Egyetemes Közgyűlési Jegyzőkönyv – 1885. szeptember 30
kimondja, hogy a szóban levő törvény módosítására vonatkozó intézkedések megtételét ez idő szerint nem tartja czélszerűnek. Sajnos tudomásul szolgál. 36. (Sch.) U. a. jkv. 44-ik pontjánál, melyben a Fiiina Ádám-féle ügy a vallás- és közoktatásügyi minisztérium útján való elintézése sürgetésére elnöklő egyetemes felügyelő felkéretik, egyetemes felügyelő jelenti, miszerint az annak idejében tett felterjesztésére válasz mai napig sem érkezett. Tudomásul vétetik. 37. (V.) U. a. jkv. 46-ik pontjánál egyetemes felügyelő jelenti, hogy az 1879. évi egyetemes gyűlés jkvének 12. pontja alatt a sérelmek tárgyalásával megbízott bizottság a dunántúli egyházkerület részéről előterjesztett azon sérelmes ügyet, hogy a kath. ünnepek alkalmával tartatni szokott körmenetekhez az evang. vallású katonák is kirendeltetnek, még nem tárgyalhatta. Tudomásul vétetik s a bizottság jelentése elváratik. 38. (V.) Ugyanazon jkv. 47-ik pontjánál egyetemes felügyelő bemutatja a hallei egyetem gondnokának 1885. január 29-én kelt levelét, mely válaszul szolgál a hallei egyetem rectori hivatalához, mint a Kassai-Kubinyi-Temlin-féle ösztöndíjak felett rendelkező hatósághoz még az 1883. évi egyetemes gyűlés jkvének 42. pontja alatt hozott határozat értelmében intézett azon megkeresésre, hogy az ösztöndíjak szorosan az alapítványlevelek értelmében, azaz egyedül a szorosabb értelemben vett Magyarországból származó ifjak részére adomány oztassanak. E levélben kijelenti a hallei egyetem gondnoka, hogy miután Erdély Magyarországgal egyesíttetett, továbbra is fenntartandónak véli azon 1876. évben életbeléptetett gyakorlatot, hogy a kérdéses ösztöndíjakat Erdélyben mint immár magyarországi területen született prot. ifjak is élvezik. Sajnos tudomásul szolgál. 39. (V.) Ugyancsak egyetemes felügyelő bemutatja az egyesült Halle-Wittenbergi egyetemen a wittenbergi javadalmak ephorusának 1885. julius 24-én kelt abbeli megkeresvényét, hogy — miután ottani hallgatók gyakran csak magyar okmányokkal igazolják valamely hivatalba történt meghivatásukat, s az okmányok nem értése miatt, az ösztöndíjak és utazási költségek kifizetése esetleg akadályokba ütközhetnék — a kérdéses okmányokat kiállító hatóságok utasíttassanak, hogy azokat német nyelven is kiállítsák. Miután a megkeresvényből kitiinőleg az illető hitjelölteknek áll érdekében, hogy magyar okmányaik hiteles német fordításáról gondoskodjanak, az egyetemes gyűlés külön intézkedést nem tart szükségesnek s felkéri egyetemes felügyelőt, hogy ily értelemben értesítse a wittenbergi javadalmak ephorusát. 40. (V.) A m. é. jkvi 48. pontjánál olvastatott az aszódi és b.-csabai algymnasiumok államsegélyi ügyében a 8-ik pont alatt kiküldött bizottság jelentése. A bizottság az aszódi algymnasiumnak az esperesség és a kerület részéről pártolólag felterjesztett kérvényéből meggyőződvén, hogy ezen tanintézet nem akarja az államsegélyt oly mértékben igénybe venni, hogy ez által az egyetemes gyűlés által megállapított sarkalatos elvekkel ellenkezésbe jönne, meggyőződvén arról, hogy a folyamodó algymnasium az 1883: XXX. t .-cz. követelményeinek önerejéből teljesen meg nem felelhet, indítványozza annak megengedését, hogy az aszódi algymnasium államsegélyért folyamodliassék. A békés-csabai algymnasium kérvényét ellenben a bizottság visszaszármaztatni javasolja azon utasítással, hogy az a gymnasiumi alapítványok jogi természetét igazoló okmányok és adatokkal felszereltessék, mert az államsegély igénybevételének egyik főindoka gyanánt a kérvényben az emeltetik ki, hogy a tanintézet esetleges megszűnte az alapítványok nagy részének el vesztét vonná maga után.
