Egyetemes Közgyűlési Jegyzőkönyv – 1890. október 8

8 6. (V.) Ugyanazon jkv. 8-ik pontja alatt, minthogy az egyetemes közgyűlés még 1888. évben tartott közgyűlésében megbotránkozását fejezte ki a fölött, hogy a turóczi és nyitrai esperességi felügyelő a Kiewben tartott orosz keleti egyházi és nemzeti ünnepélyen megjelent s megkereste a dunáninneni egyházkerületet, hogy a turóczi és nyitrai esperességi felügyelő ellen tartsa meg a vizsgálatot, annak eredményéhez képest ellene a megtorló lépéseket tegye meg s eljárásáról tegyen jelentést, a dunáninneni egyházkerület azonban a szavazatok többségével visszautasítá az egyetemes gyűlésnek azt az eljárását, hogy a kerület egyik tisztviselője ellen megbotránkozásának adott kifejezést, a sürgetett vizsgálatot el nem rendelte, hanem az egyetemes gyűlés megkeresését feljelentésnek véve, annak elintézését a nyitrai és turóczi esperességekre ruházta át, az egyetemes gyűlés kijelenté, hogy határozatát t'entartva, a mennyiben annak egy részét a dunáninneni egyházkerület visszautasítja, e jogosulatlan visszautasítás felett rosszalását fejezi ki s egyébként az egyházkerület jelentését a hozzá intézett megkeresés végrehajtása tárgyában elvárja. A jkv. c) pontjánál olvastatott a dunáninneni egyházkerület 1890. évi közgyűlése jegyzőkönyvének 53. pontja, mely szerint a turóczi és nyitrai esperességekből jelentetvén, hogy a turóczi és nyitrai esperességi felügyelőben kiewi utja miatt semmi hibát, illetve e kiewi útban semmiféle büntetendő cselekményt nem láttak és ezért vizsgálatot tartani vagy rendelni szükségesnek nem találták, e jelentés tudomásúl vétetett. E felolvasott jegyzőkönyvi pont kapcsán ugy a dunáninneni egyházkerület püspöke, mint e kerület több küldötte előadván, hogy az esperességekben a nyitrai és turóczi esperességi felügyelő ellen előnyomozás tartatott, s hogy az előnyomozás adatai alapján nem tartották az esperességek közgyűlései a rendes vizsgálat elrendelését szükségesnek, beható vita után és a dunántúli egyházkerület felügyelőjének szövegezve benyújtott indítványához képest a felszólalók többségének nyilatkozata alapján, határozatilag kimondatik, hogy: Az egyetemes gyűlés, tekintettel a dunáninneni egyházkerület püspöke által az egyetemes felügyelő részéről történt üdvözlése alkalmából a gyűlés szine előtt elmondottakra és arra, hogy a nevezett egyházkerületnek püspöke és több küldötte az egyetemes közgyűlésen bejelentette, hogy a mult évi egyetemes közgyűlési jegyzőkönyv 8-ik pontjában elrendeltekre nézve előnyomozás történt, a dunáninneni egyházkerület jelentését tudomásúl veszi. 7. (V.) Ugyanazon jegyzőkönyv 9. pontja alatt az egyetemes közgyűlés, még 1888-ban hozott s az anyakönyveknek az állam hivatalos nyelvén leendő vezetését elrendelő határozatát, melyben egyúttal megengedtetett, hogy tekintettel a dunáninneni egyházkerület néprajzi viszonyaira és a méltányosságra — e kerület püspöke oly kerületbeli lelkészeknek, kik az állam hivatalos nyelvét kellő mértékben nem bírják s koruknál fogva azt elsajátítani nem képesek, az e határozatban foglalt szabály alól felmentést adhasson, — a dunáninneni egyházkerületnek azon kijelentése ellenében, hogy az anyakönyvek nyelvére nézve nem e határozatot, hanem az 1868. 44. t.-cz. 14. §-át ismerheti el egyedül jogérvényesnek és irányadónak, épségben fentartotta; mert a dunáninneni egyházkerületnek azt az álláspontját, hogy az anyakönyvek nyelvének meghatározása minden egyes egyházközség kizárólagos autonom joga volna, maga a hivatkozott törvényszakasz megczáfolja. Olvastatván e pontnál a dunáninneni egyházkerület 1890. évi közgyűlési jegyzőkönyvének 49. pontja, mely szerint e kerület a kebelbeli esperességek szavazatainak többségével kijelenté, hogy ez ügyben eddig elfoglalt álláspontját fenntartj a s az anyakönyvek vezetési nyelvének meghatározására az egyes egyházgyülekezeteket tartja jogosultaknak, az egyetemes gyűlés újból kijelenti, hogy 1888. évi jegyzőkönyvének 42. pontja alatt hozott határozatát egész terjedelmében fentartja. 8. (V.) Ugyanazon jkv. 10-ik pontjánál, mely alatt az egyetemes közgyűlés kimondta, hogy a dunáninneni egyházkerületnek azt a kívánságát figyelembe vehetőnek nem tartja, melynél fogva az 1882. évi egyetemes gyűlésnek jegyzőkönyve 5-ik pontja alatt foglalt határozata megváltoztattassék, olvastatott a dunáninneni egyházkerület 1890. évi közgyűlési jegyzőkönyvének 51. pontja, melyben az egyházkerület újból felkéri az egyetemes gyűlést, hogy ezen egyházalkotmányunkba oly mélyen beható kérdést a kerület kérelméhez képest intézze el. Az egyetemes közgyűlés a dunáninneni egyházkerület kérelmét teljesíthetőnek nem tartván, mult évi határozatát fentartja.