gyűlés ! Egyetemes egyházunknak évenként megtartott közgyűlései mindig egy-egy rövid korszakot jeleznek egyházunk történetében és mintegy nyugvó pontot képeznek. A véges emberi elmének szüksége van arra, hogy az idő végtelen folyamában nyugvó pontokat keressen és találjon. Ilyen nyugvó pont ez az esztendő, keresztyén időszámításunk 1900-ik éve a XIX-ik század bucsúéve és egyszersmind 900 éve annak, hogy a keresztyén vallás Magyarországon felvétetett. Elég jelentőségteljes korszakot jelző nyugvó pont ez arra nézve, hogy a Főtisztelendő Egyetemes Közgyűlés megengedje nekem, miszerint nem annyira a lefolyt közigazgatási évre tekintsek vissza, hanem visszapillantást vethessek egy hosszú korszakra, a keresztyén számításnak 19 századára és arra a kilencz századra is, a mely lefolyt a keresztyénségnek Magyarországon való elterjedése óta. Észrevétlenül köszöntött be annak idején a keresztyénség. Olyannyira észrevétlenül, hogy azon kor legműveltebb férfiai, a kik ^ megfigyelték annak eseményeit, a keresztyénség keletkezését úgyszólván észre sem vették. És íme egy ilyen, a maga idejében alig észrevett esemény egy korszak keletkezését jelenti, alapul szolgál egészen új időszámításra, a világról, a mindenségről, a társadalomról való felfogások teljes átalakulására. 1*
