Egyetemes Közgyűlési Jegyzőkönyv – 1882. október 18

5 kénytelenek voltak azzal foglalkozni, beliatólag tárgyaltatott, miért is az fontosságánál fogva első sorban tárgyalandó jelen egyetemes gyűlésen is. Olvastatott erre az 1880-ik évi egyetemes közgyűlésnek 2-ik pont alatt foglalt, a „Narodne Novini" czimü lapban megjelent hazafiatlan s izgató ezikkek alkalmából, az elnöki jelentés szerint felmerült ügyre nézve liozott határozata, mely így szól : „Habár a jelentés szerint egyházunk némely lelkészei s tanítói ellen támadt ilynemű súlyos vádakra nézve határozott ténybeli adatok nem voltak szerezhetők, mindazonáltal elutasíthatlan feladatának ismervén egyházunk oda hatni, hogy ily panaszokra ok ne adassék: ennélfogva az egyetemes gyűlés ez alkalommal is kijelenti, hogy gondosan fel fog ügyelni, hogy kebelében hazafiatlan üzelmek elő ne forduljanak; határozottan rosszal minden ily működést, akár a sajtóban, akár más téren mutatkozzék az, és ha ily működést mind a mellett tapasztalna, első sorban saját kötelességének ismeri, az illetőket szigorúan, esetleg consistorium elé állítás utján is felelőségre vonni. Felhivatván ezután a kerületek, hogy nyilatkozzanak s e tárgyban hozott határozataikat terjeszszék elő ; a tiszai kerület részéről következő határozata terjesztetik elő javaslatképen. Mondja ki az egyetemes gyűlés, hogy: 1. kötelességének ismeri, minden hatalmában álló eszközzel, a magyar-ellenes tót szellem terjedését akadályozni s a panszlavismus szolgálatában állók ellen a polgári hatóságot is, ide czélzó hazafias törekvéseiben támogatni, esetleg segítségét is igénybe venni ; 2. lelkészi, tanítói, vagy felügyelői hivatal viseléséhez honi tanodákban végzett tanfolyam s a magyar nyelv helyes ismerete elengedhetlen kellék, a magyar nyelv érdekének ápolására pedig a hivatalos esküben is köteleztessenek az egyház szolgái és hivatalnokai; 3. ezennel kánoni vétségnek jelentetik ki, ha valaki szóval vagy tettel nyilvánítja, hogy a magyar nemzetnek s a magyar nemzeti törekvéseknek ellensége s az ilyen egyén sem lelkészi, sem tanári, vagy tanítói hivatalra nem bocsátható; azok pedig, kik már hivatalban vannak s ily merényletre vetemednek, esetről esetre hivataltól való felfüggesztés mellett, fegyelmi kereset alá vonandók s gyermekeik, lia iskolai pályán vannak, az egyháznak és tanodának semminemű jótéteményeiben nem részesülhetnek ; 4. az iskolában használt tankönyvek szoros ellenőrzés alatt tartassanak. A bányakerület részéről következő, általa ez ügyben hozott határozat terjesztetik elő : hogy a) a panszlavismus terjedése minden rendelkezésre álló eszközökkel akadályozandó és a polgári hatóság előforduló esetekben, a panszlavismus terjedésének megakadályozására irányuló, hazafias eljárásában az egyház részéről támogatandó ; b) hogy tanulók és más egyének, kik magukat magyar ellenes tüntetéssel compromittálták, egyházi hivatalt akkor sem viselhetnek, lia máskülönben egyházi hivatalra okmányilag képesítve lennének is ; c) hogy a bebizonyított panszlavismus az egyházi hivatalok betöltésénél választási akadályul lesz tekintendő és pánszláv üzelmek miatt megrovott theologusok lelkészekké felavathatok nem lesznek. A dunániniieni kerület oda nyilatkozik, hogy a kérdést politikai temészetűnek s nem az egyház kebelében elintézendőnek tekinti, ha azonban az utóbbi szempont nem tekintetnék is irányadónak, a kérdést fontosságánál fogva, előleges tárgyalás végett a kerületekhez kívánja leszállíttatni. A dunántúli kerület részéről annak követei kijelentik, hogy a kerület kebelében semmiféle haza- és magyar-ellenes jelenségek nem fordulván elő, a panszlavismus külön javaslat formulázásának tárgyát nem képezte ugyan, de épen azért kerületük szelleméből merített utasításnak tekintik annak nyilvánítását, hogy teljes készséggel pártolják azon intézkedéseket, melyeknek czéljok a magyar-ellenes üzelmek megszüntetése, és solidaritásban érzik magukat azon kerületekkel, melyek erre nézve formulázott javaslatokat terjesztettek elő. Megkezdetvén erre az előadott nyilatkozatok és javaslatok felett a tárgyalás, egyrészről a tiszai és bányai kerületek javaslatainak figyelembe vételével készült közvetítő határozati javaslat terjesztetett elő, másrészről indítványoztatok pótlásul a közvetítő javaslathoz, annak kijelentése : „hogy oly egyházfelügyelő, lelkész, tanár vagy tanitó, ki a hazafiatlan szláv lapokba irott izgató s nemzetellenes ezikkek miatt sajtóbiróságilag fogházzal fenyíttetett, mint ilyen, kiállított büntetése után előbb viselt hivatalát többé vissza ne foglalhassa." továbbá: hogy a superintendensek allattas közegeiket hazafiatlan tót lapokba való ezikkek írásától s azon lapoknak egyházi híveik közötti terjesztésétől tiltsák el ; végre, hogy jelentse ki az egyetemes gyűlés, miszerint „kötelességének ismeri kijelenteni, hogy — az indítvány indokolásában elősorolt — lapokban u. m. a Boor és Leska által szerkesztett „Korohewben, a ,,Narodne Novaiéban, „Hlas nik"-ban, „Cernoknaznik"-ban, „Slovenské Polilady"-ban és „Slovenski Letopis"2