Egyetemes Közgyűlési Jegyzőkönyv – 1884. október 8

Vay Miklós főgondnok 1881. márczius 1-én kérvényt intézett az országgyűlés képviselőházához, melyben az 1868. : LUI. és az 1879. XL t.-cz. szükségessé vált kiegészítése végett pótló, törvényczikk hozatala szorgalmaztatott. E kérvény kapcsában a magyarhoni ágostai hitvallású evangelikus egyház folyó évi május 6-án 80 sz. a. a miniszterelnök urlioz ugyanily értelemben feliratot nyújtott be, oly irányú törvényhozási intézkedés kieszközléseért, hogy a lelkészek azon esetben, ha más felekezetbeli egyéneket megkeresztelnek, az erről szóló bizonyítványt az 1879. XL. t.-cz. 5. §-ában kiszabott büntetés terhe alatt, az illetékes lelkésznek hivatalból tartozzanak megküldeni. A kivánt törvényhozási intézkedés ez időszerűit ki nem eszközöltetett ugyan, azonban a kormány e bajon olykép vélt gyökeresen segíteni, hogy a méltányos kérelem értelmében, valamennyi keresztény hitfelekezett egyházi főhatóságához, a •/• alatt idezárt intézvény adatott ki miheztartásul. Miről Méltóságokat azon tiszteletteljes megjegyzéssel van szerencsém tudósítani, hogy azon nem várt esetben, ha eme rendeleti uton tett intézkedés a keresztelési bizonylatok kölcsönös megküldésének elmulasztása miatt az egyes felekezeti hatóságok által emelt panaszok reményeit megszüntetését még sem eredményezné : a kormány hajlandó lesz annak idején a megfelelő törvényhozási intézkedést is kieszközölni. Fogadja Méltóságod kiváló tiszteletem őszinte nyilvánítását. Budapesten 1884. évi juliushó 11-én. Tréfort, s. k. Ennek */• alatti melléklete : Midőn a magyar törvényhozás az 1868. évi LIII. törvényczikket megalkotta, azon szándék által vezéreltetett, hogy az ország keresztény felekezetei közti viszonosságot kellőleg körülvonalozván, százados súrlódásoknak véget vessen és a vallásfelekezet közti békének ujabb támaszt és biztosítékot nyújtson. E törvény, többi közt a vegyes házasságokból, származó gyermekek körül is intézkedvén, 12-ik szakaszában kimondja, hogy a fiuk atyjok, a leányok pedig anyjoknak vallását követik, egyúttal jövőre nézve is érvénytelennek, semmisnek és minden jogerőt nélkülözőnek jelentvén ki bármely szerződést, térítvényt, vagy rendelkezést, mely e törvénynyel ellenkeznék. Ezen szakasznak logikai folyamánya, hogy azon esetben, ha valamely lelkész, oly gyermeket, ki a törvény szerint más keresztény felekezethez tartozik, bármely okból megkeresztel, azt saját anyakönyvébe be nem vezetheti, hanem köteles az ezen ténykedésről szóló bizonylatot az illetékes lelkészhez hivatalból s a végből haladéktalanul átteni, hogy azaz ekként megkeresztelt gyermeknek születését saját anyakönyvében feljegyezhesse ; mert a más felekezetbeli lelkész által történt megkeresztelés a gyermeknek vallás tekintetbeni törvényszerű hovátartózandóságán mit sem változtat, az egyes keresztény vallásfelekezetek anyakönyveinek hiteles volta pedig csak ez úton eszközölhető. De van még egy más ok is, mely a lelkészeket ilyetén keresztelési bizonylatok kölcsönös kiszolgáltatására kötelezi s ez azon birói magyarázat, melyet az 1868 : LIII. t.-czikkel szoros kapcsolatban álló 1879.: XL. t.-cz. tüzetesen annak 53. §-a egyes előfordult esetekben talált, mely birói magyarázat azon nézetet látszik érvényre emelni, hogy a keresztény szülőktől származott gyermeknek megkeresztelése más felekezetbeli pap által, mint a melyhez a gyermek nemét tekintve a törvény szerint tartoznék, nem azonos az illető gyermeknek a keresztelő lelkész felekezetébe való felvételével. Midőn pedig az egyházak e birói magyarázatnak előnyeit elfogadták ott, a hol az az 1879 : XL. t.-cz. 53. §-a alapján más felekezetbeli gyermekek megkeresztelése s az anyakönyvi kivonat ki nem szolgáltatása miatt bevádolt papjaik javára szolgált, elismerték a feltevést, hogy a lelkész a gyermeket az azon végrehajtott keresztelés által nem a maga felekezetébevette fel, miből önként következik, hogy a keresztelési bizonylat a másik, illetékes egyháznakszolgáltatandó ki. Mindazonáltal évenkint számos eset fordul elő, melyben különféle egyházi hatóságok panaszt tesznek nálam, hogy más felekezetek lelkészei, törvényszerűen a panaszt tevő hatóságok egyházához tartozó gyermekeket megkeresztelik anélkül, hogy a keresztelési bizonylatokat az illetékes lelkésznek kiszolgáltatnák, sőt, hogy erre felszólíttatva, e bizonylatok kiadatását különféle, a törvény előtt meg nem állható okokból megtagadják. A fentebb tisztelettel előadottak után szükségtelen bővebben okadatolnom, miszerint az egyházi joghatósága alatt álló papságnak a szóban forgó törvény intézkedéseket újból megmagyarázván. ugyanannak egyúttal szigorúan meghagyni, hogy mindannyiszor, valahányszor oly gyermeket, ki a törvény rendelkezése szerint más felekezethez tartozik, bármely okból megkeresztelnek, a keresztelési bizonylatot anyakönyvezés végett az illetékes lelkészhez, a ténykedés után legfeljebb nyolcz nap alatt és az 1879. : XL. t.-cz. 58. §-ban megszabott büntetés terhe alatt áttenni el ne mulaszszák. Budapesten, 1884. évi julius hó 11-én. Trefort, s. k. Örvendetes tudomásul vétetik.