Egyetemes Közgyűlési Jegyzőkönyv – 1890. október 8
6 \ 13. Kihirdetés végett bemutatom az egyetemes törvényszék következő Ítéleteit: a) Mihályi Károly apáczai lelkész ügyében, b) Karner Mátyás kis-semlaki tanító ügyében. 14. Jelentem, hogy az egyetemes törvényszék Marosy Sándor selmeczi tanár ügyében is hozott ítéletet, mely azonban a selmeczi lyceumnak adott állami segély iránt kötött szerződés értelmében a vallás- és közoktatásügyi minisztériumhoz terjesztetett fel. Kelt Budapesten, 1890. október 7-én. Felolvastatván ezen elnöki jelentés, az újonnan választott püspökök nyilatkoztak az egyetemes gyűlés előtt. Először Zelenka Pál, a tiszai kerület püspöke szólalt fel s ekképen szólott: Egyetemes egyházunk, s benne kivált tiszai egyházkerületünk szempontjából fontos ezen helyre rendeltetvén : elfoglalom azt imént Isten segedelme hívásával és a méltóságos Báró Elnök úr és a tisztelt gyűlés testvéries jóindulatának kikérésével. Nagy elődök hirdették e helyről közegyházunk bajait, tanácskoztak egyházunk közjaván, munkáltak annak jövőjén. Azon egyháznagyok után én egyszerű munkás nyertem e fontos szerepre megbízatást. Elfogadtam azt, mert az egyház szava mindig parancs volt előttem, mert az egyházban az Ur szolgálatára szentelt életem minden törekvése egyházunk igaz javának áldozattal munkálására irányult, mert hiszem és igaz, hogy az Ur az erőtlenekben is nyilvánítja az Ő kegyelmét. Elfogadtam és elfoglalom most e helyet annak kijelentésével, hogy a személy változott ugyan e helyen, de e szellem nem. Él bennem és éltet engem az a szellem, mely egyedül az Urat keresi, szolgálja és imádja az Ur egyházában, az a szellem tehát, mely nem bont, hanem épít, nem szór, hanem gyűjt, nem üldöz, hanem megnyer, nem ellenségeskedik, hanem szeret. Az a szellem, mely a részek alkotmányos szabadságának megóvása mellett evangyéliomszerii egyházunknak hazánkban egy voltát s annak egyetemes gyűlésén és zsinaton legfőbb hatalmát hirdeti. Az a szellem tehát, mely fajok és nyelvek különböző volta daczára egy Urat, egy mezőt, egy tűzhelyet, egy oltárt ismer s utóbbi előtt keresve az igaz békére valókat, vallja és munkálja hazánk sorsával összeforrt egyházunk elválhatlan egy voltát, ápolja az egyetértés s lelkes életáldozat által annak boldogulását. Ily meggyőződéssel és elhatározással Ígérek, magam és egyházkerületünk részéről közreműködést, kérvén a méltóságos Báró Elnök ur s a tisztelt közgyűlés atyafiságos jóindulatát. Utána Baltik Frigyes, a dunáninneni kerület püspöke intézte a gyűléshez a következő beszédet. A midőn a dunáninneni egyházkerület rendeletéből, mint annak uj püspöke, a főtiszteletü egyetemes gyűlés színe előtt megjelentem, ez által is akartam kifejezését adni annak, hogy én és az egyházkerület a többi testvérkerületekkel s hitsorsosainkkal egy test vagyunk s ezentúl is maradni akarunk, valamint, hogy az egyetemes gyűléssel az összetartást és egyetértést fentartani óhajtjuk, s egyházunk alkotmányának keretében egyházunk javára a közmunkát végezni megyünk. Bold. Geduly püspök örökségét átvettem: az ő nyomdokaiba lépni s azokban maradni akarok, az ő apostoli szelídsége és türelme, szeretete s áldozatkészsége előttem mindég annak jelei valának, hogy az ő nyomdokai köztünk, Krisztus nyomdokai valának, a kinek ő hü követője vala. Itt őt követni fogom. Pótolni nem, őt a vezért, mert én gyarlóságomban egyszerű munkása maradok az én szeretett egyházamnak. E munkámat pedig olyképen akarom végezni, hogy én a békének olaj ágával és a szeretetnek zálogával viselni akarom a nap térhét s az urnák keresztjét, kötelességeimnek tudatában úgy az egyház, mint a haza iránt, mely kettőnek javát szivemen hordom. Tudom, hogy egyházkerületem és az egyetemes gyűlés közt ellentétek voltak eddig s vannak is. De ha annak előtte úgy látszott, mintha e testületek ellenséges harczvonalban állottak volna egymás ellen, igyekezni fogom az ellentéteket Isten segedelmével részünkön úgy kiegyenlíteni, hogy azok csakis a testvérek elvi ellentétei maradjanak, mindég azonban, oly békülékeny irányban, hogy az összetartás és a közmunka müve az által ne szenvedjen a mint némileg az ez évi kerületi gyűlés békülékenyebb jellegű határozatai is bizonyítják. S kell is, hogy mind, a mi elválaszt, tűnjék el, a mi pedig egyesít, mindinkább köztünk fejlődjék. Az idők jelei komolyak; ha körültekintünk, látjuk, hogy sok ellentétes áramlattal sikra kell szállani egyházunknak. Itt kell, hogy együtt legyünk s megvédjük apáink szent hitét. Isten és e főtiszteletü gyűlés előtt ünnepélyes fogadást teszek, hogy én az összetartást és az egységet nem fogom megzavarni s ily értelemben a béke zálogául nyújtom jobbomat a testvéreknek. Méltóságos báró egyetemes felügyelő urunknak pedig rólam való szives elnöki üdvözléséért hálás köszönetemet tiszteletteljesen nyilvánítom.