Egyetemes Közgyűlési Jegyzőkönyv – 1888. október 10

— 32 — előállítási költségeihez hozzájárulni kényszeríttettek, a jkv 3 —ik pontja alatt kiküldött bizottság javaslatához képest ezen sérelmi ügy illetékes intézkedés czéljából a dunántúli egyházkerülethez tétetik át. 54. (V.) Az ó-falvi ev. egyháznak a «za humenki» nevú szántóföld ügyében a tiszai egyházkerület által hozott határozat elleu beadott és felterjesztett felebbezése, nem lévén akkép felszerelve, hogy az ügy alaposan elbírálható lett volna, — az utóbbi pontban említett bizottság javaslata alapján — azzal küldetik vissza a tiszai egyházkerülethez, hogy azt ugv a jelenlegi, valamint a volt ó-falvi lelkész hiványával és a vitássá vált területre vonatkozó telekjegyzőkönyvvel felszerelve, ismét terjeszsze fel. 55. (H.) A mult évi jkv. 54. pontjánál, mely szerint a hegyallvai esperességi tanítók azon emlékirata, melyben panaszosan említtetik fel azon megkülönböztetés, melyet a nyugdíj törvény az állami és felekezeti tanítók közt tesz, midőn az előbbieket 30, az utóbbiakat csak 40 évi szolgálat után jogosítja fel teljes nyugdíjra, véleményezés végett a tanügyi bizottságnak adatott ki; olvastatott ezen bizottságnak véleménye, mely következő «ha-figyelembe veszszük az állami tisztviselők nyugdíjazásáról szóló 1885. eszt. 11. t.-cz. intézkedéseit, melyek szerint, eltekintve a ministerekre és államtitkárokra vonatkozó intézkedésekről, egyedül tanárok és a fentidézett 1875. eszi. 32. t.-cz. intézkedései alá nem eső tanítók, tehát oly tanítók, kik nem népoktatási intézeteknél vannak alkalmazva, kötelesek 30 évig, ellenben a többi állami alkalmazottak 40 évig tartoznak szakadatlanúl szolgálni, hogv a teljes nyugdíj élvezetébe léphessenek; ha azt tekintjük, hogy péld. fővárosunkban is, mely nem veszi igénybe a néptanítók állami nyugdíjaztatását, hanem a saját népiskoláiban alkalmazott tanerő nyugdíjáról önmaga gondoskodik, a néptanítók csak 40 évi szolgálat után lépnek a teljes nyugdíj élvezetébe; ha fontolóra veszszük egvrészt azt, hogy az összes állami községi és felekezeti néptanítók nyugdíjazásáról a törvényhozás egyformán gondoskodott s másrészt azt, hogy az általános nyugdíjtörvény ily irányban leendő módosítására, mely a nyugdíjalap tetemes megterheltetésével járna, ez idő szerint a legkevesebb kilátás sem lehet javasoltatik, hogy az egyetemes gyűlés az iránt, hogy a felekezeti tanítók 30 évi szolgálat után teljes nyugdíjban részesüljenek, sem a ministeriumhoz, sem a törvényhozáshoz kérvénynyel ne járuljon.« Az egyetemes gyűlés a tanügyi bizottságnak ezen okadatolt véleményét és javaslatát elfogadja. 56. (Sch.) U. a. jk. 5 5 . pontjánál olvastatott Hornyánszky Viktor könyvnyomdai czég azon kérvényére, illetőleg ajánlatára vonatkozólag, hogy az iskolákba egyöntetű tankönyvek hozassanak be s adassanak ki, az egyetemes tanügyi bizottság következő véleménye : «Bár kívánatosnak s üdvösnek látjuk, hogy egyházunk valamennyi elemi iskoláiban egyöntetű tankönyvek használtassanak, mindazonáltal tekintve az egyes kerületek autonómiáját, a Hornyánszky Viktor czégnek ajánlatát, kedvező volta daczára, ez idő szerint mellőzendőnek tarjtuk.» Tudomásul vétetik. 57. (Gv.) U. a. jk. 5 6—ik pontjánál, mely szerint a papi özvegyeket s árvákat segélvző, valamint a tanári nyugdíjintézeteknek tőkekamat-adóval való sérelmes megterheltetése miatt, a m. kir. pénzügyi ministerhez fölterjesztés intézése határoztatott el, fölvétetvén az elnöki jelentés azon pontja, mely szerint a fölterjesztés megtörtént, de válasz nem érkezett, tudomásul vétetik. 58. (Sch.) Ugyanazon jegyzőkönyv 57. pontjánál a békési esperességnek az egyetemes gyűléshez beterjesztett azon kérvényére vonatkozólag, hogy a szarvasi főgymnasium egyszer s mindenkorra 25,000 frtnvi államsegélyért folyamodhassék és világosittassék lel, váljon nem fogja-e a ministerium ez államsegélyt oly befolváshoz kötni, a milyenhez az