Egyetemes Közgyűlési Jegyzőkönyv – 1884. október 8

» lelkész Melczer G-yula acsai lelkész Farkas Géza alsó-bodonyi „ Margócsy József losonczi „ Svehla Gusztáv breznó-bányai ,, Zwarinyi János csomádi „ Jersovics Pál ezinkotai Bartholomeidesz Gyula kálnoi Scholez Andor maskovai Kemény Samu maglódi Endreffy János domonyi Moravesik Mihály aszódi Geduly Elek lónyabányai Sárkány Sámuel pilisi Vladár Viktor szügyi Dubovszky Nándor r. keresztúri Breznyik János igazg. tanár Tatay István „ „ Benka Gyula „ Böhm Károly „ „ Batizfalvy István tanár Fröhlich Róbert „ Falvay Antal igazg. tanító Haviár Dániel Hunfalvy János Földváry Miklós Báró Podmaniczky Géza Báró Podmaniczky Levente Sréter Alfréd Busbak Ádám Jeszenszky Danó Vaskó Endre Fabiny Gyula Zólyomi Samu Zsigmondy Jenő Kollár János Szeberényi István Dr. Szontagh Ábrahám Roxer Pál. a tiszai egyházkerületből : Czékus István püspök Sztelilo János VI sz. k. városi esperes Gratz Károly VII. bányavárosi „ Farbaky József ker. főjegyző Zelenka Pál ker. jegyző Hörk József collég, igazgató Hajcsi Sándor igazg. tanár Jeszenszky Pál tanár Péchy Tamás kerületi felügyelő Szontagh Bertalan esperes felügyelő Brósz Jón át „ „ Szontagh Miklós „ Bánó József collég, felügyelő Szirmay Ödön Szontagh Pál Dezsewffy Kálmán Krmoszky Mór Meskó László Ifj. Bánó József Bánó Zoltán Pós Dezső és még számos tag ; továbbá dr. Győry Elek ezen gyűlés világi, — Haan Lajos egyházi főjegy­zői és dr. Vetsey István világi, Schranz János egyházi jegyzői. 1. (Gy.) A gyűlés tagjai buzgó isteni tisztelet után az ülésteremben összegyülekez­vén, az egyetemes egyházi és iskolai felügyelő szívélyesen üdvözölte őket, ezután pedig beszé­dét ekkép folytatá : Evang. egyházunk nem foglal el oly külön állást, s nincs oly módon izoválva, hogy ama fontosabb társadalmi kérdések, melyek általában a hazai közvéleményt foglalkodtatják és a melyek többé kevésbbé a közel jövőban megoldásra várnak, hatásukat egyházunkon belül is ne érvényesítsék. Hazánk a múltban több mint három századon át a legsúlyosabb harczokat, a legne­hezebb küzdelmeket vivta, hogy lételét, mint állam, fentartsa és más részről alkotmányát, annak szabad fejlődését biztosítsa. Természetes, hogy midőn a múltban magának az országnak léte­zéséért folyt a harcz, sem idő, sem alkalom nem lehetett arra, hogy az ország belső consolida­tiójának egyik fő feltételére, a magyar nemzeti közművelődésnek terjesztésére, hasonló figye­lem fordittassék, mint a minőt szerencsésebb helyzetben lévő államok nemzeti culturájok kifej­tésére fordítani képesek voltak. Midőn hazánk viszonyai kedvezőbbekké alakultak, természete­sen azon igyekezet lépett mindinkább előtérbe, hogy a régi idők mulasztásait minél gyorsabban pótolhassák és a nemzeti közművelődésnek ügyét a leghatályosabban felkarolják. A múltban pedig az egyház karolván fel a nevelés és oktatás ügyét, és az iskolák majdnem kizárólag az egyház kezében levén, természetes, liogy hazánk közművelődési törek­vései egyházunkat is a legközelebbről érdeklik ; a haza minden művelt polgárára egyaránt ki-

Next

/
Thumbnails
Contents