Egyetemes Közgyűlési Jegyzőkönyv – 1894. május 23

5 lelkesítő például szolgáljon a késő utókornak is, ezennel elhatározza, miszerint azt sokszoros érdemeinek kegyeletes elismerése mellett, e jegyzőkönyv lapjain is maradandóvá teszi. 3. (F.) Fölvétetett ugyanazon jelentésnek 8-ik pontja, mely az összes magyar protestantismus méltó büszkeségének, báró Vay Miklósnak elhunytáról emlékezik meg. Noha e veszteség első sorban a testvér ev. ref. egyházat érinti, mely őt a jelesek legjelesbjeinek sorában a magáénak vallotta, mindazonáltal, tekintve azt, hogy a megdicsőült egyike volt azoknak, kik a két testvéregyház közötti szoros kapcsolat és összetartozás tudatától a legmélyebben voltak mindig áthatva, tekintve továbbá a megdicsőültnek a protestantismus jogai s igazainak védelmében s felvirágoztatása körül magas egyházi és világi állásaiban hosszú éveken keresztül kifejtett, a szűkkeblű felekezetiesség korlátain messze felülemelkedő és közvetve a mi szorosb értelemben vett ev. egyházunk által is érezhető áldásos tevékenységét: a testvér ref. egyháznak oly mélyen érzett gyászában egyetemes gyűlésünk őszintén osztozik s ennek kifejezéseül nékie nemcsak e jegyzőkönyv lapjain emléket emel, hanem elhatározza egyszersmind, hogy a testvér ev. ref. egyház konventjéhez ezen érzelmeket tolmácsoló átirat intéztessék. 4. (Zs.) Felvétetvén az elnöki jelentés 3-ik pontja, mely a pénzügyi bizottság jelentésére vonatkozik, ennek tárgyalása a legközelebbi rendes egyetemes közgyűlésre halasztatik. 5- (Gy.) Fölvétetvén az elnöki jelentés 6-ik pontja, olvastatott a vallás- és közoktatásügyi ministernek következő leirata: O cs. és ap. kir. Felsége 1869. évi február 15-én kelt legf. elhatározásával legk. megengedni méltóztatott, hogy a két protestáns egyház javára megállapított országos segély kiosztása a nevezett két egyház autonom kormányzó testületei által eszközöltessék. Ehhez képest az országos segély megfelelő része az egyházkerületek mindenikének évről évre kiutalványoztatott azon időtől fogva egész 1894. évig. A megváltozott viszonyok, és kivált azon körülmény, hogy az ág. hitv. ev. egyház egyetemes közgyűlésének hatásköre az utolsó zsinati törvények által részletesen és szabatosan megállapíttatott, valamint végül annak a figyelembe vétele, hogy nemcsak hitfelekezeti, hanem egyszersmind állami érdek az, hogy az egyházegyetem, mint ilyen, anyagilag erősbödjék és főhatóságának tekintélye emeltessék : arra késztetnek engem, hogy czélszerűségi szempontból az országos segélyt, nem mint az eddig történt, közvetlenül az egyházkerületeknek, hanem közvetlenül az egyetemes közgyűlésnek utalványozzam ki számadási kötelezettség mellett méltóságod és az egyházi társelnök aláírásával ellátott, az egyházi egyetemes közgyűlés hivatalos pecsétjével erősített bélyegtelen nyugtára az egyetemes pénztáros kezeihez. Az utalványozott országos segély hováfordítására nézve ugyanazon elvek maradnak irányadók, a melyek az országgyűlés határozata szerint eddigien is az egyházkerületek által szemmel tartattak és a mely elvek az 1869. évi 3072. szám alatt méltóságod elődjével közöltettek; egyebekben pedig az említett segély kiosztása felett önállóan határoz a nevezett egyházi főhatóság közgyűlése s a főfelügyeleti jog gyakorolhatása végett teljesen felszerelt, okmányokkal ellátott, külön vezetendő évi számadást terjeszt fel felülvizsgálás czéljából a vezetésem alatt álló ministeriumhoz. Van szerencsém méltóságodat tisztelettel felkérni, hogy a fennebbieket egyházi elnöktársával közölni s jelen intézvényem foganatosítása iránt intézkedni méltóztassék. Végezetül tudatom, hogy a m. kir. központi állampénztár egyidejűleg utasíttatott, hogy az egyetemes egyházi közalap gyarapítására szolgáló s a törvényhozás által mint átmeneti kiadást az 1894. évre megszavazott 150.000 frtból az ágostai hitv. ev. egyház közalapját illető rész fejében 50.000, azaz ötvenezer frtot, továbbá az 1894-ik évre kijáró országos segély fejében 24.000, azaz huszonnégyezer frtot a fennebb előadott módozatok mellett az egyetemes pénztáros kezeihez fizessen ki. Fogadja méltóságod kiváló tiszteletem őszinte nyilvánítását. Budapest, 1894. január 12-én. Gf. Csáky s. k.