Egyetemes Közgyűlési Jegyzőkönyv – 1886. október 13

Bierbrunner Gusztáv, ókéri lelkész Böhm Károly, igazg. tanár Benka Gyula, » » Batizfalvy István, tanár Tatay István, » Jezsovics Károly, » Falvay Antal, igazg. tanító Németh Károly, hitoktató Éles Henrik Jeszenszky Danó Fuchs Gusztáv Zsigmondy Jenő Mihalik Gvula; a tiszai egyházkerületből: Czékus István, püspök Szalagyi Mihály, tátraalji esperes Hörk József, eperjesi coll. igazgató Schulek Gusztáv, jogtanár Wolfgang Lajos, tanító Péchy Tamás, ker. felügyelő Brósz Jón át, esp. felügyelő Szentiványi Árpád, esp. felügyelő Schmidt Gyula, eperjesi coll. felügyelő Bánó József Hámos László Duka Róbert Liszka József Turcsányi Ödön Stehlo János Hevessy Benke, és még számos tag; továbbá dr. Gvőry Elek ezen gvülés világi, Haan Lajos egyházi főjegyzői és dr. Vetsey István világi és Schranz János egyházi jegyzői. 1. (Gy.) A gvülés tagjai buzgó isteni tisztelet után, az ülésteremben összegyülekezvén, az egyetemes egyházi s iskolai felügyelő szívélyesen üdvözölte őket, s örömének adott kifejezést, hogv oly szép számmal jelentek meg, miben annak bizonyítékát látja, hogy az érdeklődés egyházunk ügyei iránt nem hanyatlott. Hangsúlyozván azután, hogy komoly és nehéz feladatok levén megoldandók, ezen érdeklődésre szükség is van, lelkes éljenzéssel fogadott megnyitó beszéde további folyamában visszapillantva a mult időkre, utalt azon különbségre, hogy míg a reformatio óta majd három századon át, a vallásos kérdések oly mértékben uralkodtak a kedélyeken, hogy a politikára is ezek gyakorolták a legnagyobb befolyást és ugyanazon állam polgárait ellenséges táborokra osztották, ma már ezen ellentétnek nyomai is aránylag csekélyek; viszont azonban bizonyos nagy fontosságú politikai kérdések korunkban és hazánkban oly nagy befolyással vannak a közvéleményre, hogy hatásukat az egyház kormányzatára hivatott testületeknél is éreztetik s bizonyos politikai kérdések kihatása egész egyházunkra kiterjed. «Szomorú jelenség volt, — így szólt ezek után, — midőn nézeteltérések vallási kérdésekben két ellenséges táborba oszták ugyanazon állam polgárait, de nem kevésbbé szomorú jelenség volna, ha politikai elvek fölötti nézeteltérések, egyházunk közügyekkel foglalkozó tagjait, mint ellenfeleket állítanák egymással szembe. Eddig is az volt egyik főtörekvésünk, hogy tanácskozmányainkban szorosan ama tárgyakhoz ragaszkodjunk, melyek egyházunk autonómiájánál fogva kétségtelenül hatáskörünkhöz tartoznak; e határt sikerült fenntartanunk a múltban és sikerülni fog, nem kétlem, a jövőben is. És midőn politikai véleménykülönbségeknek egyházunkra való hatásáról megemlékezem, korántsem akartam arra czélozni, mintha egyházunk kormányzatában oda nem tartozó kérdések felmerülhetnének, de czélozni kívántam azon komoly jelenségre, mely szerint bizonyos politikai kérdéseknek a kedélyekre gyakorolt hatása oly nagy, hogy közvetve egyházi gyűléseinket is befolyásolja s mint ellenfeleket állítja szembe azokat, kik hivatva volnának kölcsönös jó egyetértésre törekedni és közremunkálni szeretett egyházunk érdekében. Miként a múltban az tette volna a legnagyobb szolgálatot, kinek sikerült volna áthidalni az ürt, mely a hitfelekezeti különbség által ellenséges táborokra oszlottakat elválasztá, ugy ez idő szerint, az tenne nagy szolgálatot, kinek sikerülne legalább mérsékelni az ellentétet, mely egyetemes egyházunk egyik részében már úgy látszik annyira fokozódott, hogy érvekkel való kölcsönös kapaczitálás már mintegy előre kizártnak látszik.» «Azonban nem adom fel a reményt, hogy valamint a vallásos kérdések feletti nézeteltérések hatása a politikai életre, a mult időhöz képest lényegesen változott s az abból eredő ellentét csekélyebb lett, azonképen be fog következni az idő, midőn a közvélemény felett uralkodó politikai kérdéseknek egyházunkra való hatása, egyházi életünk békés fejlődésének javára lényegesen mérséklődni fog. Remélem ezt annyival inkább, mert az egyházak