Egyetemes Közgyűlési Jegyzőkönyv – 1886. október 13
— 1 6 — IV. A tiszai egyházkerületből felebbezett perekre nézve, elnökség: a dunántúli kerület társelnökei; világi közbirák; Görgey István, Kiss Sándor, Márton Pál, Vörös Jenő, Szendrőv Sándor, Beliczav Elek; egyháziak: Boditzky Kálmán, Tatay Sámuel, Szigethy Dániel, Héring János, Gyurácz Ferencz; a tanári karból: Müllner Mátyás, Fadgyas Pál; póttagok: Molnár Lajos (felpéczi), Bozzay János, Bognár Endre, dr. Berzsenyi Dezső. 28. (V.) U. a. jkv. 23. pontjánál, mely szerint Horvát - Szlavonországban levő egvházaink ügye a megfelelő intézkedéseknek és lépéseknek a reform, testvérekkel egvetértőleg leendő megtétele végett, az egyházunkat érdeklő országgyűlési tárgyak, sérelmek és kérvényezés tárgyában kiküldött bizottsághoz tétetett át, olvastatik ezen bizottság 1886. ápril hó 12-iki ülési jkvének megfelelő pontja, mely szerint a bizottság elhatározta, hogv a sérelmek orvoslása iránt a miniszterelnökhöz s általa a kormányhoz felirat intéztessék oly értelemben, hogy a horvát-szlavonországi ág. hitv. evang. egyházaknak a magyarországi ág. hitvall. egyetemes egyházhoz való viszonya rendeztessék s ezen egyházak helyzetének tisztázására megfelelő intézkedés tétetessék; és hogy e kérvény szerkesztésére dr. Győry Elek kéressék fel. Ennek kapcsában egyetemes felügyelő előadja, hogy a bizottság nevezett tagja által szerkesztett felirat a kormányelnöknél már benyújtatott és hogy ref. testvéreinkkel egvüttesen — bár azokkal érintkezésbe lépett ezen ügyben — azért nem volt közös felirat benyújtható, mert azok conventje már felterjesztést tett az iránt, hogy zsinati törvényeiknek hatálya a Horvát - Szlavonországokban levő ev. ref. egyházakra is kiterjesztessék. Az egyetemes gyűlés a bizottság eljárását helyeslőleg tudomásúl veszi és a gyűlés szine előtt felolvasott felterjesztést egész terjedelmében jegyzőkönyvébe iktatja, a mint következik: Nagyméltóságú Miniszterelnök ur! Horvát - Sziavon - Dalmátországok területén, daczára annak, hogy ezen országok municipális jogai által, mind a két hitvallású evangélikusok szabad vallásgyakorlata teljes kizárással volt fenyegetve, mindamellett azon megyékben és vidékeken, melyeket ellentétben az 1791. 59. törvény-czikkben Felső-Szlavóniának nevezett Zágráb-, Varasd-és Körösmegyékkel, az 1791. 26. törv.-czikk AlsóSlavoniának nevez, keletkeztek evangelikus egyházak és fenntartották magukat. Ilv evangelikus egyházakra vonatkozólag az 1791. 26. t. cz. 14. §-a felemlítvén, hogy az evangélikusoknak jogai Dalmát-, Horvát- és Tótországokra ki nem terjednek, világos kivételkép kimondotta, hogy jogaikban ne háborgattassanak, hanem azon szabad vallásgyakorlatban, melyben élnek, továbbra is meghagyassanak. Ezen törvényes kivétel és fenntartás folytán, valamint azon oknál fogva is, mert az Alsó-Szlavonia alatt értett, most legnagyobb részben a mai Szlavonország neve alá foglalt terület, noha a bán hatósága alá rendeltetett, nem szűnt meg az anyaország alkatrésze lenni, ugv az 1791-ben már létezett, valamint némely utóbb keletkezett szlavóniai evangelikus egyházak, lány egyházaikkal együtt, vagy ezek későbbi önállóságra jutásával, ezek is, keletkező leányegyházaikkal, mind a két hitvallású evangélikusok önkormányzati szervezetébe illeszkedtek. így, történt ez az 1770-től már anyakönyvvel biró, Szerém megye területén levő O-Pazua ágost. hitv. evangelikus egyházra nézve Bolevce és Mitrovicz leányegyházaival együtt: így a későbbi, de 1807-től szintén anyakönyvvel biró, Szerém megyei uj-pazuai ág. hitv. evang. egyházra nézve Uj-Banoca leányegyházával együtt, melyek a bányai egyházkerület s ebben a bács-szerémi esperesség kötelékébe vétettek fel s az ágost. hitv. evang. egyház jogos hatásköre és kormányzata alá tartozóknak s önkormánvzati jogai részesének ismertettek el, a később keletkezett bács-szerémi missióval eçvûtt. Ezen Szlavóniában levő s a bács-szerémi esperességhez tartozó egyházakra nézve, ama rövid időköz kivételével, mely alatt a protestáns egyházi szervezetre nézve 1859. szept. i-én kiadott nyilt parancs folytán kivételes helyzet állott elő, ugv a bányakerület, mint az esperesség, mindenkor háborítlanul gyakorolta is, autonom szabályzata értelmében jogait s viszont, ezen egyházak részt vettek e testületek önkormányzati működésében. Igv volt ez a legutóbbi időig, nevezetesen a Magyarország és HorvátSzlavon-Dalmátországok közt fennforgott közjogi kérdések kiegyenlítése iránt létre jött s az 1868. XXX. t. czikkel beczikkelyezett egyezmény után is.
