Egyetemes Közgyűlési Jegyzőkönyv – 1886. október 13

— IO — Minthogy ekkép, a mellett, hogy a lelkészi vizsgáknál kettős legyen az az elnökség, két kerület nyilatkozott, kettő pedig ettől eltérő elhatározást nyilvánított: ennélfogva egyes kerületekben az elnöklésre nézve, az illető kerületek fennebbi nyilatkozatainak megfelelő intézkedések lesznek irányadók. 21. (H.) Ezzel kapcsolatban a dunántúli kerület püspöke indítványozza, hogy miután az egyes kerületekben különböző lelkészvizsgálati bizonyítványok vannak szokásban, tétessenek azok egyformákká s így egyetemes jelleggel láttassanak el. Ezen indítvány folytán fölkéretnek a kerületek püspökei, hogy az egyetemes jellegnek megfelelő s egyöntetű bizonyítványra nézve, a jövő egyetemes gyűlés elé javaslatot terjeszteni szíveskedjenek. 22. (V.) A mult évi jegyzőkönyv 17. pontjánál olvastatik az egyetemes alap létesítése kérdésében kiküldött bizottság javaslata, mely szerint az egyetemes alap az egyházak kötelező megadóztatása alapján a következő főelvek mellett volna létesítendő : Az évi járulékok az egyes egyházakra vettessenek ki. Az évi járulék legyen az összes egyháztagok tiszta évi jövedelmének egy ezred része. Az egyháztagok tiszta évi jövedelme akkép számíttassék ki, hogy azok összes egyenes évi államadójának háromszorosa vétessék tiszta jövedelemnek. A járulék vagy évenként fizettessék, vagy a járuléknak megfelelő tőkeösszeg egyszer s mindenkorra szolgáltassék be az egyetemes alapba. Hogy az egyes egyházak a megállapított évi járulékot vagy ennek megfelelő tőkeösszeget saját jövedelmeikből fizetik-e vagy pedig önkéntes adakozás útján szedik-e be saját egyháztagjaiktól, az az egyes egyházak belügyét képezze. Ajánlja továbbá a bizottság, hogy miután a kötelező megadóztatás elvének elfogadása és ennek alapján a részletes szabályok megállapítása hosszasabb tárgyalásokat igényel, egyelőre önkénytes gyűjtések indíttassanak meg; s javaslatát következőkben összegezi: 1. Mondja ki az egyetemes gyűlés határozatilag, hogy az egyetemes alap az egyes egyházaknak kötelező megadóztatásával létesíttetik; s 2. felszólítandók az egyes egyházak, hogy egyháztagjaikat hívják fel arra, hogy önkényt bevallandó tiszta évi jövedelmük egy ezredrészével járuljanak mint önkénytes adománynyal az egyetemes alap gyarapításához. A tiszai püspök az önkénytes adakozások gyűjtésének eredményességéhez az egyházkerületek, esperességek s egyházak élén állók jó példáját nélkülözhetetlennek jelezve, felajánl az egyetemes alaphoz 100 frtot mint egyszeri adományt s a jövőre évi járulékul kötelezi jövedelmének egyezred részét; egyetemes felügyelő pedig felajánl 30 forintot mint évi járulékot. Az egyetemes gyűlés a nagylelkű adományozók buzdító példáját jegyzőkönyvében örökítvén meg, a bizottság kétrendbeli indítványát tárgyalás és nyilatkozat végett a kerületekkel közli. 28. (Sch.) Ugyanazon jegyzőkönyv 18. pontjánál olvastatott a supplikátiók ügyében való javaslattételre kiküldött választmány következő javaslata: «1. A tápintézetekre való személyes kéregetés, mint a mely a mai viszonyok között mind a kiküldött ifjú erkölcsi életére káros hatással van; mind pedig az érdekelt tanodákra hátrányos, besziintettessék. 2. A fentebbinek helyébe a következő intézkedés életbeléptetése javasoltatik: miszerint az egyes tanodák igazgatóitól — az év különböző szakában — az esperesi hivatal útján — az egyes gyülekezetek lelkészeihez adakozási ívek küldessenek, — kik a szent ügyet szem előtt tartva, híveiket adakozásra buzdítsák; az íveket — az eszközölt pénzgyűjtelék becsatolásával a tanodák igazgatóihoz — posta útján — újra s okvetlen visszaszármaztassák. 3. Az ily módon eszközölt gyűjtésnek köre — az algymnasiumokra vonatkozólag — bezárúl, azon egyházkerület határvonalával, a melyben azok léteznek, ellenben a főtanodák és akadémiák gyűjtési szabadsága kiterjed mind a .négy egyházkerületre. A polgári iskolákra való gyűjtés szigorúan beliltassék. A fentebbi 3 pontban röviden jelzett javaslatunkat azon kijelentéssel terjesztjük be a főtiszt és mélt. egyetemes gyűléshez, miszerint, ha annak gyakorlata 1—2 év lefolyása alatt életre valónak és áldásosnak bizonyulna be: továbbra is meghagyassék, — ha pedig a tapasztalat ellenkezőt tüntetne fel : akkor újra az előbbi gyakorlat állíttassék vissza.»